A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-09 / 6. szám

Farsangi rózsafánk Hozzávalók: 10 dkg vaj, 4 db tojás, 2 dkg élesztő, 35 dkg liszt, tej, reszelt citromhéj, a kovászhoz 6 dkg liszt, fa­héjas porcukor, lekvár, olaj a kisütéshez Készítése: élesztőt egy deci langyos tejjel megfuttatunk, liszttel kovászt ké­szítünk, meleg helyre rakva duplájára kelesztjük. A vajat 2 egész tojással és 2 tojás sárgájával, fél deci tejjel, kevés reszelt citromhéjjal habosra kikeverünk, majd a lisztet egy tálban összekeverjük a kovásszal és a vajas tojással. A tész­tát hólyagosra kidolgozzuk, lisztezett deszkára kinyújtjuk, majd csillagformá­val (vagycakkos karikaformával) kiszúr­juk. A kiszúrt csillagformából 3 darabot tojásfehérjével összeragasztunk, kisü­tés előtt a közepét megnyomjuk, forró olajban fedő alatt pirosra sütjük, sütés­kor veszi fel a rózsa formáját. Tálaláskor megszórjuk fahéjas porcu­korral és felforralt szamóca- vagy csip­kelekvárral kínáljuk. HÁZTARTÁSI FORTÉLYOK Ha téliszalámiból vagy más, hosszabb ideig elálló felvágottból leszelünk, a végét mindig kenjük be vajjal vagy zsír­ral és vonjuk be fóliával. A megkezdett kolbászt vékony szalonnaszelettel véd­­hetjük. Még zamatosabb a bundázott gyü­mölcs, ha előzőleg egy kevés vízzel oldott rumban áztatjuk, majd lecsepeg­tetjük, utána a szokott módon palacsin­tatésztába mártjuk és kisütjük. Ha a nyers hagymát salátákhoz kever­jük, tanácsos előtte meghámozni, fel­szeletelni és szűrőkanálba téve vízzel leforrázni. így, noha az aromáját meg­tartja és ropogós, friss marad, a túl erős illatától megszabadul. Ha töltött tojást készítünk, a tojást a szokottnál tovább, kb. 1 5 percig főz­zük, hogy a formáját megfelelően tart­sa. A forrásban levő vízben időnként jó megforgatni, mert így biztos, hogy a sárgája a fehérje közepébe kerül. Ringel írországi óriás volt. De Skóci­ában élt egy másik óriás is, s ez hallha­tott valamit Ringelről, mert így szólt: — Ki ez a Ringel? Meglátogatom, mert látni szeretném. Egy szép napon aztán át is lábalt az ír-csatornán, és partra lépett Írország­ban. Mikor ezt Ringel meghallotta, megi­jedt, mert tudta, hogy a skót óriás egy fejjel nála is nagyobb. De már jött is az óriás látogatóba, közeledett Ringel otthonához. Az ír óri­ás, amilyen gyorsan csak tudott, bero­hant a konyhába, és így szólt a felesé­géhez : — Asszony, az óriás skót itt lesz hamarosan. Én az ágyba bújok, és ha kérdi, ki fekszik az ágyban, mondd, hogy a gyereked. Ezzel Ringel ágyba is bújt, és alig­hogy a felesége rádobta a takarót, már be is állított a skót. — Hol van az a vadállat Ringel?! — KI TALALTA FEL? A léggömb feltalálói, több mint kétszáz évvel ezelőtt, a francia Montgolfier testvérek vol­tak. Ennek az első léggömbnek közönséges csomagolópapírból készült a burkolata és színes rajzokkal díszítették. Alján drótból font kosárban szalmát és gyapjút helyeztek el és azt gyújtották meg. A tűz a gömbben lévő levegőt a melegség hatására kitágította így könnyebbsége révén a levegőbe emelke­dett. A feltalálók először azt hitték, hogy az emelkedést a felszálló füst okozza! 1783. június 5-én hajnalban Annonay városából szállt fel az első léggömb. Utasokat nem vitt magával, de már elég magasra szállt. Még ez év augusztusában a Párizs melletti Mars mezön selyemből készült és hidrogénnel töl­tött (amely a levegőnél sokkal könnyebb) léggömböt eresztett fel J. A. C. Charles fran­cia fizikus. Ez Párizstól 22 km-re egy falu határában zuhant le, ahol a rémült parasztok darabokra szaggatták, mert azt hitték, hogy rossz szellem lakozik benne. Az első élőlények, amelyek a léggömb kosarában utaztak és sikeresen földet értek (1 783. szeptember), egy