A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küzdelemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdekvédelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, meg közelitő leg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk jövője valamennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképzeléseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megváltoztatását, s ha igen, hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a programjának, s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azonnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolásaikat. Miért nem léptem be a ? Az elmúlt két hónap eseményei újra a felszínre hozták — sok más kérdés mellett — azt is, mennyire felelt meg feladatának a Csemadok az elmúlt 40 év alatt. Erről talán csak szubjektív benyomásaim vannak, de lehet, hogy mások is hasonlóan éreztek, azért szeretném megosztani többekkel erre vonatkozó gondolataimat. Környezetemben gyakran vetették szememre, hogy nem vagyok tagja az egyetlen csehszlovákiai magyar szervezetnek. Rendszerint nem fűztem hozzá hosszabb magyarázatot, nem is volt rá alkalom. De amikor most mindent ki- és átértékelünk, a továbblépés érdekében nekem is meg kell fogalmaznom, miért is nem léptem be ebbe a szervezetbe, s milyenbe lépnék be szívesen. Egyszer meghívtak a Csemadok járási konferenciájára. Ezzel szerettek volna a belépéshez „kedvet csinálni". Nos, az eredmény pont az ellenkezője volt. Elriasztott a mennyiségi szempontok túlsúlya. Felsorolták: hány rendezvény volt, hány résztvevővel, hány tagja van a szervezetnek, hány előfizetője a Hétnek és így tovább. De a rendezvények minőségéről, színvonaláról, céljáról, s hogy céljukat elérték-e, egy szót sem hallottam. Ha addig csak sejtettem, ekkor már meg is győződhettem róla, hogy a Csemadok egy statisztikai adat. Arra jó, hogy „kipipálják" a nyilvántartásokban, hogy „van". Pedig de sok tennivalója lett volna! Még akkor is, ha nem foglalkozhatott érdekvédelemmel, illetve, amíg nem volt tagja a Nemzeti Frontnak. Népszámláláskor, illetve azt megelőzően jogi előadások keretében tisztázhatta volna a három különböző adat — állampolgárság, nemzetiség, anyanyelv — mibenlétét. Azt, hogy az 1945 utáni „reszlovakizálás" érvénytelen. És nemcsak akkor, hanem az elmúlt évek folyamán : foglalkozott-e csak egy helyi szervezet is a nemzetiség kérdésével az alkotmány tükrében? Mert hiszen, bármily tökéletlen volt is a régi alkotmány, azért nemcsak kötelességeinkről, de jogainkról is tett említést. S e jogokkal tudatosan kellett volna élnünk. Ezt a felvilágosítási munkát a Csemadok elhanyagolta. Mint kulturális szövetségnek, a kultúra teljes skálájával kellett volna foglalkoznia. De nem így volt. Részben arra hivatkozott, hogy csak a műkedvelőkkel foglalkozik. (De akkor hogyan magyarázzuk az író-olvasó találkozókat, vagy más hivatásos művészek szerepeltetését?) Részben szinte kizárólag népművészet- és irodalomközpontú volt. S kimaradt a képzőművészeti illetve zenei kultúra. Elvétve akadt egy-egy kiállítás, ami inkább lelkes helyi szervezők érdeme, semmint a helyes központi irányítás eredménye volt. Zenei kultúráról, zenekarokról nem beszélve. Nem készíthetek részletes elemzést, hiszen erre itt nincs hely. Elismerem, hogy véleményem néhány részletkiemelésére támaszkodik, ezért biztos támadható. De a lényeg most inkább az, hogyan tovább. A demokrácia keretében — a pártok közvetítésével — egyenlő eséllyel vehet részt mindenki az irányításban. Először is átgondolt, józan és teljesíthető programmal pártnak kell létrejönnie, melyik megfelelően képviseli érdekeinket. A maguk szakmai területén tekintéllyel