A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Hlinšfák mérnöknek, a Slovnaft műszaki igazgatóhelyettesének is. aki sietett felhívni a figyelmemet arra, hogy a megbetegedések nem írhatók csupán a Slovnaft számlájára. Pozsonyban nem a Slovnaft az egyetlen környezetszennyező létesítmény, s egyébként is — szerinte — a talaj feletti szennyezés, a kipufogó gázok sokkal ártalmasabbak az emberi szervezetre, mint a magas kéményekből lecsapódó füst. Lehet. Sem az egyik sem a másik vegyi összetételét nem ismerem. Nappali szobánk ablakából számomra a látványt mégis a Slovnaft kéményei jelentik, ez az üzem határozza meg az életemet. A „jó" széljárás — a kevesebb vegyi bűz — a család jó közérzetét jelenti. így még azok után is, hogy állítólag itt készül a világon a legjobb minőségű motorolaj, nem a termelési eredményekről. hanem a környezetvédelmi intézkedésekről. a Slovnaft ökológiai hatásáról kérdezem Hlinšfák urat, aki — úgymond az alaposság érdekében — beszélgetés helyett írásban válaszolt az általam feltett kérdések egy részére. , • — A termelés megkezdésének idején a Slovnaft gyártási technológiája megfelelt-e a higiéniai előírásoknak? — A fő- és segédüzemegységeket 1953-tól az akkor érvényben levő előírásoknak megfelelően kezdték építeni, s mind a tervezéskor, mind a gyártáskor betartották ezeket a jogi előírásokat és műszáki normákat. A korabeli előírások és törvényes módosítások kevésbé voltak szigorúak, mint a ma érvényben lévő normák azon egyszerű oknál fogva, mert: 1. a biológiai környezet pusztulása az időben még nem volt számottevő, így a termelőüzemeket sem jogi, sem műszaki szigorítások nem kényszeritették hathatós környezetvédelmi intézkedések megtételére ; 2. a beruházások fő célja egyértelműen a nemzetgazdaság intenzív fejlesztése volt; 3. a környezetvédelem gyakorlata és a környezetpusztítás esetleges jövőbeni következményeinek ismerete nagyon alacsony színvonalon állt. • — Végeznek-e napi kimutatásokat a környezetbe kerülő szennyező anyagok mennyiségéről, nyilvántartják-e azt? — A vízvédelem érdekében kétfajta tisztítást végzünk: elsődleges, durva tisztítást és végtisztitást. A víztisztítás technológiája — főképp az utolsó fázisban történő átfogó mechanikus, vegyi és biológiai tisztítás bonyolult folyamata, s maga a rendszer üzemeltetése is — megköveteli a napi rendszeres elemzést. Ez tehát azt jelenti, hogy a tisztítóberendezések üzemeltetése, de a vízgazdálkodási szervek érvényben levő határozatai is megkövetelik tőlünk a tározókba kiengedett szennyezés számontartását, ellenőrzését. Ami pedig a levegőbe kibocsátott szenynyezés figyelemmel kisérését és nyilvántartását illeti: az ellenőrző szervek követelményeinek megfelelően havi mérleget készítünk az egyes szennyezőforrások által kibocsátott szennyezésről a fűtőanyag-elemzés és az elégetett anyagmennyiség alapján. • — Kapnak-e állami támogatást és milyen összegben környezetvédelmi célokra? — Ökológiai beruházásokra kétfajta támogatás létezik: az állami költségvetésből származó támogatás és az állami alapokból kapható dotáció. Az állami alapot a vízgazdálkodási ill. a légtisztitási alap képezik. A további beruházásokat pedig az üzem saját költségvetéséből fedezi — ez a kiadások nagyobbiK felét adja. Példaként megemlíthetjük legnagyobb környezetvédelmi jellegű építményünk, a mechanikus-vegyi-biológiai szennyvíztisztító berendezésünk finanszírozását. Ez esetben a 967 milliós összberuházáshoz az állam 48 miiló Kős-val járult hozzá, ami az összkiadás 5 %-a volt. 1980—90-ben környezetvédelemre 1,4 milliárd koronát fordítottunk, az 1991—95-ös évben ugyanerre a célra 0,5 milliárd Kčs a tervezett költségvetésünk. • — Milyen mértékű a Slovnaft termelőeszközeinek műszaki és erkölcsi elhasználódása s a termelőeszközök műszaki állapota milyen mértékben hat az összszermyezés mennyiségére? — A Slovnaftban világszínvonalú technológiákat alkalmazunk, melyek biztonságos üzemeltetése megköveteli a kifogástalan műszaki állapotot. A régi technológiákat fokozatosan felújítjuk és világszínvonalra emeljük. Az eddigi legnagyobb környezetszennyező létesítmény az üzemi hőerőmű volt, melyben 1988-tól a gáz bevezetésével egyidőben új kazánokat helyeztünk üzembe. Így elértük az eredeti évi 43 000 tonna légköri szennyezés csökkentését a jelenlegi évi 22 500 tonnára, s úgy tervezzük, hogy ezt az értéket 2000-re 15 000 t/évre csökkentjük majd. • — Milyen mértékben szennyezi a Slovnaft a talajvizet? — Erre a műszaki szempontból nagyon bonyolult kérdésre nagyon egyszerű a válasz: nem szennyezi a Slovnaft a területén kivülesö vizeket. Ezt a bátor, ám száz százalékban igaz kijelentést a kutatómunkák eredményei is bizonyítják. Az 1974-től megszakítás nélkül működő hidraulikus talajvízvédelemnek köszönhetően a szabad kőolajjal történő szennyezés az eredeti 3,5 km2-ről 1.9 km2-re