bárány, egy csirke és egy kacsa volt. Ugyanebben az évben két ember vállalkozott rá, hogy a léggömbön felszálljon és huszonöt perces út megtételé­vel szintén sértetlenül értek földet. Még decemberben Charles egy új nagy léggömb­bel négyezer méteres magasságba emelke­dett. 1485 januárjában pedig már a La Manche-csatorna fölött is áthaladt az első léggömb. A bátor vállalkozók két óra alatt tették meg az utat egy 15 méter átmérőjű léggömbbel és a végén minden felesleges holmit ki kellett dobálni a kosárból, hogy a tengerbe ne zuhanjanak. A sikeres felszállá­sok lázba hozták nemcsak egész Franciaor­üvöltötte vérszomjasán. — Azonnal mutasd meg, hova bújt, alaposan el akarom látni a baját! — Pszt! Pszt! — suttogta az asszony. — Még felébreszted a gyermekemet. — A gyermekedet? Miféle gyerme­kedet ? — üvöltötte az óriás. — Ringel gyermekét — felelte az asszony, és fejével az ágyban fekvő óriás test felé intett. — Ó, te magasságos mindenható — kiáltotta az óriás —, már itt sem va­gyok! Ha ez a gyermeke, mekkora lehet maga Ringel?! Ezzel hanyatt-homlok kirohant a ház­ból, amilyen gyorsan csak tudott. Se evett, se ivott, amíg haza nem ért, és újra biztonságban nem érezhette ma­gát. Ringel pedig felkelt az ágyból, és jóízüet nevetett, hogy ilyen pompásan sikerült becsapnia a másikat. szágot, hanem Európát is. A pozsonyi Ma­gyar Hírmondó lelkes tudósítása szerint Po­zsonyban, Győrben, Szegeden is folytak kí­sérletek. Pesten pedig a nézősereg nagy csodálatára 1784 augusztusában szállt föl az első léggömb. 1794-ben az osztrák—francia háborúban, a Fleurus melletti csatában — ahol a franci­ák győztek — alkalmazták először megfigye­lőként a léggömböket. 1897 nyarán a svéd Salomon Andrée léggömbön repült a Spitz­­bergákról az Északi-sark felé, de két társával együtt sohanem tért vissza. Ma újra divatba jöttek a léggömbök, szinte minden nagy sportversenyen, szabadtéri baj­nokságokon láthatók a levegőben és egyes nagy cégek reklámfeliratait propagálják. De rendeznek külön léggömbversenyeket is. A kisebb légballonokkal pedig meteorológiai kutatásokat végeznek. j Német mese Átdolgozta: Fazekas László Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost Taligán tol a pék gezemice -Iá ngost. Egy kirándulás alkalmával társammal egy erdöszéli szállodában aludtunk. Reggel, a nyitott ablakon keresztül szo­bánkba repült egy cinegemadár. Abla­kunk amolyan fölül nyíló, billenős szer­kezetű volt. Lakótársammal a madár kétségbe­esett repdesésének zajára ébredtünk fel. Érdeklődve figyeltük a rabságba esett kis szárnyas szabadulási kísérle­teit ... Több ízben nekirepült az ablak üve­gének, persze mindannyiszor ered­ménytelenül. Igen, mert a kiutat mindig a nyílás alatti részen kereste. Mintha riadalma a helyes ösztönét is eitompí­­totta volna! Már éppen elhatároztam, hogy kisza­badítom, amikor az ablakon kívül meg­jelent egy másik cinke. Minden bizony­nyal a fogoly madárka hozzátartozója. Bár eleinte ez is ijedten viliódzott ott kívül, mégis úgy tűnt, pillanatok alatt felismerte a helyzetet, mert csivitelését folytatva, az ablaknyílás fölé telepedett. Szinte érteni lehetett tanácsait, mellyel bajba jutott társát irányította a szaba­dulást jelentő ablaknyíláshoz. Percnyi idő sem telt el és a rab madár szabad­dá vált. Kis ideig ujjongva köröztek, majd a közeli faágra ültek ... És akkor az történt, hogy a nagyobbik cinke fejbe kólintotta a kisebbet. A szabadító a volt rabot. Mondott is neki valamit, ami emberi nyelven talán azt jelenti, hogy: — Ha már könnyelműen bajba so­dortad magad, legalább eszedet ne veszítsd el a bajban! KOVÁCS JÓZSEF 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom