A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
HÉTVÉGE A MÁKOSCSÍK JOGI TANÁCSOK Mint szegény szülök gyermekei sokszor voltunk magunkra hagyva és olyankor sem csináltuk mindig azt. amit jó szüléink ránk biztak. Aratáskor édesanyánk elment apánkkal aratni. Már kora hajnalban kiráncigáltak az ágyból, mint legidősebb gyermeket (tizenkét éves lehettem talán), meghagyták, hogy vigyázzak a házra, kisebb testvéreimre, etessem meg a tehenet, ha jön a disznópásztor eresszem ki a kocát, szórjak magot a tyúkoknak, vágjak zöldet a kacsáknak, adjak vizet az állatoknak, öcsémet bocsássam el a libákkal tarlóra, stb. Persze, arról szó sem volt, hogy mit fogunk enni. Önellátásra kellett berendezkednünk, de ugyanakkor semmit sem volt szabad pazarolni, mert a következmény ott lógott a konyhaajtón belül, és úgy hívták hivatalosan, hogy borotvafenő szíj. A reggelivel nem is volt sok baj, mert megfejtem a Füstös nevű tehenet és volt a száraz kenyér mellé tejecske. Délelőtt öcsém hazaterelte a libákat a tarlókról és kijelentette, hogy ő már megdöglik éhen, tehát gondoskodjunk valami jó ebédről. Igen ám, csak mi legyen az? Mákoscsík, jelentette ki öcsém, ellenkezést nem tűrő hangon. Mákoscsík! Összefutott a nyál a számban a gondolatra, milyen fölséges ize is van a mákostésztának! Csakhát ki csinálja meg? — Mink — monda öcsém. Én láttam, hogyan csinálta édesanyánk, csak bízd rám. Könnyű Katát táncba vinni, ha ő is táncolni akar. így ráálltam a mákoscsikfözésre. A kamrából kihoztam a szakajtókosarat s felmentem a padlásra lisztért. Ott volt jó félzsák liszt a gerendán. Teleraktam a kosarat és levittem a konyhára. Öcsém már elkészítette a vájdlingot és vizet hozott be a kútról, sőt a sótartó is ott volt már kéznél. Beleöntöttem a lisztet a vájdlingba, öcsém dobott rá egy jó marék sót, szétkeverte a liszttel, öntöttem rá vizet és nekigyürköztünk a dagasztásnak. Nagyon kemény lett a tészta, hát öntöttünk rá még vizet bőven, de így meg ritka lett. Most mit csináljunk? Nosza, felszaladtam újra a padlásra még egy kosár lisztért. Igen ám, csakhogy a vájdlingba már nem fért belé. Most mitévők legyünk? Eszünkbe jutott, hogy a kamrában van dagasztóteknö. tegyük át abba. Becipeltük öcsémmel, és a tésztát átöntöttük a teknőbe. Akkor kezdődött el csak az igazi kálvária, mert mindig vagy túl kemény, vagy túl hig lett a massza, és adagoltuk hozzá, hol a lisztet, hol a vizet. Még kétszer mentem fel a padlásra lisztért, a végén alig maradt a zsák fenekén egy kis parázsolni való. de fáradozásunkat siker koronázta, mert végül mégiscsak jó lett a tészta és nekifoghattunk a további feldolgozáshoz. Két húgom buzgón segítkezett, az egyik a mákot törte a mozsárban a másik tüzelt a katlan alatt, hogy legyen forró viz a tészta kifőzéséhez. Ügy nézett ki a házunk, mint egy népélelmezési központ. Még ma is csodálkozom azon, hogy az elsodort tésztát hogyan tudtuk úgy összevágni, hogy épségben maradtak az ujjaink? Hogy a kifőtt tésztát legyen mibe rakni, a teknőt ki kellett üríteni. Az összes kosárruhát előszedtük a szekrényből és az ágyakra teregettük, de még igy is került az ágyba egy jó adag nyers tészta. Mire végeztünk a főzéssel, megtelt a nagyteknö mákostésztával. Szent Kleofás! Ki fogja ezt a sok tésztát megenni? Újra csak öcsém volt az okosabb, mert negyedórán belül összeszedte utcánkban az összes éhes gyereket és bevezette őket. mint hadvezér a csatába. Volt is ott pusztítás, rettenetesebb, mint a tatárjárás. Húsz perc alatt még a teknőt is kinyaltuk. A fözősdi annyira újszerű és szórakoztató játék volt, hogy nem is gondoltunk rá, milyen szörnyű következményei lehetnek, csak amikor az üres teknőt láttuk magunk előtt és rágondoltunk a temérdek elfogyasztott lisztre, mákra, akkor eszméltünk rá. hogy ebből rettenetes baj lesz. Lett is! Öcsémmel együtt három hétig csak