A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-28 / 31. szám

A bukaresti csúcs Néhány napja, pontosabban július 7-én és~8-án a román fővárosban tartotta soros ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. A bukaresti csúcs iránt világszerte nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. Az utóbbi hetekben, hónapokban mind a keleti és nyugati világ, mind a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatokban új fejleményeknek lehettünk, lehetünk tanúi. Európa helyzete pozi­tív irányba változik. Az új politikai gondolkodás hatására lehetőség nyílt arra, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Varsói Szerződés számos fontos kezdeményezése megvalósuljon. Fellendülőben Van a szocialista országok egy­más közötti, valamint a kelet- és a nyugat-euró­pai országok közötti párbeszéd, a nyílt eszme­csere. A múlt gyakorlatától eltérően mostaná­ban a két katonai tömörülés (a Varsói Szerződés és a NATO) sem az egymásról kölcsönösen kialakított ellenségképet hangsúlyozza, nem propaganda-sortüzeket zúdít egymásra, hanem konstruktív javaslatokat terjeszt elő, és — az egymás iránt érzett kölcsönös bizalom jegyében — tanácskozik. A bukaresti csúcs iránt azért nyilvánult meg nagy érdeklődés, mert a világ közvéleménye kiváncsi volt, hogy az Európában lejátszódó pozitív folyamatok vajon érezhetőek lesznek-e majd Bukarestben!? A találkozó három nagy kérdéskörre összpon­tosított. Elsőnek felmérte, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamai közösen mit tettek és tehetnek azért, hogy Európában új szintre emelkedhessen az együttműködés. Másodikként a szocialista országok belső fejlődését, harmadikként az or­szágok közötti új típusú együttműködést vizs­gálta meg. Egységesen arra az álláspontra jutott, hogy a szocialista államok aktív politikájának, minden békeszerető és reálisan gondolkodó erő tevékenységének köszönhetően sikerült bizo­nyos haladást elérni a nemzetközi ügyekben, a feszültség és a konfrontáció csökkentésében, a bizalom növelésében, a politikai párbeszéd elő­mozdításában, az államok közötti kapcsolatok intenzivebbé tételében. Megtörténtek az első lépések a leszerelés terén, létrejött és hatéko­nyan működik az ellenőrzés mechanizmusa. Re­ménykeltő a bécsi tárgyalás kezdete. Bővül a gazdasági, a műszaki-tudományos, valamint az emberi jogok területén folyó együttműködés. Biztonsági téren és a globális problémák megol­dásában előrelépés történt a regionális konflik­tusok politikai rendezésében. A közös európai ház az országok társadalmi és államrendszeré­nek sokszínűsége, a kialakult területi-politikai realitások, a határok sérthetetlensége, a szuve­renitás és annak tiszteletben tartása mellett épül, hogy minden nép szabadon dönthessen saját sorsáról. Nem létezik semmiféle egyete­mes érvényű szocializmusmodell, senki sem bir­tokolja az igazság monopóliumát. A szocialista országokban a társadalom építése alkotó folya­mat, amely az egyes országokban, azok fettéte­leinek, hagyományainak és szükségleteinek megfelelően valósul meg. A szocialista országok a társadalom vezető erői révén képesek megol­dani fejlődésük jelenlegi szakaszának problémá­it. Az egyenlőség és a függetlenség alapján mindegyikük — minden külső beavatkozás nél­kül — önállóan dolgozza ki saját politikai vona­lát, stratégiáját és taktikáját. Az egyhangúlag elfogadott dokumentumok ismeretében nyugodtan állítható: a bukaresti csúcs iránt megnyilvánult nagy érdeklődés nem volt felesleges. A dokumentumokban megfogal­mazott elvek megfelelnek a világ haladó gon­dolkodású emberei igényének. BALÁZS BÉLA A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé Buka­restben július 7-én megkezdte ülését. A tanácskozáson a bolgár küldöttsé­get Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke, a csehszlo­vák delegációt Miloá Jakeá, a CSKP KB főtitkára, a lengyelt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az Államtanács elnöke, a