A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
százötvenet, a szlovákiai bajnokságon százhatvannégyet, az országoson már száznyolcvankettőt. Phenjangban, az ifjúsági Barátság Versenyen a három évvel idősebbek között bronzérmet nyert. • Nem csak egy-egy kiugró tehetség miatt figyeltek fel rátok, a csapateredmények is kitűnőek... — Az idén a fiúk elnyerték a Csehszlovák Rádió Kupáját, abszolút győztesek lettek. Méhes Mátyás, aki távolban és magasban is csodálatos tehetség, nemzetközi szinten is nyert Bukarestben. A csapatban több tehetség akad. van diszkoszvető. Nagy Konrádnak hívják, aki harmadik az országban, súlylökésben és gerelyhajításban is szlovákiai bajnok. Bejutottunk a junior ligába, méghozzá mindkét csapattal, erre egyik egyesületben sincs példa. Pedig a mieink egy évvel fiatalabbak mint a többiek. Mi itt nemcsak az ugrással foglalkozunk, hanem a többi versenyszámmal, futással, dobással is. Kollégáim, Balia Zsuzsa, Szabó László és Csöllei Árpád is rengeteget segítenek, most hoztam Pozsonyból egy futóedzőt. Nagy Zsuzsát. • Az atlétika jelenleg gondokkal küzd. hatalmasat zuhant a honi sportág színvonala. A betegség okait ki erre ki arra vezeti vissza. Kiváncsi lennék a Te véleményedre! — Szerintem a fö ok a dopping, az, hogy mi lemondtunk róla, míg mások továbbra is vígan élnek vele. Merem állítani, hogy a világversenyeken indulók húsz százaléka még most is pozitív lenne, ha becsületesen végeznék az ellenőrzést. A legjobbak, általában az első hat, mindenütt doppingolnak. • Saját tapasztalatból indulsz ki, versenyzői korodban netán Te is kipróbáltad? — Nem! S épp ezért, ha készülhetne egy olyan világranglista, amelyre a tiszta módszerekkel elért eredményeket jegyeznék föl, benne lennék az első ötben. Az egyéni csúcsomat tisztán ugrottam, egy gramm anabolikát sem szedtem. Igaz, engem is elvittek a szokásos előzetes vizsgálatokra, meg is kaptam az adagomat, de mikor odaálltam az edzőm elé, az kerekperec kijelentette: vagy ö, vagy a dopping. Visszatérve atlétáink helyzetéhez: ha mindenhol elrendelnék a doppingzárlatot, ugyanott lennének, ahol mi, hiszen nálunk is vannak ugyanolyan szupertehetségek, mint bárhol máshol. Meggyőződésem, hogy az olimpián nem volt olyan sportoló, aki valaha ne próbálta volna ki az ajzószereket. • Szomorú, mert nemcsak a közvélemény, lassan mi magunk sem tudunk hinni a sport tisztaságában. Minden jó eredmény hallatán hátsógondolatunk támad, vajon a szenzáció mögött mi rejlik ? Ez pedig nagy baj. . . — A gyorsasági-erősségi számokban elképzelhetetlen volt a fejlődés dopping nélkül, mert fényévnyire maradtak volna le a versenyzők. Edzőtáboroztam a világ legjobbjaival, évekig ott éltem közöttük, tudom, hogy ment. • Köszönöm a beszélgetést. URBÁN KLÁRA Fotó: Gágyor Aliz Szombat van, délelőtt tíz óra, december tizenhatodika. Bősön, a Hydrostav székháza előtt többezres tömeg állja körül a rögtönzött emelvényt. Messzire elhallik a szónok hangja. Azt bizonygatja, hogy az ártéri erdők is hasznosak lehetnek, hogy azokban sem csupa értéktelen fa nö és ott is lehet gazdaságos a fakitermelés, ellentétben az erőműépítést szorgalmazó jelentésekkel, amelyekben éppen mindezek fordítottját hangoztatják. Sajnos, mára már csak szavak, érvek csaphatnak össze. Az erdő már nem bizonyíthat. kuporog a tömeg előtt. Vásznán „A bősi vízlépcső az évszázad bűntette felirat vádolja, ki rá voksolt. Varga Sándor, az alig egy hete beiktatott szlovák kormány miniszterelnök-helyettese szól a megkeseredett, de reménykedő emberekhez: „...nem lettem volna hajlandó olyan nézetet képviselni, mint az előző kormányok. A tegnapi nappal leállíttattuk azokat a munkálatokat, amelyek a Duna elterelésére