rendelkező hiteles embereknek kell a párt élére állnia. (Itt megint felmerül a kérdés: törődött-e a Csemadok ilyen kvalifikált vezető egyéniségek számontartásával? Nem, hiszen a társadalmi rend struktúrájában benne volt az is, hogy önmagát öröknek tartsa.) A Csemadok, mint kulturális szervezet — esetleg más név alatt — hasonló széles körben folytathatná munkáját, mint eddig. A kettő nem feltételezi és nem is zárja ki egymást. Egy jövendő párt tagja nem feltétlenül Csemadok-tag és fordítva. De mindenképpen elvárhatnánk a Csemadok utódjától — csak Így lenne értelme —, hogy magas színvonalon, profi igényekkel hozzon létre kultúrát. Hogy működési területén városában, falujában — kulturális tényezővé megkerülhetetlen, letagadhatatlan, vonzó jelenséggé váljék. Csak igy érhetjük el, hogy környezetünk elfogadjon és elismerjen. Csak, ha részévé válunk egy általános minőségi forradalomnak, akkor szűnünk meg „kipipálható" statisztikai adat lenni. S miközben a magunk területén a legjobb eredményekre törekszünk, sohase tévesszük szem elől, hogy mindennel ezt az országot, közös hazánkat akarjuk gyarapítani. Hogy tevékenységünk nem irányulhat senki és semmi ellen, hanem csakis az emberi és demokratikus normák megvalósítását szolgálhatja. Ha mi magunk hiszünk ebben az elvben — nekünk is elhiszik, hogy ez a célunk. ' SZ. HALTENBERGER KINGA Ami a kérdéseket illeti... ad 1) véleményem szerint nem a Csema- ^ dók struktúráját kell megváltoztatni, hanem célkitűzéseit, munkájának formáját, tartalmát, a szervezet funkcióját. Ki kell bővíteni tevékenységét a kultúra ápolása mellett az érdekvédelmi feladatok ellátására is, a magyarság kisebbségi jogainak képviseletére is (gondolok itt az olyan jellegű tevékenységre, amit eddig a jogvédő bizottság látott el). ad 2) nem tartom szükségesnek (sem szerencsésnek), hogy párttá alakuljon át a Csemadok, hanem legyen hathatós támogatója az esetleg (majdan) megalakuló Magyar pártnak (ha netán mégis fuzionálna a FMK-Fórum-Diákszöv.) Pártátalakulás esetén számolni kell azzal, hogy a más pártban már tagoknak választani kellene, és mi a garancia, hogy az új pártot választják ?! Ami az elnevezést illeti: jobb rövidítést mint a Csemadok úgy sem lehet kitalálni, ez már rögződött az emberek tudatában! Már kérdés, hogy a rövidítés milyen nevet takarna (pl. csehsz/ov. magy. kult. és társadalmi szerv. pH), kihagyva a „dolgozók" megjelölést, mert hisz a diákok és nyugdíjasok is tagjai. Dr. BAJNOK ISTVÁN Mi legyen a Csemadokkal? A kerekasztaltárgyalásokon elfogadott választási törvénytervezet alapjaiban határozza meg további sorsunkat. Értelmében az első szabad választásokon csak politikai pártok illetve a két fórum (Polgári Fórum, Nyilvánosság az erőszak ellen) által jelöltekre lehet szavazatot adni. Ez a gyakorlatban számunkra annyit jelent, hogy hiába van a Csemadoknak több ezres tagsága (megítélésem szerint távolról sem 90 ezer, hanem attól jóval kevesebb — a tagságot nem az eladott bélyegek alapján kell meghatározni!) sem mint kulturális, sem mint érdekvédelmi szerv nem szólhat bele a választási küzdelmekbe. A csehszlovákiai magyarság előtt így csak két lehetőség áll fenn. Vagy pártot alapít, vagy megmarad kulturális szintjén és ezzel együtt kizárja magát sorsának további alakításából. Számomra egyértelmű, hogy ez utóbbi esetnek nem szabad bekövetkeznie. Mondom ezt annak ellenére, hogy mindig a függetlenség, a pártmentesség hive voltam. Ha a választások időpontjáig legalább egy év állna a rendelkezésünkre azon lennék, hogy a megalapítandó magyar párt az FMK (Független Magyar Kezdeményezés)-ből jöjjön létre. Lehet, hogy tévedek, de erre — főleg az idő £
