A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
A bukaresti csúcs Néhány napja, pontosabban július 7-én és~8-án a román fővárosban tartotta soros ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. A bukaresti csúcs iránt világszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az utóbbi hetekben, hónapokban mind a keleti és nyugati világ, mind a szocialista országok közötti kapcsolatokban új fejleményeknek lehettünk, lehetünk tanúi. Európa helyzete pozitív irányba változik. Az új politikai gondolkodás hatására lehetőség nyílt arra, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Varsói Szerződés számos fontos kezdeményezése megvalósuljon. Fellendülőben Van a szocialista országok egymás közötti, valamint a kelet- és a nyugat-európai országok közötti párbeszéd, a nyílt eszmecsere. A múlt gyakorlatától eltérően mostanában a két katonai tömörülés (a Varsói Szerződés és a NATO) sem az egymásról kölcsönösen kialakított ellenségképet hangsúlyozza, nem propaganda-sortüzeket zúdít egymásra, hanem konstruktív javaslatokat terjeszt elő, és — az egymás iránt érzett kölcsönös bizalom jegyében — tanácskozik. A bukaresti csúcs iránt azért nyilvánult meg nagy érdeklődés, mert a világ közvéleménye kiváncsi volt, hogy az Európában lejátszódó pozitív folyamatok vajon érezhetőek lesznek-e majd Bukarestben!? A találkozó három nagy kérdéskörre összpontosított. Elsőnek felmérte, hogy a Varsói Szerződés tagállamai közösen mit tettek és tehetnek azért, hogy Európában új szintre emelkedhessen az együttműködés. Másodikként a szocialista országok belső fejlődését, harmadikként az országok közötti új típusú együttműködést vizsgálta meg. Egységesen arra az álláspontra jutott, hogy a szocialista államok aktív politikájának, minden békeszerető és reálisan gondolkodó erő tevékenységének köszönhetően sikerült bizonyos haladást elérni a nemzetközi ügyekben, a feszültség és a konfrontáció csökkentésében, a bizalom növelésében, a politikai párbeszéd előmozdításában, az államok közötti kapcsolatok intenzivebbé tételében. Megtörténtek az első lépések a leszerelés terén, létrejött és hatékonyan működik az ellenőrzés mechanizmusa. Reménykeltő a bécsi tárgyalás kezdete. Bővül a gazdasági, a műszaki-tudományos, valamint az emberi jogok területén folyó együttműködés. Biztonsági téren és a globális problémák megoldásában előrelépés történt a regionális konfliktusok politikai rendezésében. A közös európai ház az országok társadalmi és államrendszerének sokszínűsége, a kialakult területi-politikai realitások, a határok sérthetetlensége, a szuverenitás és annak tiszteletben tartása mellett épül, hogy minden nép szabadon dönthessen saját sorsáról. Nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocializmusmodell, senki sem birtokolja az igazság monopóliumát. A szocialista országokban a társadalom építése alkotó folyamat, amely az egyes országokban, azok fettételeinek, hagyományainak és szükségleteinek megfelelően valósul meg. A szocialista országok a társadalom vezető erői révén képesek megoldani fejlődésük jelenlegi szakaszának problémáit. Az egyenlőség és a függetlenség alapján mindegyikük — minden külső beavatkozás nélkül — önállóan dolgozza ki saját politikai vonalát, stratégiáját és taktikáját. Az egyhangúlag elfogadott dokumentumok ismeretében nyugodtan állítható: a bukaresti csúcs iránt megnyilvánult nagy érdeklődés nem volt felesleges. A dokumentumokban megfogalmazott elvek megfelelnek a világ haladó gondolkodású emberei igényének. BALÁZS BÉLA A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé Bukarestben július 7-én megkezdte ülését. A tanácskozáson a bolgár küldöttséget Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke, a csehszlovák delegációt Miloá Jakeá, a CSKP KB főtitkára, a lengyelt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az Államtanács elnöke, a magyart Nyers Rezső, az MSZMP einöke, az NDK küldöttségét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke, a románt Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő és a szovjet delegációt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke vezette. Felvételünkön Gustáv Husák, Milos Jakeá és Jozef Lenárt a bukaresti tanácskozáson. VISSWIOANTÓ JULIUS '89 A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya jóváhagyta második félévi fö feladatainak tervét. Mindenekelőtt nagy figyelmet fordított az idei állami terv és egyben a SZERDA 5 8. ötéves terv végrehajtására, a jövő évi terv kidolgozására és az új gazdasági mechanizmus január elsején történő bevezetésével öszszefüggő munkákra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel közölte, hogy hosszú és súlyos betegség után, 77 éves CSÜTÖRTÖK 6 korában meghalt Kádár János, aki több mint három évtizeden át állt a párt élén. Havannában a rendkívüli katonai bíróság a kubai fegyveres erők és a belügyminisztérium négy volt magas rangú tisztjét halálra ítélte PÉNTEK 7 a hivatali beosztással való visszaélés, és az illegális kábítószer-kereskedelemben való részvétel miatt. Phenjanban ünnepélyes keretek között befejeződött a 13. