A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
Nápolyi spagetti Hozzávalók: 30 dkg spagetti, fél deci olaj, 1 kis fej reszelt hagyma, 25 dkg főtt marhahús, 15 dkg gomba, 1 kis doboz paradicsompüré, só, őrölt bors, majoránna, 20 dkg reszelt sajt Készítése: Az olajon megpirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a nagyon apróra vágott vagy darált húst meg gombát, megfűszerezzük, majd paradicsompürével meg kétszer annyi vízzel felengedjük és fél óráig pároljuk. A vizet kiskanál sóval felforraljuk, majd úgy tesszük bele a tésztát, hogy egészben maradjon. Fedő alatt, kis lángon főzzük, utána leszűrjük, vízzel leöblítjük. Tálalásnál a spagettit mély tányérokra osztjuk, mindegyikre párolt húst halmozunk és tetejét gazdagon megszórjuk sajttal. Háztartási ötletek ITALOK HŐMÉRSÉKLETE Pincehőmérsékleten (10—14 fok) a fehérborokat fogyasztjuk. Szobahőmérsékleten (16—18 fok) a vörösborok aromája érvényesül. Hütve, esetleg jéggel körülvéve fogyasztjuk a pezsgőt (6—8 fok körül). A koktélokat jégkockával kínáljuk. A sört csak 10—12 fokig hütsük, mert ennél alacsonyabb hőmérsékleten már nincs habja. Az üdítő italokat 6—8 fokon kínáljuk, a paradicsom ivólevet 8—10 fok között. Általában nem hütjük a tömény italokat, de kivételt tehetünk Ízlés szerint Történt egyszer, hogy Cini egér dióra éhezett. így sóhajtozott. — Hej, de rég nem ettem egy kis finom dióbelet! Bizony meghalok, ha menten nem hoztok nekem az üzletből! De az üzlet csukva volt, meg nem is volt benne dióbél már egy jó fél esztendeje, akkor is avas volt. Nem volt mit tenni, Cini addig könyörgött a szüleinek, míg elengedték körülnézni a padláson, hátha talál valahol a sarokban elgurulva egyet a tavalyi termésből. El is indul Cini, s egy kis idő múlva találkozott a padlás legöregebb pókjával, aki minden zuglyot ismert a padláson. Barátságosan megkérdezte tőle: — Kedves takács mester! Nem látott errefele valahol egy elgurult diót a sarokban? — Láttam biz' én nemcsak elgurultat, hanem az idei termésből is jó sokat! Van egy két vékányi, ha nem több! Ott van egy zsákban a szuszék mellett. De azt a gazdasszony úgy őrzi, mint a szeme fényét. Az öreg Cirmos őrzi éjjel-nappal. Hanem mondok én neked egyet! Lesd ki, amikor az a cerberus szörnyeteg a délutáni álmát alussza a kemencepadkán. Ha akkor sikerül feljutnod a padlásra, nyert ügyed van. Cini megfogadta a jótanácsot, aztán illendőképpen elköszönt, majd elindult, hogy meglesse Cirmos délutáni álmát. Hát amint kinéz a mestergerenda mögül, látja ám, hogy a padkán elnyúlva ott szunyókál Cirmos. Odaóvakodott a vasaló, meg a kalácssütő tepsik mögé, majd egy alkalmas pillanatban uzsgyi, fel a létrán a padlásra. Mindjárt ott termett a dióval megrakott zsák oldalánál. Egy szép kerek lyukat rágott rajta, és hozzáfogott a lakmározáshoz. Mikor már úgy félig-meddig betelt a dióval, még válogatott is. Ahogy a két metszőfogát összeszorította, hogy feltörje a diót, egy nagy roppanást hallott, s uramisten — hát nem eltört a foga ?! — Ennek fele sem tréfa! — ijedt meg Cini.— Már most mi legyen? Ki látott már fogatlan egeret? Ide orvos kell, de gyorsan! Igen ám! A nagy fészkelődésben észre ser vette, hogy a lyukon egymás után h ilott kifele a sok dió. Olyan zörgés támadt, hogy a ház minden lakója felébredt volna álmából, nemcsak a Cirmos! Hamar a padlásfeljáróhoz futott, s lenézett a kemencepadkára. Látja ám, hogy Cirmos nagyot nyújtózik, majd egy ugrással a padlásfeljárónál terem. — Ennek nem lesz jó vége! — ijedt meg Cini. Nincs más hátra, menekülni kell, de hogyan ? Ekkor vette észre, hogy a padlásgerenda mellett egy kis fény szűrődik be. Méregette Cirmos és a vélt lyuk közötti távolságot, s úgy ítélte meg, hogy ha szerencséje van, akkor ő ér oda hamarabb. Azzal uccu neki, vesd el magad, már ott is volt a lyuknál. Idejében, mert Cirmos bajusza már a farkát csiklandozta. Hát uramisten, ahogy benne lenne a lyukban, hallottatok ilyet? Nincs lyuk sehol! Hullott, hullott lefelé, s már csak a házon kívül, a fal tövében ért földet nagy nyekkenéssel. Menten eltört a lába. Gondolt egyet, góréból csinált magának mankót, s elsántikált a bagolyhoz, hogy tanácsot kérjen tőle nagy ba/ jában; mit csináltasson meg előbb: a fogát, vagy a lábát?! így okoskodott: — Ó, kedves Bölcs Bagoly uram! Okos ember hírében állsz! Segíts rajtam, de leginkább a törött fogamon, mert sántítva még eléldegélek valahogy, de fogak nélkül éhen pusztulok! Megszánta a bagoly Cinit, s így szólt hozzá: — Mindjárt, mindjárt! Csak türelem. Hadd nézzem meg, mit mond erről az okos könyvem! — azzal elővett egy nagy poros könyvet a sarokból, feltette a pápaszemét, s alighogy belenézett, már mondta is a szentenciát: — Itt van la! Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta! De bizony Cini hiába nyomta oda a hegyes nyelvecskéjét, nem szűnt a fájdalom. — Valami más nincs még abban a nagy könyvben az eltört fogról? — könyörgött Cini. — Volna, volna! — hümmögött Bölcs Bagoly uram — dehát épp azt a lapot megrágták az egerek. így nem tudok segíteni. Hanem eredj csak el az ácshoz! Az majd csinál neked másik fogat fából. Ment is a jótanáccsal Cini az ácshoz. — Ó, kedves mester! Ha istent ismer, segítsen rajtam! Éppen egy fél diót akartam összeroppantani, hát nem beletört a fogam?! — Volt itt valahol épp egy fognak való akácfa darab, de a minap beleraktam mind egy gereblyébe. Hanem eredj csak te el a kovácshoz! Olyan fogat csinál neked vasból, hogy újig fog tartani! — Nyomban el is indult Cini a jótanácscsal, hogy még napnyugta előtt odaérjen. Éppen a műhely előtt találta, amint a segéddel ráfot húzott egy kerékre. — Várj sorodra! Nem látod, hogy sürgős munkánk van?! Ott az inas, kérd meg, majd csinál neked! Az inas ott rángatta a fújtató kötelét a tűzhely mellett, és egy vasdarabot dugott a felparázsló tűzbe, hogy fogat kovácsoljon belőle. De olyan szerencsétlenül igazította meg a tűzön a szenet, hogy egy szikra kipattant belőle. Éppen a Cini bundájára. — Jaj, a bundám! Kilyukadt az egyetlen bundám! — jajveszékelt Cini. Az inas megijedt, nagyhirtelen kapta az egeret, s beledobta a vízzel teli csutakos vályúba. Szegény Cini mit tudott tenni, a lábán lévő góré-mankóból csinált magának csónakot. Azzal a partra evezett, kiugrott a csutakos vályúból, s uccu neki, úgy elfutott, hogy még a fájós fogáról is elfeledkezett. GYÜRE LAJOS HÉTVÉGE KI TALÁLTA FEL? Az ókorban és a középkorban a könyvet kézzel Írták. Rómában a könyvkereskedők írástudó rabszolgákat tartottak és ők másolták „sokszorosították" a kelendő könyveket. A középkorban pedig a kolostorokban a szerzetesek foglalkoztak könyvírással, kódexmásolással. (Maga a kódex szó fatáblába kötött könyvet jelent.) Az így készült, gazdagon illusztrált könyvek nagyon drágák voltak, van rá adat, hogy három falut is adtak zálogba egy-egy értékes könyvért. A kínaiak kb. a 7. században rájöttek a sokszorosítás egyszerűbb módjára, a képeket és a betűket fatáblára vésték és ezekről készítettek színes nyomatokat. Állítólag ök gyártottak ilyen módszerrel először papírpénzt is. Európában is a 14. század elején szintén fatáblára véstek képeket és rövidebb szövegeket. A könyvnyomtatás valódi feltalálója azonban Johann Gutenberg német aranyműves volt, aki feltalálta a mozgatható, fémbe öntött betűket és a sajtó alapelvét is tökéletesítette. Ugyanis az aranyműveseknek és éremkészitőnek az acélbélyegző olyan jellegzetes munkaeszköze volt, mint asztalosnak a gyalu, vagy a szabónak az olló. A betűöntés kérdése körül sok mindent megoldott, pl. azt. hogy tökéletesen egyenesek legyenek a betűk, mert különben kilyukasztják a papírt, egyforma legyen a magasság. Ebben egy szétszedhető, négyszögletes, faburkolatú fogantyús ládika segítette: ez volt az ún. betűöntő műszer, melyet kívánt méretre lehetett beállítani. Sok kísérletezés után a puha ólomhoz antimont, cinket és rezet is vegyített. Majd előállította a lenolajból, gyantából és lámpakoromból kevert nyomdafestéket. A sajtót is az ö elgondolása alapján készítették. Gutenbergnek mindezen találmányra ráment szinte az összes megtakarított pénze és társulni kényszerült Johannes Fust gazdag aranyművessel és Peter Schöfferrel. Fust adta a pénzt a vállalkozáshoz. Első nagy munkájuk kiadása már szinte kész volt, amikor Fust követelni kezdte Gutenbergtől az adóssága visszafizetését. S mivel az nem tudott fizetni, Fust kapta meg a nyomda felszerelését. (Erről a furcsa perről szerencsére megmaradtak a korabeli jegyzőkönyvek.) Így tudtuk meg a részleteket Gutenberg találmányáról. Mint sok más feltalálónak, neki is szomorúan néznie kellett, hogy mások aratják le a hasznot és a dicsőséget. Később ö is felállított még egy könyvnyomdát, de meglehetősen szegényen halt meg Mainzban 1468-ban. A várost ellenséges hadak többször meghódították, a könyvnyomtató munkások szétszéledtek és a könyvnyomtatás művészetét a XV. század végére Európa jelentős városaiban elterjesztették. Budán 1472-ben alakult nyomda, de mindössze két könyvet adott ki. Az első kézisajtó, melyet Gutenberg használt, nagyon egyszerű volt és meglehetősen lassan készültek el az ívek. Hosszú út vezetett el tőle a hatalmas modern rotációs sajtóig, mely csak úgy ontja magából az újságokat, könyvíveket, de az alapelv Gutenberg érdeme. Az ő általa készített betűket már soha többé nem lehet eltörölni, élik a maguk öntörvényű életét. 21
