A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
Általánosan ismert gerle nagyságú, bóbitás fészkelőmadarunk. Egész Európában elterjedt. Elsősorban a síkvidék madara (jellegzetes a Csallóközben az Ipolyvidéken és a Bodrogközben), de találtak már fészkelöpárokat ezer méter magasan is a Štrba környéki réteken, melyek történetesen éppen az Európát átszelő vízválasztón fekszenek. Kora tavasszal a bíbicek kisebb-nagyobb csapatokban jelennek meg. (A Zólyom körüli réteken már 1989. febr. 21-én mutatkozott százas csapatuk!) Néha megtörténik, hogy a hirtelen beálló télutó megtizedeli soraikat. Madarunk fő jellegzetessége az ismétlődő jajgatásszerű „bí-bic" hang és a bukfencet hányó, bukázó repülés. Ez a magatartásforma főleg tavasszal a párválasztás, aztán a költés és az ivadékgondozás idején tipikus. Nyárutolján és ősszel bíbiceink már megnyugodnak. Ekkor csaknem szótlanul suhannak el, lebbenőszerü repüléssel téli tanyahelyük irányába. A fészkelésre alkalmas helyeket már áprilisban kiszemelik. Ekkor a bíbicek napokig egyetlen adott szűk területen belül tartózkodnak. Ha netán az időjárás mostohábbra fordul és táplálékhiány áll elő, újra csapatokba verődnek és társasán keresik az élelmet. Azonban ahogy megint kedvező idő áll be a hím bíbic ismét lefoglalja a kiszemelt fészkelőhelyet. Ekkor kerül sor a párválasztásra. Feljegyeztek olyan rendellenességet is, hogy két tojó csatlakozott a helyfoglaló hímhez. A jó minőségű (táplálékdús) élőhelyen a bíbicek nagyobb sűrűségben költenek. Fészkük roppant egyszerű, néhány fűszállal kibélelt, maga a madár által kitaposott terepmélyedés. A tojó ide rakja le a négy terepszinű, körte alakú tojását. Ezek szabályos alakzatban mindig a hegyükkel befelé fekszenek a fészekmélyedésben s átlagméretük 47 X 34 mm. A kotlás 24—27 napig tart és ebben részt vesz a hím madár is. Ekkor, ha netán a bíbicfészek közelébe tévednénk, az öregek különös hevességgel és fájdalmas siránkozással csapkodnának felénk. A fiókák amint kikeltek és megszárítkoztak, rögtön elhagyják a fészket és a réten kószálnak, 35 napos korukban már röpképesek. Miután felnőttek csapatokba verődnek, számuk folyton szaporodik és augusztusban, szeptemberben megindul a lassú folyamatos vonulásuk déli tájak felé. Költözködésük eltart egészen októberig, néha novemberig. A telet Észak-Afrikában a Földközi-tenger partjain töltik. A bíbic táplálékát a rét, legelő rovarvilága képezi. Különféle bogarak, férgek, kukacok, szöcskék, földi giliszta, csupaszcsiga az élelme. Hasznos madár. Kár, hogy élőterét az utóbbi évtizedek nagyszabású meliorációs munkái, a talajrendezés megcsonkították. Az amúgyis éber madárnak sok az ellensége. Tojásait, fiókáit a varjú, szarka vámolja meg. Az öreg bíbiceket a ragadozómadarak tizedelik. Mindez a természet törvénye. Régen a bíbicállományban a tojásszedök okozták a legnagyobb károkat. Ez már a múlté, mégis érdemes feleleveníteni néhai Chernél István ornitológust, aki száz éve pennájával így harcolt e káros szenvedély ellen: .......azért hogy kiváltságos gyomrok bíbictojást nyalakodhassanak s a vadkereskedők oly réven is pénzeljenek, nem lehet megengedni a bíbictojás féktelen rablását, mert a lényeges haszon, mely táplálkozása révén mezőnknek jut s mely nagyobb szomorúságával csak emelkedik, föléri azt, amit a törvény sem enged meg." A bíbic ma is a védett madarak listáján szerepel. A madár, a fióka és a tojás károsítója bírságolható. STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko
