A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küzdelemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdekvédelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, megközelítőleg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk ' jövője valamennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképzeléseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megváltoztatását, s ha igen, hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a programjának. s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azonnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolásaikat. Most és együtt határozzunk Közep-Kelet Európa népeinek történelme nem egyéb, mint a szabadságukért, függetlenségükért vívott több évszázados küzdelem. A múltról szerzett ismereteink alapján alig jut eszünkbe más. mint az elmulasztott lehetőségek fölött érzett keserű csalódás. Nem csoda hát, ha a jobb jövőbe vetett hit némi szkepticizmussal vegyül, ám jó lenne, ha a kételyeinket most félretennénk. A sorsfordító pillanatok nem tűrik a hosszas töprengést. Most és együtt kell elhatároznunk, hogy mit akarunk. Az egész országra kiterjedő számtalan gazdasági, politikai kérdés közepette, nem kevésbé izgat bennünket nemzetiségi létünk jövőbeni alakulása. Vajon milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy nemzeti kisebbségünk a gazdasági-politikai önrendelkezés igényétől elhatárolva magát megvalósíthassa a régen óhajtott kulturális autonómiát. Ehhez mindenekelőtt szervezetre van szükség, mely a kultúra fejlődésén kívül biztosítani képes az általános érdekvédelmet is. Sajnálatos tény, hogy a gúzsbakötött múltbeli létünk a kultúra fogalmát is csonkítva ültette el a köztudatban. A színpadi amatőrködés tiszteletre méltó cselekvés volt, s ha nem többet a nemzeti tudat pislákolását fenn tudta tartani, de ahhoz, hogy lobogtassa is, igencsak kevésnek bizonyult. Szerencse, hogy egymástól függetlenül de működtek a lapszerkesztöségek, a könyvkiadó, az iskolák, a művelődési központok, a szövetkezeti klubok és így tovább. S mivel nem volt szervezet, sem fórum, mely hatást gyakorolhatott volna a nemzetünk által létrehozott szellemi értékek öszszességének egy kézben tartására és fejlődésének biztosítására, jobb híján és a maga módján a Csemadok próbálta megtenni azt. Hogy milyen módon, milyen sikerrel, az ma könnyen vitatható, viszont nem indokolja, hogy a szervezetet feloszlassuk, és valamiféle párttal vagy új szervezettel, esetleg szervezetekkel helyettesítsük. A csehszlovákiai magyarság körében tradíciója. sőt tán nem túlzók, ha azt mondom, némi tekintélye is van e szervezetnek. Ezért javasolnom, hogy a mozaikszó formájában használt neve ne változzék meg a jövőben sem. A tényleges neve viszont, melyet a tömör rövidítés változatlanul is kifejez, feltétlenül meg kell hogy változzék. Elképzelésem szerint így: Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szervezete. Hangsúlyozom, hogy nem párt lenne, mert olyan politikai párt, mely a társadalom minden rétegének a képviseletét magára tudná vállalni, nehezen képzelhető el, még olyan kisebbségi keretek között is. mint a csehszlovákiai magyarság. Aki akar, csatlakozzék politikai és világnézeti hovatartozásának megfelelően egyik vagy másik párthoz, vagy tartsa magát távol a pártoktól, de semmi esetre, se legyen számára közömbös nemzeti kiléte, mert akkor önmagával, mint személyiséggel, sem tud mit kezdeni. A Csemadok strukturális felépítése a jövőben szerintem nem függ pusztán a szervezettől magától, mert a társadalom közigazgatási rendszerének kell legyen egyik láncszeme, tekintettel nemzeti kisebbségi létünk sajátos helyzetére. Egy viszont biztos. hogy a régi struktúra nem felel meg az állam jelenlegi demokratikus törekvéseinek. Ezért mint minden haladó társadalmi mozgásnak, e szervezetnek is a tagsági alapra kell alulról építkeznie, s a fölöttes szervek a határozatok megfogalmazói helyett a népakarat végrehajtóinak a szerepét kell hogy betöltsék. CSICSAY ALAJOS Ne egymással szemben Meggyőződésem, hogy rajtam kívül szellemi életünk képviselői közül többen vannak, akik megfontoltabb választ, esetleg konkrétabb javaslatot adnak majd a felvetett kérdésekre, mégis úgy érzem, a véleményem én is közzéteszem. Mint minden demokratikusan (nem sztálinistaként) gondolkodó magyar nemzetiségű állampolgárnak, számomra sem lehet közömbös hazánk magyarságának sorsa, gyermeke ink jövője. Nem szeretném az olvasókat életrajzommal untatni, de annyit azért elmondok, hogy 1949-ben születtem, így egyidős vagyok a Csemadokkal. Szüleim egyszerű emberek. Mindig hazaszeretetre, más népek megbecsülésére és főleg az anyanyelv szeretetére neveltek. A Csemadok zselizi alapszervezetében 1968-tól tevékenykedem, részt vállalok járási bizottságunk elnökségének munkájában is. Az út sokszor göröngyös volt, kitűzött céljainkat csak a megengedett keretek között érhettük el. Sok esetben intőn figyelmeztettek a pórt járási urai „ballépéseinkre", de mi ennek ellenére úgy érzem, tettünk valamit nemzetiségi kultúránk ápolásáért, magyarságunkért. A közeljövő demokratikus társadalmában is szükség lesz olyan szövetségre, mely elsősorban a cse.hszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője lesz, hisz a fáklya fénye még mindig bevilágít ablakainkba, kár lenne, ha tüzét nem táplálnánk tovább. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Csemadok „csak" daloljon és táncoljon. Vállaljon határozott érdekvédelmi feladatokat, melyeket a múltban sajnos nem vállalhatott, vagy ha vállalt is, nem sok sikerrel tudta ezeket teljesíteni. Tagságunk észrevételeit, jogos kéréseit rendszeresen eljuttatta a „megfelelő" helyekre, de ezek a kérések csak az alsó fiókokban kötöttek ki. Ne feledkezzünk meg arról, hogy szövetségünk sok esetben felemelte hangját a nemzetiségünket ért sérelmekkel szemben, például nagy része volt abban, hogy nem került sor a magyar tannyelvű iskolák elszlovákositására. A Csemadok tagsága közel százezer, én mégis azt állítom, hogy ennek a háromszorosa, mert családonként nem mindenki tagja szövetségünknek. Tehát az itt élő magyarság fele áll közvetlen kapcsolatban a Csemadokkal. Ezért véleményem az, hogy a Csemadokot nem szétrombolni kell a szó szoros értelmében, hanem strukturális felépítését kell gyökeresen megváltoztatni az alapszervezetektől a központi bizottságig. Úgy érzem, a KB módszertani és gazdasági irányítására továbbra is szükség van. Emellett azonban fontos a járási bizottságok elnökségeinek átépítése, a megalkuvó minden esetben jónak látszani akaró módszerekkel dolgozó tisztségviselők azonnali leváltása. A járási bizottságoknak továbbra is az összekötökapocs szerepét kell betölteniük a KB és az alapszervezetek között. Ezt nem úgy képzelem el, hogy húsz vagy annál több oldalas munkaterveket dolgozzon ki, melyeket azután senki sem vesz komolyan, és alapszervezeti szinten nem megvalósíthatók. Az alapszervezeteknél strukturális változásokra szerintem nincs szükség. Kisebb városainkban, falvainkban a tagság egy alapszervezetbe tömörül. Amit fontosnak tartok és a múltban hiányoltam: a tagság és a vezetőség közötti úr, a közvetlen kapcsolat hiánya. Ez szerintem a kötelező munkaterv kiiktatásával elkerülhető akkor, ha minden időszakban a tagság igényeinek megfelelő kulturális munkát végez az alapszervezet. Lényeges kérdés a fiatal nemzedék bevonása munkánkba. Alapszervezeti szinten is vállalnunk kell érdekvédelmi kapcsolatainkat, nemzeti létünket érintő kérdésekkel kapcsolatban állást kell foglalnunk, és követelőén, de józanul kell fellépnünk. Ahhoz, hogy szövetségünk munkájába még többen bekapcsolódjanak, szükségesnek tartom a fent említett változáson kívül a névváltoztatást is, hogy ez necsak társadalmunk bizonyos rétegére és kulturális szférára utaljon, hanem képviselje minden magyar nemzetiségű állampolgár érdekeit is. Egyszerűen így: Csehszlovákiai Magyarok Szövetsége (CSMSZ). Ez a szövetség lépjen a politikai küzdőtérre, képviselje érdekeinket, de ne alakuljon párttá. Szerintem is szükséges, hogy az itt élő magyarságot pártba tömörítve is képviselni kell. Érzésem az, ha ez a párt a Csemadok lenne, több súlyt fektetnénk a politikai teendőinkre és kevésbé ápolnánk nemzetiségi kultúránkat, törődnénk édes anyanyelvűnkkel, nem lennénk képesek járási és központi rendezvényeink színvonalasabb megrendezésére, és tagságunk nagy része esetleg más politikai pártokba tömörülve megcsonkítaná szövetségünket. Bízom abban, hogy a Csemadok országos közgyűlésén több elképzelést, javaslatot tolmácsolnak majd szövetségünk tagjai, és olyan határozatokat fogadunk el, melyek a demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott küzdelemben utat mutatnak nemzeti kisebbségünknek és hozzájárulnak további széleskörű fejlődéséhez. Bizonyára sokan nem értenek egyet, gondolataimmal, de nem is ez a célom, hanem, az, hogy valahol közös nevezőre hozzuk azok véleményét, akik nem szégyellik kimondani hovatartozásukat, biztosítva ezzel nemzeti kisebbségünk jövőjét. Ouray Miklós szavaival élve „Nagyon fontos lenne azonban, hogy az alapvető kérdésekben, tehát a magyar kisebbség helyzetének a rendezésében, a kollektív jogokért folyó harcban a csehszlovákiai magyarság ne egymással szemben lépjen fel, hanem egymással karöltve". FARKAS ISTVÁN 6