csökkent, s lényegében csak a Slovnaft bizonyos területét érinti. Áll a monstrum. Tízezernél is több embernek ad munkát. Ám a jövőben, remélhetőleg, néhány környezetvédővel még többen dolgoznak majd itt, hogy mindenki számára elfogadhatóvá váljék e létesítmény. Mert van ugyan, akinek a szivéhez nőtt ez az üzem, mint Hlinšfák mérnöknek, aki 32 éve dolgozik itt és szimpatikus energikussággal védi a Slovnaftot — és vannak sok tízezren, akik a saját egészségüket és a Slovnaft közelségét nem tudják összeegyeztetni... Március 7-e van. Szülőfalum. Diószeg irányából jövök férjem szerinti második otthonom. Püspöki felé. Szélcsend van. Tiszta idő. Alkonyodik. A lángoló kémények már 20 km távolságból mutatják az útirányt, az „otthont". A pozsonyi föútról letérve a bekötőút - ra teljes „pompájában" fogad a Slovnaft nyújtotta látvány. Óriási lángnyelv nyaldossa az eget, a tűz megvilágításában vörösesbarnának tűnő füst pedig szigorú burokként telepedik rá a városra. Legszívesebben viszszafordulnék. Nincs kedvem füstszűrő állomássá változni! Szemtelenül elölopakodik belőlem a kérdés: itt lennék otthon ? CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Gyökeres György Szent Sebestyén (bronz, 1932^-33) vártam, hogy jellegzetes kerek sapkácskájában belépjen maga a Mester... ... a Mester, aki itt született Pozsonyban, itt élte le küzdelmekben, nélkülözésben ugyancsak gazdag életét, visszamondva a felkínált budapesti tanári katedrát, itt alkotott és itt lelte meg az ősi András-temetőben, ahol oly sok műve hirdeti nagyságát, örök pihenőhelyét is. Szolgálta a várost, annak lakosságát, akik halála után oly hamar elfelejtették. Annak ellenére, hogy a ..kőfaragás" minden területén remekműveket hagyott maga után — kezdem a sort az alsósztregovai Madách-emlékművön látható Ádám bronzszobrával, folytatom a Kék-templom sekrestyéjében rejtőző, Erzsébet királynét ábrázoló sírlappal és a Dómban lévő fenséges Pázmány Péter-portréval, majd a pozsonyi temetők szinte számbavehetetlen Krisztusfejes síremlékeivel, vallásos jellegű kisebb, nagyobb plasztikáival, plakettjeivel és zárom azzal az ugyancsak szinte áttekinthetetlen sokaságú díszítőelemmel és domborművel. melyek a pozsonyi épületfalakon 1879-1940 Ott fenn, ahol a Štefánik utca már majdnem véget is ér, van az e vidéken kevésbé járatosnak nehezebben fellelhető 39-es számot viselő ház. Megtévesztő már az is. hogy bejárata nem az utcáról nyílik, hanem bent a lombos fák árnyékában pompázó hangulatos udvarról, de az öspozsonyiak előtt elég csak a „Mahr-féle ház" bűvös szót kiejteni, máris tudják hol és mit keresünk. Mahr Károly, Pozsony város hajdanvolt neves kőfaragójának műhelyéről van ugyanis szó, mely nevezetességét nem is annyira tulajdonosának, mint későbbi bérlőjének. Rigele Alajos szobrászművésznek köszönheti. És milyen groteszken fanyar ellentmondása a sorsnak, hogy egy művész neve. ma. pontosabban ötven évvel halála után már szinte csak a beavatottak előtt ismeretes. Jómagam is bűnbánó vallomással tartozom, mert szinte naponta megyek el Főréven a mai egészségügyi központ épülete előtt s csak most tudatosítottam, hogy főbejárata fölött az oly sokszor csodált szántó parasztot ábrázoló dombormű és az épület homlokzatát díszítő hatalmas négy homokkő alak, nevezetesen a Kocsis, a Kaszás, a Kőműves és a Kovács, mind Rigele műhelyéből került ki. Abból a műhelyből, melyben most, hogy a művész halálának félévszázados emlékkiállítása alkalmával, a szélfújta esős estén fázottan beléptem, első percben a csalódás érzése lett rajtam úrrá. Tudtam ugyan, hogy az emlékkiállítás az alkotások keletkezésének színterén Rigele mester műhelyében kerül megrendezésre, de hogy ez a kicsi és ugyancsak primitiv benyomást keltő fészerszerűség volt a szemtanúja oly sok remekmű születésének, bizony meglepett. De aztán. amikor a kiállítás szellemi szülőatyja, rendezője és kivitelezője, a pozsonyi Rigeie-kuituszt ébren tartó Lehel Zsolt — mintegy megyedszázada az ő tollából került ki a Madách Kiadó gondozásában a hires és egyetlen Rígele-album — belekezdett mintegy hetvenperces előadásába, szinte varázsütésre minden megváltozott, hatalmába kerített a „hely szelleme" és már csak azt Prométeusz, (pat. gipsz, 1912) láthatók — mégis egyszerű sírkőfaragóként és vallásos világnézetet valló művészként lett az emlékezetből radikálisan kiradírozva. Ez a mostani intim jellegű tárlat, mely logikus felépítésével és ötletes elrendezésével, remekbe készült fényképmásolatok és egypár pompás eredeti alkotás segítségével — mint például Erzsébet királynő szobrocskája — keresztmetszetben tárja elénk a Rigele életművet. A kiállítás szerves részeként három, diavetítéssel egybekötött előadásra is sor került, melyek során Lehel Zsolt szakavatott magyarázata hozta emberközelbe Rigele életútját és alkotásait. VARGA JÓZSEF Fotó: Lehel Zsolt 15
