A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
••• A rét és a mocsárvilág titokzatos, rejtett életet élő madara. Csak elvétve kerül szemünk elé. Történetesen akkor, amikor a nádnyiladékban átfut vagy átrepül. Elterjedése egész Európára jellemző. Még Izland szigetéről is előkerült. Szlovákiában a nyugati, déli és keleti részeken terjedt el, természetesen ott, ahol alkalmas élőhelyet talált. A guvat vándormadár. Éjszaka vonul. Ezért sokszor az amúgyis rejtett életű madarat leghamarabb villanyvagy távíróvezetékek alatt (holtan) találni meg. A huzalok nemcsak a guvatfélékre, de más éjszaka vonuló madárra is végzetesek. A guvatok zöme március végén érkezik. Egyik legkorábbi tavaszi adatunk — 1954. március 17. — Bősről származik. Ahogy megérkeznek, máris a kiszemelt költőhelyeiket birtokolják. Fészkük nádasban, sásban jól elrejtve készül. Vízinövények száraz részeiből épül a laza építmény. Áprilisban a tojó ide rakja 6—10 sárga alapon barnásán szeplős tojásait. A keltetésben mindkét szülő részt vesz. A fiókák 19—21 nap elteltével jelentkeznek. Apróságaikat eleinte a szülők etetik, de azok egy hét múlva már maguk is képesek táplálék után nézni. A guvat kétszer költ, így meglehetősen szapora madárnak számít. Sajnos az élőhelyei, a mocsarak világa, egyre ritkábbá válnak. Ilyen volt egykor a „Hami nádas" Csicsó térségében. Úgy ismertük, mint a guvatfélék és más réti, nádimadarak kiváló tanyáját. Sajnos, már ez a hely is teljes átalakítás alatt áll. A néhai „Ham" helyén halastavak létesülnek. Eltűnik egy — talán már az utolsó — csallóközi ősmocsár és vele együtt a gazdag flóra- és faunaegyüttes. Így hát ne csodálkozzunk azon, ha egyik-másik természettudós, vagy a természet megértő barátja sokszor oly lelkes kitartással igyekszik menteni a természet utolsó oázisait. Fájdalom, sokszor mindez hiábavaló. Kevés a siker. Pedig a vízi madarak költésének biztosítása és előmozdítása, továbbá a vonulásuk idején a fáradt madárseregek számára zavartalan pihenőhelyek létesítése sürgős feladat és elsőrangú kötelesség. HQcfaroMi Szentfv/ / A guvat, ahogy tavasszal titokzatosan megjelent, ugyanúgy távozik tőlünk az ősz beálltával. Ugyancsak az esti szürkülettel kel útra, hogy a Földközi-tenger vidékén teleljen. Előfordul, hogy enyhe teleken egyes példányok visszamaradnak. Főleg olyan helyeken, ahol a rothadó növényzet által termelt hő nem engedi befagyni a mocsarat. A guvat táplálékát a mocsárvilág rovarai, csigák, pókok képezik. Növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Ugyancsak rejtett életet élnek más guvatfélék. A nálunk is előforduló haris (Crex crex) hímje a jellegzetesen recsegő „crex-crex" hangja elárulja jelenlétét. Rendszeres, de csak szórványosan elterjedt költőfajunk az alig fürj nagyságú pettyes vízicsibe (Porzana porzana). A kis vízicsibe (Porzana parva) még kisebb — pacsirta nagyságú. A Csallóközben néhány évtizede sok helyen költött, de manapság a tájátalakítások után egyre ritkábban talált otthont. A törpe vízicsibe (Porsana pusilla) még az előbbinél is kisebb termetű. Előfordulása ritkaságszámba megy, amihez persze hozzájárul rejtett élete. Konkrét fészkelését neves ornitológusunk, Milan Balis publikálta a Bodrogszerdahely közelében elterülő „Tajba" nevű mocsárból. Végezetül még említésre méltó az egyik leggyakoribb guvatfajunk, a vízityúk (Gallinula chloropus). Valószínű, hogy sokan ismerik ezt a szárcsánál valamivel kisebb, zömök, sötét színű vízimadarat. Mocsarak, halastavak, árterek nádasaiban tanyázik. Megelégszik kis kubikgödrökkel is. Kétízben költ. Télre csak elvétve marad itt nálunk (pl. a pőstyéni termálvizeknél). Zöme a Földközi-tenger környékén telel. A guvatfélék védett madarak! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko
