A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
A legkisebb a Élt egyszer egy asszony, akinek olyan aprócska fia volt, hogy mindenki Dzsirtdannak, Kicsinek nevezte a gyereket. Dzsirtdan apró termetű volt ugyan, de mindenben igyekezett apjának és anyjának a segítségére lenni. Látta egyszer, hogy a szomszéd gyerekek az erdőbe készülnek rozsét gyűjteni. Odament az anyjához, és ezt mondta: — Elmegyek a gyerekekkel én is rozséért. — Hová mennél? — mondta az anyja. — Hiszen egy gallyacskát sem tudsz fölemelni! — Egyedül nem, de majd segítenek a gyerekek — válaszolta Dzsirtdan. Odahívta az asszony a szomszéd gyereket, adott mindegyiknek egy-egy darab lepényt és sajtot, és Így szólt: — Vigyázzatok az erdőben a kisfiámra! Kiértek a gyerekek az erdőbe, nekiláttak rozsét gyűjteni. Dzsirtdan is igyekezett, de egy ágacskát sem tudott fölemelni. — Segítsünk Dzsirtdannak — mondták. Összeszedtek egy kis köteg rozsét Dzsirtdannak. Mikor elkészültek, elindultak haza. Dzsirtdan is nekigyűrkőzött a maga kötegének, de meg sem tudta mozdítani. A gyerekek Dzsirtdan rözséjét is a vállukra vették, és úgy indultak útnak. Mentek, mentek, majd elfáradtak, és leültek pihenni. A nagy beszélgetésben észre sem vették, hogy rájuk esteledett. A sötétben eltévesztették az utat, nem tudták, merre menjenek, mit tegyenek. Kiértek az erdőből, az egyik oldalról dühös kutyaugatás hallatszott, a másik oldalon valami fény pislákolt. A gyerekek megkérdezték Dzsirtdantól: legokosabb — Mondd, Dzsirtdan, merre menjünk: oda, ahol a kutyák ugatnak, vagy oda, ahol a fény világit? Dzsirtdan elgondolkodott, majd ezt mondta: — Az ugató kutyák megharaphatnak minket. Menjünk inkább a fény felé. A gyerekek elindultak abba az irányba, ahonnan a fényt látták. Az apró Dzsirtdant predig a legnagyobb fiú a vállára vette, nehogy elmaradjon és elvesszen a sötétben. Sokáig mentek, a végén odaértek egy házhoz. Bekopogtak az ablakon; — Engedjétek meg, hogy itt töltsük az éjszakát! Kinyílt az ajtó, és kilépett rajta egy rettenetes, gonosz óriás. Amikor meglátta a gyerekeket, elhatározta, hogy megeszi őket. — Térjetek be hozzám, aludjatok nálam, és reggel majd megmutatom az utat. Bevezette az óriás a házába a gyerekeket, megetette őket, és lefektette aludni. Üldögélt egy darabig, majd megkérdezte: — Ki alszik, és ki nem alszik? —• Én nem alszom — válaszolta Dzsirtdan. — Miért nem alszol? — kérdezte mérgesen az óriás. — Azért, mert anyám minden este lefekvés előtt tojást süt nekem, te pedig nem sütöttél — válaszolta Dzsirtdan. Kiment az óriás. Tojást vett elő, megsütötte. Mikor elkészült, azt mondta: — Itt a tojás, edd meg, és aludj. Dzsirtdan megette, majd lefeküdt, az óriás pedig megint leült, és várt, mikor alszik el a fiú. Várt, várt, majd megkérdezte : KI TALÁLTA FEL? /f kjuUJyoZu Állítólag már az ókorban ismertek olyan kétkerekű járműveket, mint a kerékpár. Teherszállításra használták őket. A kerékpár feltalálása Karl von Drais német báró nevéhez fűződik, aki 1815-ben Bécsben mutatta be számos nézőközönség előtt e furcsa, közlekedési eszközt. Ez volt az ún. futókerék. A kerekeit úgy helyezte el, ahogyan a mai kerékpáron látható, de sókkal alacsonyabb volt, fából készült, az utas bőrnyeregben ült és lába egészen a földig ért; hogy a kerékpáros megfelelő sebességet érjen el (legtöbbször enyhe lejtőn próbálták ki) jó darabon futni kellett vele, aztán felkaphatta a lábát és a „gép" a kapott lendülettől magától ment