A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
lünk a kormos szerkőnél jóval később — júliusban lát a fészkeiéshez, szintén az úszó vízinövényzetet használja ki alátétnek. Külföldön a természetvédők jó eredménnyel kísérleteztek műúszó szigetek előállításával — polisztirén tutajokkal — így segítve a szerkők és csérek megtelepedését. Aki meg akarná próbálni, a recept egyszerű: kb. 100X100 X 5cm polisztirént léckeretbe foglalunk, tetejére néhány marok sást, nádat erősítünk, azt még megszórjuk algával, moszattal. Alkalmas, úszó vizinöhehérarcú szerkő vényzettel benőtt helyen rögzítjük „tutajunkat", s így várjuk fészkelő madarainkat. Persze, ott kell alkalmazni, ahol a csérek és szerkők vonuláskor amúgy is megfordulnak. A csérek a szerkőkkel rokon madarak, az élőhelyük kiválasztásában csaknem megegyeznek. Nálunk a küszvágó csér (Sterna hirundo) és a kis csér (Sterna albifrons) jöhet szóba mint szórványos költőmadarunk. Tavaszi és őszi vonuláskor látható még a kacagócsér (Gelochelidon nilotica), a lócsér (Hydroprogne caspia) és a sarki csér (Sterna paradisea). A szerkők és csérek védett madaraink! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko Kormos szerkó ••• Karcsú, könnyüreptű, rigótermetű madarak. Tavaink, holtágak, mocsarak tavaszi hírnökei. A vizek feletti alacsony, csapkodó repülésük arra utal, hogy vízirovarokra, apróhalra vadásznak. Szlovákiában három szerkőfaj fordul elő. A leggyakoribb a kormos szerkő (Chlidonias nigra), ritkább rokona a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucoptera), amelyet az előbbitől nemcsak fehér farka, hanem szárnyaljának koromfekete bélése is megkülönbözteti, valamint az ugyancsak ritka fehérarcú szerkő (Chlidonias hybrida). Az utóbbit, mint neve is jelzi, a másik két szerkőtől leginkább fekete sapkája és fehér arca különbözteti meg. A kormos szerkő rendszeres költő madarunk, de elterjedése meglehetősen szórványos. Ugyanis fészkelésre alkalmas vízinövényzettel benőtt vízfelületekkel nemigen bővelkedünk. A Bodrogközben előszeretettel költ a kalakánnal (Stratioides aloides) benőtt holtágakban. Valamikor az ötvenes évek derekán, amikor még rizs termesztésével próbálkoztunk az elöntött lándori rizsföldeken is költöttek. Egy itt 1955 júliusában gyűrűzött kormos szerkő példányt Olaszországból jeleztek vissza. A lándori kormos szerkők vízen úszó növényzeten rakták fészküket. Általában 2—3 tojást tojnak. Színük zöldessárga alapon pettyezett mintázattal díszített. A költés 18 napig tartott és ebben mindkét nem részt vett. A fehérszárnyú szerkő inkább Kelet-Európábán terjedt el. Nálunk főleg vonuláskor — májusban — kerül szem elé, hasonló élőhelyen, mint közeli rokona, a kormos szerkő. Fészkelési adatunk nincs. Gyimesi Gyula utalása, hogy a Bodrogközben Zétény közelében 1967. augusztus 6-án előfordult, valószínűleg „átnyaraló" példányokra vonatkozik. A fehérarcú szerkő mozaikszerűen fordul elő Európa-szerte (Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Románia és Bulgária térségében). Ná-
