A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
Ha Erdélyben járunk és Kolozsvárra eljutottunk, érdemes kis kitérőt tenni és ellátogatni Székre. Ez a falu néprajzi szempontból egyedülálló sziget. Nagy múltra tekint vissza. Sóbányáit már a rómaiak ismerték; századokon át folyt bennük a bányászat. Kevesen tudják Székről, hogy tava is van; pedig érdemes gyalogtúrát tenni a falu határában meghúzódó régi bányamaradványhoz, a Sós-tóhoz. Mig elérünk a hűsitő vízhez, a nedves, mocsaras talaj lila tengert alkotva virit (a helybeliek megnevezése után) a sóvirágtól. A virág kiszárítható, de színét sokáig megőrzi. Kedves emlék lehet vázánkban hazatértünk után. Ahogy közeledünk a bányatóhoz, egyre fehérebbé válik a talaj, s a víz különböző sóalakzatokat, sómedreket váj a talajba. Ha megmártózunk a tó vizeoen, számolnunk kell azzal, hogy só vonja be egész testünket, amit később a faluban tiszta vízzel le kell mosni. Az egykori városból utóbb nagyközség lett, de városias jellegét bizonyos mértékben megtartotta. A településforma, a templomhoz vezető három főutca, a „szegek" elkülönülése ezt bizonyítja. A széki református templomot 1241 -ben építették. Erős védőfalak kerítik. Monumentális mérete az egykori városi rangnak felel meg. A templomban minden év augusztus 24-én megemlékeznek arról a 600 emberről, akiket a tatárok hajtottak el legutolsó betörésük alkalmával. Mivel a község eddig jórészt megőrizte népviseletét, ez a nap szinpompás népi ünnep. A néprajzkutatók kedvenc gyűjtési helye Szék. Nemcsak csodálatosan szép, ősi népdalai, hanem a község táncai és népviselete is megkövetelik, hogy továbbadjuk és megőrizzük az utókor számára. A népi hagyomány ezen a vidéken a fiatal lányoknak is az asszonyos kendő viseletét írja elő. A fekete alapon piros virágos kendőt a lányok maguk hímezik, és hétköznapünnepnap egyaránt hordják. Szoknyájuk hosszú, szintén fekete alapon piros mintával. A férfiak és ifjú legények ünnepi viselete fekete csizma, sötét nadrág, fehér ing, kék mellény és az elmaradhatatlan szalmakalap. Ottjártunkkor a faluban éppen lakodalom volt, ami eltart 4—5 napig is. Ilyenkor a falu apraja-nagyja a legszebb ünnepi ruháját ölti magára. Azon a vidéken szégyen sokáig lányoskodni. Általában az iskola elhagyása után, a református vidéken a konfirmáció után számított a lány felnőttnek. Ettől kezdve különösen megbecsült helye van a családban, eladósorba lép. A lányok esténként kíöltözve mennek a „piacra", ahol nem gyümölcsöt vagy egyebet, hanem saját magukat „árulják". Sétálgatnak fel-alá, mig nem akadnak horogra. Senki nem akarja megvárni a 18. évét, hogy besorakozzon a vénlányok közé. Egész könyvre valót lehetne írni Székről, de talán ennyi is elég, hogy érzékeltessük az itt létező különleges világot. Gy. KÁNTOR MÁRIA Fotó: Gyökeres György 8