állva tudtunk ülni. Azóta utálom a mákostésztát. TÓTH JENŐ \ ! Nagy Ferenc olvasónk azt írja, hogy annak idején, amikor a községünkben megalakult az egységes földműves-szövetkezet, a nép beleegyezése nélkül összeszedték a szántóföldeket. Használatra azonban ők is kaptak a szövetkezettől 40 ár földet. Mások is kaptak, akik ezt a mai napig békésen használják. Pár évvel később a szövetkezet kérésére, édesanyja beleegyezett, hogy ezt a földet kicseréljék a házuk mögötti kb. 30 ár kiterjedésű bettelekkel. mert a szövetkezetnek nem érte meg e szűk helyen gazdálkodni. így édesanyjának sem kellett a határba futkosnia, mert a föld helyben a házuk mögött volt. Ez a beltelek egy „kulákféle" egyén tulajdona volt. Olvasónk második szomszédja építkezni kezdett, s mivel a telkek szükek voltak, a hnb megengedte neki, hogy az olvasónk által használt telek felét megvegye a tulajdonostól. így olvasónknak már csak kb. 15 ár maradt használatra! Most olvasónk szomszédja meghalt, s az örököse visszaköveteli tőle ezt a maradék földet, amit pedig mint pótföldet az efsz-től kaptak használatra. Vagy haszonbért követel tőle. Olvasónk azt kérdezi, mitévő legyen? Köteles-e ezt a pót haszna latra kapott földet a szomszédjának visszaadni s nem követelhetné-e ö is az annak idején a szövetkezetnek cserébe adott 40 ár földjének visszaadását ? Olvasónk problémájának megoldását, illetve a feltett kérdésekre a választ az 1975. évi 123. számú törvény, valamint a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1988. évi 90. számú törvény rendelkezései tartalmazzák. Ezek szerint azokra a mezőgazdaság) ingatlanokra, amelyek 1976. január 1 -jén valamely mezőgazdasági szervezet (állami gazdaság, egységes földműves-szövetkezet) tényleges használatában voltak, az illető szervezet számára időben korlátlan, ingyenes és állandó használati jog keletkezett. Amennyiben tehát az olvasónk szomszédja földjére és az olvasónk földjeire is a fenti rendelkezések vonatkoznak, akkor ezekkel a földekkel csakis a szövetkezet rendelkezhet, illetve használhatja őket. A tulajdonosnak csak puszta tulajdonjoga van használati jog nélkül. Természetesen ezekkel a földekkel a helyi nemzeti bizottság sem rendelkezhet, mert nem képeznek állami tulajdont. Amennyiben a szomszédos („kulák") földet tényleg a szövetkezet használta és adta olvasónk édesanyjának — csereföldként — használatba, akkor csak a szövetkezet veheti tőle vissza, s nem az eredeti tulajdonos örököse, aki használati dijat (haszonbért) sem követelhet olvasónktól. Ha a szövetkezet tényleg visszavenné a csereföldet, akkor olvasónk joggal igényelhetne más földet póthasználatra az általa annak idején átengedett 40 ár földért, ha egyébként teljesíti az idézett 1988. évi 90. számú szövetkezeti törvény és a szövetkezeti alapszabályok erre vonatkozó feltételeit. Olvasónk forduljon az efsz vezetőségéhez, amely a kérdéses szövetkezeti földek (és pótföldek) tulajdoni- és használati jogát illetően felvilágosítást adhat neki. Ha pedig olvasónk szomszédjának az örököse bármiféle igényt akar támasztani az olvasónk ellen, akkor ezt bírósági úton kell érvényesítenie. Amint már olvasónknak előző tanácsunkban megjegyeztük, a kérdéses ingatlanok tulajdonjogi és használati viszonyait a geodéziánál vezetett ingatlannyilvántartásban is megállapíthatja, ahol kérhet ebből kivonatot (tulajdoni lapot — LV), vagy ha ilyen még nem volna felfektetve, akkor a közjegyzöségtől kiváltott telekkönyvi kivonat alapján az ingatlanok azonosítását (identifikácia nehnutelnosti) kérheti szintén a geodéziánál. ..Betegápolásisegély" jeligével özvegy férfiolvasónk azt kérdezi, hogy gyermeke megbetegedése esetén jár-e neki segély arra az időre, amíg a gyermekét ápolja s ezért nem járhat munkába? A betegbiztosítási előírások értelmében a beteg családtag ápolásakor járó segélyre