tovább, nagy zörgéssel és mivel se rúgózása, se gumija nem volt, az emberből majd kirázta a lelket a macskaköves vagy göröngyös utakon. Mikor nem tudott tovább menni, akkor az utasnak kellett újra futással elindí-2> tania. Ebben az időben sok apróbb balesetről számoltak be a korabeli újságok, de a draisin (ahogy feltalálójáról először elnevezték a futókereket) annak idején nagy érdeklődést keltett, különösen a szórakozni vágyó fiatalok körében, és divatos sportnak számított. A futókereket vagy velocipédet Moritz Fischer 1850-ben lényegesen átalakította, könnyebb anyagból szerkesztette és pedálokkal látta el. Amerikában pedig ekkor kezdték gyártani az olyan velocipédeket, melyeknek az első kereke óriási, közel két méter magasságú volt, azon helyezték el a nyerget, a hátsó kerék pedig ehhez viszonyítva aránytalanul kicsi lett. Ezeket a kerékpárokat nagyon nehéz volt kormányozni és sokszor fel is dőltek, súlyos közlekedési baleseteket okozva. A kerékpár elterjedését döntő módon befolyásolta Dunlop ir állatorvos találmánya, a gumitömlő, melyet a kerekek talpára vontak. Így a rázkódás lényegesen lecsökkent. Aztán újabb és újabb változásokon ment keresztül, e szinte nélkülözhetetlen közlekedési eszköz. Rezgéstompító rugókkal, iánchajtotta fogaskerekekkel szerelték fel. Egyre könnyebb anyagból alakították ki a vázát. Külön kerékpárok készültek férfiak és nők számára. A múlt század végén a kerékpármühelyek lettek az autók és motorkerékpárok kísérleti „bölcsői". A nagy autócégek kezdeti próbálkozásai ezekből az apró műhelyekből indultak világhódító útra. Ma már egy-egy speciális versenykerékpár ára jelentős összegbe kerül. Az átlagembernek szánt kerékpárok azonban egyre olcsóbbak és nagyobb teret hódítanak. Sok országban, különösen Ázsia egyes részein a kerékpár a legelterjedtebb közlekedési- és szállítóeszköz.-d_______HÉTVÉGE — Ki alszik, és ki nem alszik? — Én nem alszom — válaszolta Dzsirtdan. — Miért nem alszol? — Azért, mert anyám minden este rostában hoz nekem vizet a patakról, te pedig nem hoztál. Amikor meghallotta ezt az óriás, fogta a rostát, és kiment vízért a folyóhoz. A parton leült, és elkezdte a rostával merni a vizet. — Viszek neki vizet — gondolta —, és akkor rögtön elalszik. Dzsirtdan ezalatt felkeltette a fiúkat, és azt mondta nekik: — Ez az óriás meg akar minket enni. Fussunk innen. Felugrottak a gyerekek, kifutottak a házból, és csendben a folyóhoz mentek. Ott ült az óriás, és rostával meregette a vizet. A gyerekek óvatosan kikerülték, és csöndben átúsztak a túlsó partra. Az apró Dzsirtdan a legnagyobb fiú vállán ült. Bárhogy merítgette is a vizbe a rostát, nem tudott vele vizet kimerni az óriás. Elhajította a rostát, és haza akart indulni. Ekkor vette észre, hogy a gyerekek ott mennek a folyó túlsó partján. Utánuk akart rohanni, csakhogy az óriások nem tudják, hogyan lehet átjutni a vizen, nem tudnak úszni. Ott állt a parton és kiabált: — Gyerekek, hogyan jutottatok át a folyón ? Dzsirtdan így felelt neki a túlsó [tártról: — Keríts egy nagy malomkövet, kösd a nyakadba. Akkor át tudsz jönni. Kerített az óriás egy malomkövet, a nyakába kötötte, és a vízbe ugrott. A nehéz malomkő lehúzta a mélybe, az óriás megfulladt. A gyerekek pedig szerencsésen hazaértek. (A2ERBAJDZSÁNI MESE) Emlékezőtehetség-próba Jól nézzétek meg e rajzokat (kb. fél percig), aztán takarjátok le papírral. Aki a húsz tárgyból legalább tizenötöt eltalál, annak jó az emlékezőtehetsége. 21
