A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
(Egretta alba) Vakítóan fehér színű, majdnem szürkegém nagyságú, karcsú gázlómadár. Csőre sárga. Vállának hófehér disztollai tavasszal túlnyúlnak a farkon. Reptében gémszerüen behúzza a nyakát s méltóságteljesen, lassú csapásokkal szárnyal a nádasok és mocsarak felett. Nálunk csak kóborlásai során fordul elő. Az utóbbi időben elég gyakran látni a Duna mentén áttelelö példányokat. A nagykócsag fészkelőterületei Európa délkeleti részére korlátozódnak. A századfordulón még a kontinens legritkább és legveszélyeztetettebb madara volt. Ma, hála a szigorú természetvédelmi rendeletnek, a szomszédos Magyarországon számottevő fészektelepei vannak (Hortobágy, Kisbalaton, Velencei-tó, Fertótó). Innen származó példányok keresik fel hébe-hóba északabbra elterülő országunkat, különösen azóta, hogy a nagykócsag-populáció a hathatós védelmi intézkedések folytán megemelkedett. Fészkelőhelyein rendkívül korán, rendszerint már február végén megjelenik. Ekkor látni a nád szélén zsákmányra leső, vagy a magasban evező példányokat. A fészkek telepesen épülnek az öreg sűrű nádasok mélyén. A kócsagtelepen megtelepednek a kanalasgémek a fészkeléshez. Néha fán fészkelő gémfajok is költenek a nádasban: bakcsó, üstökösgém, kiskócsag. Az igen mozgalmas látványt nyújtó kolónia a pótköltésekre érkező többi pár jóvoltából néha egészen augusztusig működik. A szlovákiai nagykócsag megfigyelése a nyári és őszi időszakra korlátozódik, amikor főleg a Fertő tavi sikeres fiókanevelés révén számos fiatal példány keresi fel táplálkozás céljából a táplálékdús Duna menti csallóközi helyeket. Így 1973 szeptemberében Vlach Bős térségében 60 nagykócsagot számlált. Nem ritka az utóbbi időben a téli nagykócsag-megfigyelés sem, különösen ha kevés a hó, a szántóföldeken egerészéssel keresik meg a betevő falatot. Ezúton tenném szóvá az adatgyűjtés fontosságát. Ugyanis a nagykócsagok (de más vizkörnyéki madár) hazai mozgásának térben és időbeni csoportosulások, pihenőhelyek, táplálkozó területek behatárolása az előfordulások pontos leírása elősegíthetné az aktív természetvédelmi munkát. A nagykócsag — a nádasok lakója — táplálékát elsősorban a halak képezik. Főként a lassú folyású és állóvizek halállományát fogyasztja. A többi tápláléka a gerinctelen vízi állatok sorából kerül ki. Mint már említettük, télen az ittmaradt (telelő) példányok a csallóközi megfigyelések szerint rágcsálókra (főleg mezei pocokra) vadásznak. A Fertő tavi és a kisbalatoni gyűrűs nagykócsagok télén javarészt Dél-Európában (Jugoszláviában, Görögországban, Olaszországban, Szardínia szigetén és Tuniszban) kerültek meg. A nagykócsag szigorúan védett madár! Dr. STOLLMANN ANDRAS ^cforctfcko/i **'»&/ / S3^mbc>. / FOTO: STEFAN DANKO
