A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK Oyonfitvuuts a, Oomuív tcCtM-s • H u m n o Az út sűrűn kanyarog a bal oldali meredek hegyhát és a Garam szabta szűk sáv korlátái között. Elmaradt már Léva, Tolmács, az autó sebesen fut a műúton, a Garam mutatja az utat. A táj megejtöen szép. titokzatos, rejtélyes, mintha valamilyen meglepetést tartogatna, bár lehet, ez csak a vidéket ismerőnek tűnik így. A bal oldali kopár, szürke hegyhát ridegségét bőven ellensúlyozza a jobb oldali enyhébb domboldal dús zöldje. A Garam kanyarulatai valóban a szó legklasszikusabb értelmében festöiek erre, lágy ívek váltakoznak kövesebb, mozgalmasabb részekkel. És íme, itt van: az utolsó kanyar mögött teljes szépségében tárulkozik ki előttünk a legrégibb bencés apátságok egyike, a máig is megmaradt templom és kolostor, Garamszentbenedek. Lassan kapaszkodunk felfelé a domboldalon. Közelről az épületegyüttes mintha levetné távolról oly elbűvölő titokzatosságát, innen már kiütköznek szeplői, hibái is: mindenekelőtt a nem éppen példamutatóan gondozott környék és a több helyen málló vakolat. Feljebb lépegetünk, s közben Marcus Aurelius ama katonájára gondolunk, aki a monda szerint először telepedett meg ezen a környéken, s maradt aztán a Garam-vidék örök foglya, remete. Lassan felérünk a templomhoz, amely a kora gótikus építészet egyik legszebb közép-európai emléke; a kéttornyú csarnoktemplom gótikus főbejáratának gazdagsága vetekszik a szintén legendás, román kori jáki temploméval. Az épület méretei lenyügözőek: a tornya 48 méter magas, a templomhajó hossza 38 méter. A bejáratnál még a hajdani csapóhíd nyomai is láthatók. A látvány megejtő, mint ahogy lebilincselő a hely története is. I. Béla halála után a hagyomány szerint Salamon, a vesztes király menekült ide és szerzetesként élt itt hosszabb ideig. I. Géza királyunk nem ölette meg öt, hanem kolostort és templomot építtetett itt, amelyet 1075-ben Nehemiás esztergomi érsek szentelt fel. Géza benedekrendi szerzeteseket telepitett ide, birtokokkal együtt aranybányát is adományozott nekik. II. Endre 1217-ben több kiváltsággal toldotta meg a kolostor javait; románkori templomból a sekrestye, a Jézus Vére kápolna és a nagy fakereszt maradt meg, amely most a szentély és a keresztelő kút között látható. A tatárjárás pusztításairól nincsenek adataink, arról azonban igen, hogy Csák Máté 1309-ben alaposan kirabolta a templomot és a kolostort. Szigfrid, akkori apát 1342-ben a templom átépítését kezdeményezte, ehhe2 Nagy Lajos királyunk hathatós támogtást nyújtott. Az ő tiszteletére a templomban 4 Nagy Lajos címer is található. 1435-ben nagy tűzvész pusztított a templomban; a majdnem teljesen megsemmisült épületet III. Miklós apát építtette újjá, ő helyeztette el a templomban a hires szárnyas oltárokat is. A sors azonban nem sokáig volt kegyes az épületegyütteshez: 1441-ben újból tűzvész pusztított benne, ekkor a husziták gyújtották fel. 1462-től 1476-ig a krónikák a felújítás éveit jegyzik; az újjáépített templomot 1483. július 11 -én Thúróczi Mihály püspök szentelte fel. 1573-ban az egész települést tűzvész pusztította el. A szerencsétlen település alig tért magához a kábulatból, amikor a törökök 1599-ben újra lerohanják és felégetik Zudar Dávid László „gaz áruló, ki törökké lett" galádságának köszönhetően. 