A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
••• A felnőttek „mi leszel, ha nagy leszel?" — fantáziátlan kérdésére valaha a kislányok határozottan vagy csak vágyakozva, de gyakran azt felelték: színésznő. Nos, ez régen volt. Manapság a manöken, a fotómodell a sztár. Ezt a szakmát lengi be a titokzatosság, a csillogás; a lányok sok pénzről, gyors karrierről, utazásról álmodoznak. Úgy vélekednek: miért is ne próbálkoznának, hiszen a csinos külső — ha szerencsével párosul, nomeg néhány feltűnő fotó is segíti —, elegendő ahhoz, hogy szinte egy csapásra híresek, keresettek legyenek. A hajdanán oly sokat irigyelt színésznő predig ? Ő jobbára éveket „gályázik” a főiskolán, utána még többet a „világot jelentő deszkákon" — és ezen az épületen, hanem a kiskapukat is; így némi kerülővel ugyan, de előre egyeztetett akkreditáció nélkül is bejutok e márványpalota nagytermét szegélyező folyosókra. A rendezők izgalma a tetőponton, perceken belül kezdődik a délutáni középdöntő. A színpadot és a széksorok felé iramló mólót — amelyre a lányok felvonulnak — már csak a fotósok közelíthetik meg, közülük is csak a kiválasztottak. SZCPSBSKK/mO fáradságos munkával sem éri, érheti el azt a népszerűséget, amit korunk próbababái esetleg néhány hónap alatt! Csoda hát, ha a fiatal lányok szabályszerűen megrohamozzák páldául az olyan versenyt, mint a Miss Csehszlovákia?! Legalábbis szerintem, nincs ebben semmi csodálnivaló .. . Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Pozsonyban tavaly rendezett kerületi forduló győztese: Adriana Kovalovská az időközben eltelt tizenkét hónap alatt bejárta Nyugat-Európa több országát, látta Japánt és volt az Egyesült Államokban, ahol megnyerte a Miamiban rendezett Forró Testek Fesztiválját; s úgy hírlik, hogy az idén újfent a tengerentúlra készül. Nos, az vesse rám az első követ, aki most netán azért neheztel, mert férfi létemre is megértem: miért akar valaki bájkirálynö lenni?!... Más kérdés — ugyancsak férfiszemmel nézve —, hogy az illető hölgy önismerettel, avagy anélkül pályázza-e meg a Miss Csehszlovákia címet. Ámbár ez már igazán csak az ifjú dámák lelkiismeretének, illetve a kerületi s az országos szintű zsűriknek a dolga. Bűvészkedhettem én 1990. február 19-én a szakszervezetek pozsonyi palotájának bejáratánál bármiféle igazolvánnyal; magyarázhattam, hogy nemzetközi újságíró-igazolványomat lobogtatva rangos nemzetközi fesztiválokra is bejutottam már, de a hivatalos rendező csak széttárta a karját és annyit mondott: „Prikaz." Ez a parancs. May Károly indiánjai ejthették ilyen intonációval, hogy „Uff!" — vitának itt helye nincs. Még szerencse, hogy nemcsak a fő-, a hátsó-, meg az oldalbejáratokat ismerem KBaSTEJm FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ 14
