A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-02 / 9. szám

röpke két évszázaddal ezelőtt még pallosjoga volt Nyárasdnak. Ma már aligha kérne valaki e jogból. Más jogból annál inkább.

Falugyűléssel kezdődött itt is. Azóta jónéhány falugyűlés volt, nem egy közülük egyetértés híján abba is maradt, hogy majd egy következőben folytatódjon. Lett is aztán jónéhány s talán senki sem számolta, hányadszorra született egyezség. Január utolsó napjaiban, e sorok Írásakor azt mondták: megegyeztünk.

Az egyezkedés a falu régi vezetése és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen között zajlott, mely polgári kezdeményezés a Független Magyar Kezdeményezéssel együtt igyekezett már az első napokban a sarkára állni. Bele akarunk szólni a

saját életünkbe — mondták, amit a többszáz fős nagygyűlés résztvevői érthető módon megtapsoltak, hiszen az évtizedek során kialakult állapotot kevesebb ember szerette, mint amennyi nem. Sok mindent megtapsoltak, ami megintcsak érthető. Egyesek szerint mindent megtapsolnak.

Mindent talán mégsem. A gyakori tapsolás nyilván azzal magyarázható, hogy manapság rengeteg mulasztás, rossz lépés kritikája hangzik el. Olyan mondatok, amelyeket bizalmas körben is veszélyes volt elsuttogni. Most, amikor végre kimondható, természetes, hogy az emberek abszolút rokonszenvével jár. Meg aztán jobban is látszik sok minden, amit eddig észre sem vettek az emberek. Van például a falu közepén egy rózsakert, az „újszülöttek rózsakertje". Ide akkor ültettek rózsát, ha újszülött volt a faluban. Az idők során örvendetesen szaporodtak a rózsák, mígnem a dolgok kezdtek úgy alakulni, hogy fontosabbak lettek a rózsák, mint az újszülöttek. A rózsakert ugyanis jelentéseket díszített, része volt a választási programnak. Közben az újszülöttek szépen cseperedtek, óvodások lettek, mígnem aztán a szülök egyre több szorongással vitték a gyerekeiket óvodába. Az óvoda falai repedezni kezdtek, az ablaküvegek pattogni kezdtek, később egy válaszfal is kidőlt. Az emberek káromkodtak, féltek, de az óvoda repedt falairól a művelődési ház még repedtebb falaira terelődött a figyelmük, lévén, hogy ott a helyzet kritikussá vált. Mindkét épület új, az elmúlt tizenvalahány esztendő során épül fel. Rosszul épült fel. Kevesebb cementtel, kevesebb szakértelemmel, kevesebb lelkiismerettel a kelleténél. Az óvoda süllyedésének okát máig sem derítette ki alapos műszaki vizsgálat, így egyéb megoldás híján használják tovább. A művelődési házról kiderült: azért sülylyed, mert az összes esővíz — mely belső, láthatatlan csatornákban közlekedik — nemkülönben a szennyvíz, az

épület alá folyik, és nem folyik tovább, mert az elvezető csatornáknak egyszerűen nincs folytatása, nem vezetnek sehová. Az épületet 1972-ben adták át s mire a repedt falak láttán igazán megijedtek végre, valaki azt mondta: a reklamációs idő lejárt, a kivitelezőt nem lehet kártérítésre kötelezni. A falu vezetői ezt tudomásul vették, nem instanciáztak tehát az ügyben. A művelődési házat bezárták s később, amikor összevakartak valamennyi pénzt, saját erőből kijavították a hibákat, de pénz csak az épület felére futotta. A másik fele, így a moziterem is, máig zárva, elzárva az emberek elöl, természetesen a saját testi épségük érdekében. Odakint pedig a rózsakert virítana, ha nyár lenne. Ormótlan vastranszparensek is állnak a rózsabokrok között. Amíg a rozsda le nem marta róluk a festéket, ezekről a táblákról értesülhetett a hülyegyereknek minősülő idegen, hogy ez itt „az újszülöttek rózsakertje". Mint egy gyerektemető — mondta két esztendeje e rózsakert láttán egy idegen. Újságíró volt, aki hogyan is írhatta volna meg annakidején, hogy az ötlet morbid és Ízléstelen, rózsakert létére is környezetszennyező. Szimbólumértékű, akárcsak a falu közepén álló közlekedési iskolapark. Táblák, szemaforok, aszfaltozott utacskák. Takaros, az ára is csinos volt, csak éppen nem használja senki. Addig volt érdekes, amig új volt. Persze, ezt előre is láthatták volna, de kit érdekelt. Nem az életnek, a faluszépítés félreértett programjának épült.

Nyárasd gazdag falu. Üvegházait termálvízzel fűtik, fürdőzésre is használják. helyiek, idegenek. A szövetkezet gazdag és kombinát nagyságúvá nőtte fel magát, ami a szerencsétlen szövetkezet-házasítások idején egyik napról a másikra lett óriás. Azon kevesek közül való azonban, ahol ebből a bigámista virtusból profitálni tudtak, ahol a házasulásból jó házasság lett. Jelenlegi készpénz-aktívájuk hetvenmillió korona, amihez további kettőszáztiz-milliós leltárértéket kell hozzászámítani. Nem mondom, csinos. Most osztoznak rajta. A házasság megromlott, válnak: négy falu háromfelé. Nyárasd, Kürt, és a Vásárúttal már korábban egyesült Vámosfalu. Hogy miért? Mindenki mást mond. Van, aki lelkesedik, van aki aggódik. Van, aki érvel, van aki meg sem próbál érvelni — sem mellette, sem ellene. Merthogy egyelőre a legfontosabb a válás. Kétféle vélemény van: ha ezen túl lesznek, túl lesznek a nehezén. A másik vélemény