vonatkoztak. Hamarosan párbeszédet kezdünk a magyar féllel a negatív környezeti hatások kiküszöböléséről. Ez a kormány mindent megtesz azért, hogy csökkentse hibás döntések káros következményeit. A tömeg támogatására szükségünk van, a nép hangja számunkra parancs! — Köszönjük! Köszönjük! Köszönjük! — Élni akarunk! Élni akarunk! skandálja válaszul a tömeg. Legyen az erőmű az ostobaság múzeuma Ezt Vargha János, a Duna Kör alapitó tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége tanácsának tagja javasolja. És a tömeg helyesel. A Szovjetunióban a demokratizálódási folyamat első kézzel fogható eredménye a szibériai folyók visszafordításának megakadályozása volt. Talán sikerül nekünk is meggátolni, hogy az eszelősök befejezzék müvüket. Megmentenénk nyolcmillió ember ivóvízkészletét! — Még nem késő, még a Duna a saját medrében folyik! — így a szónok. — Maradjon is ott! — válaszol a tömeg. És szavalja ritmikusan: — Élni akarunk! Élni akarunk! Élni akarunk! Nem kell a hadiút Kinek használt, kinek vagy minek az érdekében kellett a vadat kipusztitani. elűzni. A madarakat megfosztani költőhelyüktől, kivágni a fákat, feltúrni a termőföldet? Milyen eszme szellemében kellett ilyen brutálisan beavatkozni emberek ezreinek az életébe? A kormány elárulta és eladta a Csallóközt a benne élőkkel együtt. Nem nézte mibe kerül, számára egy volt a lényeg: kiszolgálni a nagyhatalmi katonai érdekeket. A Hitler-szerü és Sztálin-szerű párttitkárok már emberek millióit irtották ki, az ő nyomdokaikban járó utódok sem nézték kinek a háza reped meg, hány temetőt kell áthelyezni, ki lehet-e majd Megette a „vízisárkány". A Duna egész csehszlovákiai szakaszán. Helyén holdbéli táj, gyógyíthatatlan seb húzódik. Az Alpokból lezúduló szél akadály nélkül söpör végig a Csallóközön. Nincs mi megállítsa. A százéves fák deszkává daraboltan, kupacba rakva várják sorsuk beteljesülését. A demokrácia első erőpróbája Azok az emberek, akiket a legközvetlenebbül érint az erőműépítés már legalább szólhatnak. Kiabálhatnak, ha ütik őket. Ma először legálisan és hangosan. Véleményüket a tüntetés jelszavai jól tükrözik: „Elitéljük a vízlépcső építését“ — hirdeti a bacsfaiak táblája. „Mentsük meg a Csallóközt" — így a másik felirat. „Veletek vagyunk" — hirdeti a Független Magyar Kezdeményezés jelszava. S hogy mindenkinek világos legyen a pusztítás mértéke, nem hiányzik a „Bős egyenlő Csernobil" feliratú tábla sem. A sort a vízből felugró halacskák SOS jelzése és „Mi ezt nem akarjuk" jajkiáltása zárja. Kicsi legény Horgász- és vadásztanyák, árnyas ügetek helyett holdbéli táj (Gyökeres György felvétele) Ma először legálisan és hangosan jutni a Kisszigetböl. Cselekedték mindezt a kommunista párt nevében, a szocializmus védelme nevében. Csuda-e, ha nincs többé bizalom a számukra? A jelenlegi járási párttitkár már hiába mondja tiszta szívből, hogy: Jobb későn, mint soha! Engem is ide hozott a gólya, én is azt az ügyet támogatom, amelyért önök itt vannak... Szava füttykoncertbe fulladt. A tömeg nem felejt és nem bocsájt meg. — Fuj! — hangzik minden felöl. És követi az ütemes kiáltás: — Késő! Késő! Késő! — Ezt a szót már ismerjük a forradalom előző helyszíneiről. Vladimír Ondruš miniszterelnökhelyettes, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottságának tagja csititja a tömeget. Azután az erőmű egyik tervezője lép a mikrofonhoz. Védi a művét, bizonygatja hasznát, mellébeszél és rágalmaz. Fellépése botrányba fullad, épp hogy csak meg nem verik. A következő szónok, Martin Savéi sem jár sokkal jobban. Az alakuló Zöld Párt nevében üdvözli a tömeget és a tömeg éljenez, mert ez az ő pártjuk. — Messziről jöttünk, de a szivünkben Folytatás a 23. oldalon Fi