annak a dolgozónak (dolgozó nőnek) van igénye, aki nem mehet munkába (nem dolgozhat) azért, mert beteg családtagját kell ápolnia, vagy 10 évnél fiatalabb gyermekéről kell gondoskodnia. A 10 évnél fiatalabb gyermekről való gondoskodás feltétele, hogy a gyermek nevelésére szolgáló intézményt, amelyben a gyermek egyébként el van helyezve, az illetékes szerv utasítására bezárták, vagy ha karantén (egészségügyi zárlat) miatt nem lehet a gyermek ebben az intézményben, vagy nem járhat iskolába, vagy ha a gyermekről gondoskodó személy maga betegedett meg vagy az egészségügyi zárlat miatt nem gondoskodhatik róla. A beteg családtag ápolásakor járó segély feltétele pedig az, hogy a dolgozóval közös háztartásban éljen és a háztartásban ne legyen senki, aki öt ápolhatná, vagy a 10 évesnél fiatalabb egészséges gyermekről gondoskodhatna. A segély feltétele, hogy az ápoló (gondozó) személy nem mehet munkába, mert nincs a háztartásban senkije, aki helyette ezt a kötelezettséget vállalná. A beteg családtag ápolására szükséges időt a betegség jellege szerint a kezelőorvos állapítja meg. mégpedig elvben munkanapokban, tekintet nélkül arra, hogy a dolgozó kap-e segélyt vagy sem. A segélyt rendszerint legfeljebb 5 munkanapra adják, szükség esetén — ha pl. a beteg ápolását nem lehetett közben biztosítani — további két nappal lehet ezt az időt meghosszabbítani. Ha pedig a dolgozó (dolgozó nő) gondozásában egy iskolaköteles korban lévő gyermek van és ö maga egyedülálló (mint például az olvasónk), akkor a meghosszabbítás 8 napot tehet ki, úgy hogy a segély összesen legfeljebb 13 munkanapra jár. Mig az 5 napos segélyre — a feltételek teljesítése mellett — törvényes igény van, a további 2 vagy 8 napos meghosszabbítás már csak ún. önkéntes juttatás, amelynek megadásáról az illetékes betegbiztosítási bizottságnak (KNI3) kell döntenie. Az ápolás szükségességét az orvos visszamenőleg csak kivételesen állapíthatja meg. mégpedig legfeljebb 3 naptári nappal, amit meg kell mindig indokolnia, pl. hogy a beteg megvizsgálásával megállapította, hogy ez már előbb betegedett meg és az egészségi állapota (betegsége) megkívánta, hogy más személy ápolja. Az ápolási segély idejének kimerítése után — amely időre a dolgozónak (dolgozó nőnek) nem jár munkabér (fizetés), továbbra is otthon maradhat addig, ameddig erre az ápolásra igazoltan szüksége van, s ezt a munkából való távolmaradását a munkaadója a Munka Törvénykönyve 127. paragrafusa értelmében igazolt mulasztásnak tekinti. Természetesen erre az időre sincs munkabérre igénye Dr. B. G. AFORIZMÁK A könyv minőségét nem aszerint ítéljük meg, mennyi idő alatt olvassuk el, hanem hogy milyen gyorsan tesszük félre. Az építők jóval előbb átadták a lakótelepet: nyolc hónappal annak befejezése előtt. Miért nem születnek ma már népdalok ? Mert a népdalok munka közben születtek. Olyan főnök volt. aki a lege/lenségeskedőbb kollektívát is egységbe tudta tömöríteni. Önmaga ellen. Ha összekapcsolódik néhány nulla, nagyon könnyen folyamatos láncot tudnak alkotni. Még a legjobb vállalatnál is lehetnek sikertelen dolgok, de ez semmi esetre se kéne. hogy az igazgató legyen. Némelyek már sokkal messzebbre jutottak, mint Szókratész, aki tudta, hogy semmit nem tud. Ezek nem is tudják, hogy semmit sem tudnak. Az objektív szabályokat abban a pillanatban legyőzhetnénk, amint objektiven szemlélnénk őket. A tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatos gondolkodás változását csak attól várhatjuk, aki egyáltalán képes gondolkodni. Érthetetlen, hogy nálunk még nem jelent meg az a nélkülözhetetlen könyv, melynek címe Nagy állatok atlasza. Vége. a szabadságok időszakának, és a vám előtti sorok átalakulnak válóperes bíróságok előtti sorokká. (Milka Lopašovská, Tomáš Janovic. Benjamin Škreko aforizmáiból 1989) Fordította: Haraszti Mária 19