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A KNDK legnagyobb stadionjában lezajlott SZOMBAT 8 záróünnepségen részt vettek az ország párt- és állami vezetői, valamint a fesztivál külföldi díszvendegei. George Bush amerikai elnök tízna- VASÁRNAP rizsba utazott, ahol részt vett a pos európai körútra indult. Útjá- hét legfejlettebb tőkés ország nak első állomása Varsó. Innen csúcstalálkozóján. Útjának utolsó Magyarországra, majd pedig Páállomása Hollandia volt. MiloS Jakes. a CSKP KB főtitkára HÉTFŐ Prágában fogadta Alfred Miodowiczot, a LEMP KB PB tagját, az ^ OPZZ szakszervezet elnökét, aki egynapos munkalátogatást tett | hazánkban. Hivatalos látogatást tett Peking- 1 ben Jaromír Zák, a szövetségi kormány alelnöke, az Állami Tervbi- H zottság elnöke. A látogatásra Jao <EDD 11 Ji-lin, a kínai kormány alelnöke, a kínai állami tervbizottság elnöke hívta meg. /(űdi&f Q/oojő! Mikor e sorokat írom, tombol a kánikula, olvad az aszfalt, izzad a világ. Úgy tűnik, a nyári forróság mégsem szívott ki minden erőt, életkedvet embertársaimból, hiszen megbolydított hangyákként veszik az irányt egyik üzletből a másikba. Figyelem őket a szerkesztőség ablakából. Nem is hangyaboly, inkább méhraj — csak épp nem virágporért szálldogálnak ide-oda. hanem áruért. Innen föntről, a hűvös helyiségből nézve szórakoztató látványt nyújtanak. Elképzelem: ha mindannyian más-más színű csíkot húznának maguk után, estére sokszínű cikcakkból álló szivárvánnyá változna az utca. Milyen vidám környezetet lehetne itt teremteni! (Igaz is, miért hiánycikk a vidámság?) De nem ácsoroghatok soká az ablak előtt, minduntalan a látószögembe tolakodik az asztalomon fekvő „Elirrtézendők!" címszavú lista. Bevásárlások, ügyintézések, stb. Célirányosan a nyakamba veszem hát a várost — gyorsan el szeretnék intézni mindent, hogy mihamarabb otthon legyek — de kis idő múlva már én is cikcakkotok. Nemcsak az utca egyik oldaláról a másikra — visszafelé is. „Itt nincs, talán a másikban!" „Nem, a papírjai csak holnapután lesznek lepecsételve! A kartársnő, akinek tegnapelőttre kellett volna elintéznie, szabadságon van ...", stb. Dühöngök. Talán mondanom sem kell, hogy az ablakból méhrajnak tűnő emberáradat sem jókedvéből repdes ide-oda. Nem a hőguta elöl menekülnek nyúl módjára a járókelők, a „nincs", a „nem kapunk" eladói válaszok vetik őket a túloldalra és vissza, boltról boltra, s a remény, hogy ami itt nincs, a következő helyen talán lesz. Persze, én is tudom már jó ideje, hogy a bevásárlás nálunk nem is olyan egyszerű dolog — sok-sok fejlesztés eredményeként fokozatosan „ügyintézéssé" magasztosult. A magamfajta balekok bizony nagyon rászorulnának egy jó összeköttetésekkel rendelkező anyagbeszerzőre — ám nemcsak balek, finnyás is vagyok ... Járom hát én is a boltokat, ahol tele ugyan a polcok, csak éppen mindig az nincs, amire nekem szükségem lenne: sövényvágó olló, virágcserép, szürke nadrág, kedvemre való lábbeli, vagy mondjuk így nyáron téli szalámi... Szakad rólam az izzadság, árnyékban is legalább 35 fok van — dolgom végezetlen, ingerülten indulok haza. Már egyáltalán nem tűnik szórakoztatónak az emberáradattal teli Bevásárló utca, s azon sem csodálkozom, hogy hiánycikk a vidámság. Miért épp abból lenne elég ...? Tolerancia. figyelmesség — lassan regénybe való fogalmakká válnak. Igen, ezek nem csupán az egyéntől függő tulajdonságok, hisz öt is a társadalom, a gazdasági helyzet determinálja. A hajsza, az idegeskedés, a „beszerzés" gondja elnyomja az emberekben a civilizáltságot és előtör belőlük a legősibb tulajdonság : az agresszivitás. — Eképp morfondírozok magamban, amikor végre megérkezik az autóbuszom. Tele van nagyon, de nincs már türelmem, energiám a következőre várni. A csúcsforgalomban kialakult mizériában „szardiniaszomszédom" mintegy egymázsányi súllyal a lábamra tapos. Azt se mondja: „bakfitty", mindenesetre dühös rám, hogy az útjába kerültem... S én már ezen sem csodálkozom. /