A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONÓRA HIZSNYAI ZOLTÁN EL AZ UTAMBÓL! kérd vissza a tandíjat mondhatnánk minden joggal barátaim és barátnőim ha létezne olyan kötelező tanoda ahol őszinteségre nevetik az ember fiát — nem vagyok ugyanis őszinte nem vagyok önmagam ura s a bennem rejlő nagy drámai hős fölpofozva búsul a szufiták mögött nem vagyok önazonos nem sikerül egyazon mederbe kényszerítenem a lényem szabta lehetőségeket mindent egyszerre akarok: kisajnálom a pohár vizet is a statiszta kezéből aki bár szemlesütve s igyekezetének maradékát rágcsálva önálló szerepet vállal életemben minden rám ragad minden összekeveredik velem s arcaim alatt hiába keresem a valódit nem találok se húst se csontokat sokdimenziós pantográf pulzál a bőröm alatt amit a szembesülés és ellenkezés masszája dagaszt vagy apaszt ezért mondogatom a kevés ki tudja milyen módon bennem gyökeret vert jóindulat mámorától áthatva : meneküljetek tőlem ti barátok és barátnők odahagyva magatoknál levő tárgyaitokat s a számomra porciózott segítőkészséget no meg a tetemes tandíjat a fussatok mint bemért rádióállomásuk mellől a hátországba ledobott ejtőernyős felderítők < FOTÓ: J. DUBE Ň hozott vastag iszapot termőföldet itatott munkáltatott s dolgozott úsztak hátán tutajok rettegve is szerették dalba szőve keresték... majd a folyónak törvényt szabott a gát aszálykor mily felesleges idegen lett az innen és a túl s eltűnt a parti rengeteg TÓTH LÁSZLÓ AKI LÁT LÁTÁS, BÖLCSESSÉG elbődül az értelem időnként körmöt meresztne élő húsba akár az ember ha karóba húzva kínjában egy végsőt kiált felbődül időnként az értelem s e kiáltást látja aki lát A látomások is a látást szolgálják, nélkülük félvak az ember, vagy talán egészen is az, miként a legnagyobb bölcsességhez is a hallgatás tudása a legfontosabb, hiszen szólítsuk meg bármelyik látványt és pillantsuk meg bármelyik kimondott mondatot, nem árt ha tudjuk, hogy már jóelőre elveszítettük azt, amit még csak meg sem találtunk.