1786-ban az egész templom belsejét fehérre meszelték, jócskán megsértve ezzel a freskókat is. A mész eltakarítása után egy freskó maradt épen, rajta Szent György viv csatát azóta is a sárkánnyal. A sokat szenvedett templom a krónikák tanúsága szerint 1 881 -ben égett le utoljára. A három hajós templom jobb oldalán, a sekrestye fölött található e csodálatos műemlék egyik legértékesebb része, a Jézus Vére kápolna. A kápolnát Mátyás királyunk építtette 1483-ban és 1485. március 26-án szentelte fel a nyitrai Gregor püspök. Az oltára 1 510-ből való, rajta egy nagyon régi Mária-szobor van, amely a szájhagyomány szerint a Szepességböl származik, ott veszély idején többször volt a földben elásva. A szerzetesek később Barkóczy egri püspöknek ajándékozták, aki azt Esztergomba vitte, onnan került vissza 1512-ben Benedekbe, érseki ajándékként. A kápolnát utoljára 1713-ban festették át. A szószék mellett Koháry István harci zászlaja látható, a templom jobb oldalán Koháry síremléke. Koháry Istvánt, a bányavárosok kapitányát 1664. július 19-én, a Garamszentbenedek és Léva között lezajlott csatában ölték meg a törökök. A zászlót fia, Péter hozta Benedekre, ő állíttatta fel a síremléket is. A templom melletti hosszú keresztfolyosóba, amelyet 1430-ban építettek, a 16. és 17. században szerzeteseket temettek. Itt található Serényi Imre címere is, aki 1631- ben esett el Balassagyarmatnál. Mielőtt az udvarra érünk, két emléktáblával találkozunk. Az egyik Szelepcsényi Mihály (Szelepcsényi György, esztergomi érsek fivére, meghalt 1676-ban) nyugalmát vigyázza, a másik azt hirdeti, hogy 1916. december 30-án a kolostor udvaráról is vittek földet Károly király megkoronázásához, Budára. Az udvaron ásatások nyoma; régi föld alatti folyosók garmada van itt, a régebbi kolostorok járatai, mondják az itteniek. Meg vannak győződve róla. Garamszentbenedeken a föld mélye még sok kincset rejteget. Szöveg és kép: CSÁKY PÁL KÖNYV Vámbéry Áron: A magyarság keletkezése és gyarapodása A mai magyar könyvkiadás színes tarkasága lehetővé tette Vámbéry reneszánszát is. A Holnap kiadó reprint-kiadványban jelentette meg újra, majd száz évvel az első kiadás (1895) után „A magyarság keletkezését és gyarapodását". Tudjuk, a dunaszerdahelyi származású, fél Ázsiát bejárt, s végül európai rangú tudóssá vált Vámbéry mindig is kitagadottja volt a finnugor-rokonság káprázatában szépelgő magyar őstörténet-kutatásnak és (főleg) nyelvtudománynak, minthogy ö a magyarság török-eredetének volt a prófétája. A kiadvány tartalomjegyzékéből tüstént látható, hogy ellentétben a szerző egyéb munkáival (A magyarok eredete, A magyarság bölcsőjénél), ezúttal nem csupán múltja érdekli a magyarságnak, hanem jelene, sőt, további sorsa is. „Hogy mi úton-módon keletkezett a magyarok népe és nyelve, azt a következő lapokon világosan ki akarjuk fejteni; hogy azonban nézetünket mennél érthetőbbé és szemlélhetőbbé tegyük, minden előtt egy tekintetet kell vetnünk Ázsia ethnikai álla - potjaira, a milyenek a magyarok költözése előtt voltak, és a menyire lehet, meg kell vizsgálnunk a népek akkori csoportosulásának képét." S innen jut el ugyanarra az eredményre, amelyre majd egy évszázad múltán László Gyula. Hogy t i. szöges ellentétben az évszázados balhiedelemmel, miszerint a magyarság rokontalan nép, az egész Eurázsiával rokonságban vagyunk, hisz e hatalmas térség majd minden népe részt vett néppéválásunkban. S hogy végül is, száz esztendő múltán kinek van igaza az „ugor-török háborúban" ? Nem a mi dolgunk eldönteni a vitát. Egy viszont bizonyos: a mai magyar olvasónak joga van megismerni mind az egyik fél, mind a másik nézetét. S az elmúlt évtizedek éppen a Vámbéry nézeteinek az „eltitkolásával" vagy legalábbis elhallgatásával vélték elérni a másik fél gyözedelmét. Márpedig jól tudjuk, éppen napjainkban, hogy az egyoldalúság nem vezet semmire. Legföljebb bukásra, íme, egy mellékes tanulsága-aktualitása az évszázados „ugor-török" háborúskodásnak! (cselényi) 365 történet a Bibliából gyermekeknek „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld kietlen és puszta volt, és sötétség uralkodott a mélységben és a föld színén. És azt mondta Isten: — „Legyen világosság! — És lett világosság." így kezdi a világ teremtésének elbeszélését ez a könyv, amely elsősorban gyermekeknek íródott. Magában foglalja az Ótestamentum és az Újtestamentum leghíresebb történeteit: Ádám és Éva kiűzetését a Paradio
