A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A Hét és az IBUSZ nyári versenye G. Kovács László: A SZABADSÁG ÚTJAI (200 éve kezdődött a nagy francia forradalom) Koller Sándor: POPNYARALÁS - ROCKVAKÁCIÓ (könnyűzenei verseny) Lacza Tihamér: KONCSOL LÁSZLÓ új könyvéről Batta György: GÓLLÖVŐ: ESCHWIG-HAJTS SZABOLCS Dunai Béla: AZ ISTENEK VÁROSA Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség : 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon . 332—819 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaöiame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. CD A posta valamikori rangjáról szinte mindenki tud. Arról, hogy pontos. gyors, megbízható volt. Vajon bele tudnának-e nézni e tekintélyes hírű intézmény mai vezetői és dolgozói az elődeik szemében ? — A posta valóban régi szervezet, elvégre a nemzetközi uniónk: az Union Postáié Universelle még 1847 októberében, Bernben alakúié Múltunk és jelenünk igy tényleg tele van szép hagyományokkal, amelyeket ápolnunk kell. Természetesen, aligha lehet minden hagyományt továbbörökíteni, mert a postának ma lényegesen több és nehezebb a feladata. Egészen más körülmények s víszo-' nyok között dolgozik, mint valaha. Elegendő például arra gondolni, hogy jónéhány évtizede még eseményszámba ment, ha valaki levelet kapott. Azóta a postai forgalom megsokszorozódott. Csupán Szlovákiában naponta átlagosan másfél millió közönséges levelet, 99 ezer ajánlott küldeményt, 27 ezer csomagot és 43 ezer postautalványt kézbesítünk! Ennek ellenére vállaljuk az összehasonlítást. A mai szakembergárda is magas fokon ért a hagyományos postai feladatokhoz, amelyekhez már a mi időnkben kapcsolódott hozzá a rádió- és televízióműsor-szórás, a hírlapterjesztés, illetve az egyre bonyolultabbá váló telefonrendszer. Munkatársaink döntő többsége szereti a postát és lelkiismeretesen dolgozik. Ennek ellenére követünk el hibákat, ezt készséggel elismerem. De számos olyan hiba is van, amiről nem tehetünk, ami annak az objektív helyzetnek következménye, amelyben élünk és dolgozunk. Ebben az objektív helyzetben vart ]; lóban nem lehet hálás dolog postásnak tenni. Ám ügyfélnek sem. Mert bármennyire jár is a dicséret a postásoknak, amiért nehéz helyzetben és a méltányosnál csekélyebb bérért dolgoznak, nyilvánvalóan nem jár dicséret például a tudakozószolgálat goromba hangneméért, a szerelők lassúságáért. a táviratkihordók megbízhatatlanságáért. akik szinte sohasem a lakásajtóig, hanem csak a földszinti levelesládáig kézbesítik a sürgönyt. . . — A posta központi vezetése is elismeri, hogy a majd negyvenezres kollektíva egy része nem dolgozik jól, s talán emberi adottságaik sem alkalmasak rá, hogy másokat kiszolgáljanak. Nem titok az sem, hogy a súlyosan vétőket elküldjük. Olykor viszont meg kell alkudnunk, hiszen manapság — sajnos — sem bérben, sem egzisztenciában nem jelent különösebb rangot a posta alkalmazottjának lenni. Valamikor még az alkalmassági vizsgák divatja járta, most viszont a mindennapos gyakorlat sem tekinthető mindig az alkalmasság próbájának. Sokszor örülnünk kell, hogy van alkalmi munkásunk. Ebben a helyzetben legföljebb tűnődhetünk azon, hogyan járjunk el azzal az újságkihordóval vagy kézbesítővel, akire panaszok futnak be. Két lehetőségünk van: vagy elküldjük, de esetleg nincs helyette senki, vagy a panaszok árán is marad az illető. Aligha kell bővebben ecsetelnem, hogy ez nem jó alaphelyzet. És ily módon a posta egykori tekintélyét sem tudjuk egyhamar visszaszerezni. Ebben a riporternek sincs joga kételkedni. Azonban az ön szavaiból mintha az következnék, hogy a postának több a feladata, mint amenynyrt elvégezni képes. Nyilván a hibáinak egy része is ebből származik. Most. hogy július elsejétől a hazai postaszolgálat szintén állami vállalat lett. a Posta továbbra is ragaszkodni fog monopolhelyzetéhez? — Hazánkban manapság a monopolhelyzet az egyik legaktuálisabb gazdaságpolitikai kérdés, és távolról sem csak a szó pozitív Dd Interjú Augustin BERNADIC mérnökkel, a Posta Központi Igazgatóságának szlovákiai igazgatójával értelmében ... Már „csupán" azért sem, mert a monopolhelyzet egyben a kötelességek monopóliuma is. így e kérdés megítélése is eléggé bonyolult dolog. Tény, hogy nálunk a postai szolgáltatásoknak ez a szervezeti felépítése és rendszere alakult ki. Ebben a ma már több vonatkozásban elavultnak