A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
VII. TORNAI VÁRDOMB A néhai Abaúj-Torna megye nevezetessége, közvetlenül a főút melletti 380 m magas dombon emelkedő Tornai-várrom. Mostanra csak a viharvert, történelmet formáló, vastag, omladozó kőfalai maradtak meg, de ezek a masszív, köböl épült falóriások máig is büszkén hirdetik a hajdani dicső történelmi korszak emlékét. Maga a Várdomb nem más, mint a Szádelöi-(Tornai-) fennsík keleti mészkönyúlványa. A fennsíkot és a Várdombot egy keskeny — kb. 1 km hosszú nyereg köti össze. Mivel fekvése nagyjából kelet—nyugati irányú a déli és az északi dombrész illetve nyereg jellegében lényeges különbségek vannak. Míg az északi oldalon összefüggő gyertyános-hársas sziklaerdök találhatók,, addig a déli és a keleti fekvésű oldalak változatosabb képet mutatnak. A meredek oldal kb. alsó egyharmadát a szőlőültetvények, illetve a lépcsőzetesen megművelt magánkertek — gyümölcsösök foglalják el. A gyümölcsösöket. szölökerteket egy sűrű bozótos sáv (ütköző zóna) övezi, de erdő a szó szoros értelmében nem létezik. A sziklarepedésekben csupán a molyhos tölgy (Quercus pubescens) egy-egy girbe-görbe példánya sínylődik. E fölött a védősáv fölött találhatók azok a területek, amelyek a pannon flóra ritka, xeroterm (szárazság- és melegtűrö) növényeit rejtegetik. A külszín erősen karsztosodott, úgyhogy a felszín nagy részét az összefüggő ördögszántások és a kisebb sziklafalak formálják nagyon változatossá. Annak ellenére, hogy nagyságát tekintve egy mindössze 1,5km2-es területről van szó a növényvilág európai, sőt világhírű növényfajokkal dicsekedhet. A 15(!) védett növényfaj is alátámasztja a terület egyedülállóságát. A nagyon meleg klimájú helyeken már március elején megkezdődik a korai fajok virágzása: a lappangó sás (Carex humilis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), hegyi ternye (Alyssum montanum), sajmeggy (Cerasus mahaleb) példányainak harmonikus váltakozása kiemelkedik a tavaszi kopárságból. Áprilisban követik őket az apró nőszirom (Iris pumila) bámulatosan szép telepei. A tavaszi színskálából nem hiányoznak az ibolyák (Viola spp.) kék és fehér, a waldstein pimpó (Waldsteinia geoides) sárga, továbbá a tavaszi lednek (Lathyrus vernus) lila virágai sem. Május elején kezd virágzani a hólyagos csüdfü (Astragalus vesicarius subsp. albidus), amely Csehszlovákiában egyedül a Gömör—Tornai-karszton található. A Tornai várdombon vannak szemet gyönyörködtető, összefüggő gyepet alkotó foltjai. Kedvező időjárás esetén (elegendő csapadék) a virágzás ideje 1 hónapig is elhúzódhat. A bíbor - szinü virágok szárvégi füzért alkotnak. 2 cm nagyok, dekoratívak. Ugyancsak május elején virágzik az aranysárga virágú sziklai zanót (Cytisus procumbens). Szlovákiában egyedül itt találkozhatunk vele. Hosszú, fél méterre is megnövő fásodó szárán hosszú fürtben nyílnak az 1,5cm-es virágok. Május közepén a füvesebb, mélyebb talajú gyepekben virágzik a szintén aranysárga virágú selymes boglárka (Ranunculus illyricus). A szár végén nyílnak a 2,5—3 cm átmérőjű, egyszínű sárga virágok, levelei selymesen bársonyosak különben az egész növény törékeny, karcsú növésű. A Tornai várdomb és egyben az egész karsztvidék legértékesebb növényfaja a tornai vértö (Onosma tornensis). Egyik legnagyobb botanikusunk. Jávorka Sándor fedezés néha az egész nyár folyamán virágzik. A legszebben virító példányaival május végén, július elején találkozhatunk. A taposást nem bírja, éppen ezért az erre felé járó turisták akarva, akaratlanul is kárt tesznek a földhöz lapuló levélrózsáiban, illetve virágzó egyedeiben. Május végén, június elején egyedül a Várdombon virágzik a melegkedvelő, déli származású cserje — a pukkantó dudafürt (Colutea arborescens). 1 —2 m magas elágazó szárain nyílnak a ritka fürtbe tömörült sárga virágok. A beporzás után a magház hólyagszerűen felfújódik. Az 5—6 cm-es sárgásbarna hüvelyek különös látványt nyújtanak, megnyomva őket nagyot csattannak, pukkannak. Innen származik a növény neve is. Egyes példányai a környező szőlőkbe is bekerültek, mint az élősövények tarka színfoltjai. Az ördögszántások kemény életfeltételeihez a pongyola harangvirág (Campanula sibirica subsp. divergentiformis) jól alkalmazkodott. Igaz, hogy csapadékszegény években termete kisebb és a virágok sem olyan kifejlettek, mint a csapadékban gazdag esztendőkben. Kb. 10 évvel ezelőtt. A Tornai várdomb látképe a Szádelöi-fénnsíkról te fel a századelőn, 1906-ban. Mivel ezt az új vértő-fajt itt találta meg és irta le, elnevezte tornai védőnek. Amint a későbbiekben kiderült, ez az új növényfaj csakis a tágabb édelemben vett Gömör—Tornai-karszton fordul elő, néhány kisebb populációban és sehol másutt a világon. Ezekután nem véletlen, hogy a tornai védövet Európa 100 legritkább növényfaja között tadják nyilván. Származását tekintve eléggé megoszlóak a nézetek. Több mint valószínű, hogy valamely jégkorszak közötti meleg időszakban vált el a Dél-Európában (Dalmát-tengerpad) növő rokon fajoktól és alakult a későbbiekben önálló fajjá. Az első tekintetre azt hinnénk, hogy valamilyen egzotikus növényfajjal van dolgunk, mivel az egész növény sűrűn sedeszőrös és így kaktuszra emlékeztet. A 20—30 cm-es száron a citromsárga, csöves virágok kettős bogot alkotnak. A szárazságot jól tűri amikor a vár alatti oldalt még juhok legelték a pongyola harangvirág csak ritkán virágzott, azóta a helyzet némelyest változott, azonban most a juhok „szerepét" az ember vette át. Ennek ellenére a bokrok védelmében gyakran látjuk 50—60 cm-es karcsú töveit. Ritkábban hófehér virágú — albínó egyedeivel is találkozunk. Némely években egy kis foltban a vár alatt csodálatosan virágzik egy tipikus sztyeppi növényfaj — a macskahere (Phlomis tuberosa). Legszebb telepe a Várdomb déli lejtőjén, egy gyümölcsöskedben található, ahol kedvező években 40—50 töve is virágzik. Majdnem 1 m magas, gyéren elágazó szárain nyílnak liláspiros — az árvacsalánra hasonlító virágai. A délebbi tájakon a macskahere az ösgyepek, löszös talajok tipikus, de eléggé megfogyatkozott növénye. A Gömör—Tornai-karszton a karsztbokorerdök foltokban felbukkanó kép-Karcsú termetével tűnik ki a macskahere Csehszlovákiában egyedül itt él a hólyagos csüdfü Össze! amikor már kevés növény virágzik, bontja szirmait a csinos őszirózsa o