tekintendő Postai Rendszabályzat 1990 januárjától esedékes módosításai sem irányoznak elő változásokat. A mai struktúra és a fennálló feladatkör megőrzésében nyilván szerepet játszik, hogy postai szolgáltatásaink zömének külföldön továbbra is szakmai tekintélye van. Például a postahivatalok sűrűségét illetve szolgáltatásaink széles skáláját tekintve. Szlovákiában 1989. május 31-én 1603 postahivatal működött, ami a hétköznapok gyakorlatában azt jelenti, hogy egy postára 3 247 lakos, illetve 30 négyzetkilométer „gyűjtőterület" esik. Ugyanezen a napon 9 212 postaláda állt rendelkezésre Szlovákiában, ami a lakosság számát tekintve kitűnő arány. Természetesen, a pozitívumok mellett, a Posta napi munkájának vannak olyan számottevő területei is, amelyeket külföldön másként oldanak meg. Jó néhány országban például külön cég foglalkozik a rádió- és televíziómüsor-szórással, s ugyanez mondható el a hírlapterjesztésről is. Nálunk mindez teljes egészében a posta berkein belül van, s egyelőre nincs is szó egyéb megoldásról. »f a postáról, a telefonokról, a gondokról és lehetőségekről ÖD Cd Mind a szolgáltatások sokrétűségét. mind a strukturális felépítést tekintve marad tehát minden a régiben ? — A mai gyakorlat esetleges felülvizsgálata távolról sem csupán a Posta dolga. Még akkor sem, ha a jelenlegi monopolhelyzet — gazdaságilag — még nekünk sem kedvez minden esetben, elvégre ahhoz a szolgáltatási kötelezettségek sora társul. Például: nem zárhatjuk be azt az újságosbódét, amelynek a bevétele talán a fele sincs a ráfordított költségeknek, vagy a szomszédos pavilonnak, mert akkor az ott lakók csak körülményesen jutnának a napisajtóhoz. Nem tagadhatjuk meg az előfizetést tíz-tizenöt kilométerre sem az utolsó postahivataltól. Bármibe kerül, vinni kell, a legfélreesőbb helyekre is. A kiadókkal szemben sem mondhatjuk, hogy csak a valóban nagy példányszámú publikációkkal foglalkozunk, mivel azok hasznot hoznak, a kis példányszámúakat pedig nem vállaljuk. Váltsunk témát! Véleménye szerint hazánkban milyen a telefonhelyzet? — Ha viccel akarnám elütni a kérdést, akkor azt válaszolnám, hogy egyetlen új távbeszélöállomás, vagy egyetlen új telefonkészülék csatlakoztatása a hálózatba, már önmagában is javítás ... De komolyra fordítva a szót! A jövőben elsősorban jobbat kell adnunk, mint korábban. Tény, hogy a vadonatúj digitális és számítógépes központok a világ élvonalát, a jövőt képviselik; de emellett rengeteg a műszakilag elhasználódott, esetleg az ennél is öregebb, technikailag mármár „özönvíz" előttinek tekintendő központ telefonhálózatunkban. Ennek következménye, hogy zsúfoltak a vonalak, elakad az információ. Gond a vállalatnak, gond a magánembernek, de gond a postának is, hogy néha háromszor-négyszer, esetleg még többször is kell kísérletezni, hogy beszélni lehessen. Nagyon szorít a cipő, ezért a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeink egyre nagyobb hányadát kell rekonstrukciókra, illetve új beruházásokra fordítanunk. Csupán igy érhető el, hogy a telefonhálózatot az ezredfordulóig — mind mennyiségileg, mind műszakilag — a kívánt fejlettségi színvonalra tudjuk emelni. Ezenkívül milyen további terveik rt h vannak? — Nem szeretném, ha közhelyként értené bárki is, de mindenképpen feladatunknak tartjuk a postai munka folyamatos javítását. Elsősorban a meglévő szolgáltatásainkat kívánjuk javítani, a mai követelményekhez igazítani. Gondolom, ez szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a közvéleményben az eddigieknél kedvezőbb kép alakulhasson ki a Postáról. Valóban jó lenne, ha ezt mi is minden alkalommal így éreznénk! — Sajnos, nem lehet kiszakítani bennünket az országot általában jellemző gazdasági gondokból, a munkaerkölcs napi problémáiból. Ennek ellenére minden törekvésünk arra irányul, hogy legyen megbecsült ember a postás, de ő is becsülje meg magát. Könnyű a munkánkban hibát találni, hiszen naponta csak egyetlen ezrelék vétsen dolgozóink tízezrei közül, máris sok az elmarasztaló, az egész szervezetre általánosítható vélemény. Ugyanakkor érthető az ügyfél haragja is, hiszen jobbára egyéni sérelmekről van szó, amelyek mindig érzékenyen érintenek mindenkit. Úgy tűnik, a jövőben sokkal jobban kell majd igyekeznünk, hogy elöbbutóbb egy jobban működő Posta fogadhassa a szolgáltatásainkért nekünk fizető ügyfeleket. MIKLÓSI PÉTER Cd 2