magyart Nyers Rezső, az MSZMP einöke, az NDK küldöttségét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke, a románt Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő és a szovjet delegációt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke vezette. Felvételünkön Gustáv Husák, Milos Jakeá és Jozef Lenárt a bukaresti tanácskozáson. VISSWIOANTÓ JULIUS '89 A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya jóváhagyta második félévi fö feladatainak tervét. Min­denekelőtt nagy figyelmet fordí­tott az idei állami terv és egyben a SZERDA 5 8. ötéves terv végrehajtására, a jövő évi terv kidolgozására és az új gazdasági mechanizmus január el­sején történő bevezetésével ösz­­szefüggő munkákra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély meg­rendüléssel közölte, hogy hosszú és súlyos betegség után, 77 éves CSÜTÖRTÖK 6 korában meghalt Kádár János, aki több mint három évtizeden át állt a párt élén. Havannában a rendkívüli katonai bíróság a kubai fegyveres erők és a belügyminisztérium négy volt magas rangú tisztjét halálra ítélte PÉNTEK 7 a hivatali beosztással való vissza­élés, és az illegális kábítószer-ke­reskedelemben való részvétel mi­att. Phenjanban ünnepélyes keretek között befejeződött a 13. Világif­­júsági és Diáktalálkozó. A KNDK legnagyobb stadionjában lezajlott SZOMBAT 8 záróünnepségen részt vettek az ország párt- és állami vezetői, va­lamint a fesztivál külföldi díszven­degei. George Bush amerikai elnök tízna- VASÁRNAP rizsba utazott, ahol részt vett a pos európai körútra indult. Útjá- hét legfejlettebb tőkés ország nak első állomása Varsó. Innen csúcstalálkozóján. Útjának utolsó Magyarországra, majd pedig Pá­­állomása Hollandia volt. MiloS Jakes. a CSKP KB főtitkára HÉTFŐ Prágában fogadta Alfred Miodo­­wiczot, a LEMP KB PB tagját, az ^ OPZZ szakszervezet elnökét, aki egynapos munkalátogatást tett | hazánkban. Hivatalos látogatást tett Peking- 1 ben Jaromír Zák, a szövetségi kor­mány alelnöke, az Állami Tervbi- H zottság elnöke. A látogatásra Jao <EDD 11 Ji-lin, a kínai kormány alelnöke, a kínai állami tervbizottság elnöke hívta meg. /(űdi&f Q/oojő! Mikor e sorokat írom, tombol a kánikula, olvad az aszfalt, izzad a világ. Úgy tűnik, a nyári forróság mégsem szívott ki minden erőt, életkedvet embertársaimból, hiszen megbolydított hangyákként veszik az irányt egyik üzletből a másikba. Figyelem őket a szerkesztőség ablakából. Nem is hangya­boly, inkább méhraj — csak épp nem virág­porért szálldogálnak ide-oda. hanem áruért. Innen föntről, a hűvös helyiségből nézve szórakoztató látványt nyújtanak. Elképzelem: ha mindannyian más-más színű csíkot húz­nának maguk után, estére sokszínű cikcakk­ból álló szivárvánnyá változna az utca. Mi­lyen vidám környezetet lehetne itt teremteni! (Igaz is, miért hiánycikk a vidámság?) De nem ácsoroghatok soká az ablak előtt, minduntalan a látószögembe tolakodik az asztalomon fekvő „Elirrtézendők!" címszavú lista. Bevásárlások, ügyintézések, stb. Célirá­nyosan a nyakamba veszem hát a várost — gyorsan el szeretnék intézni mindent, hogy mihamarabb otthon legyek — de kis idő múlva már én is cikcakkotok. Nemcsak az utca egyik oldaláról a másikra — visszafelé is. „Itt nincs, talán a másikban!" „Nem, a papírjai csak holnapután lesznek lepecsétel­ve! A kartársnő, akinek tegnapelőttre kellett volna elintéznie, szabadságon van ...", stb. Dühöngök. Talán mondanom sem kell, hogy az ablakból méhrajnak tűnő emberáradat sem jókedvéből repdes ide-oda. Nem a hő­guta elöl menekülnek nyúl módjára a járóke­lők, a „nincs", a „nem kapunk" eladói vála­szok vetik őket a túloldalra és vissza, boltról boltra, s a remény, hogy ami itt nincs, a következő helyen talán lesz. Persze, én is tudom már jó ideje, hogy a bevásárlás ná­lunk nem is olyan egyszerű dolog — sok-sok fejlesztés eredményeként fokozatosan „ügyintézéssé" magasztosult. A magamfajta balekok bizony nagyon rászorulnának egy jó összeköttetésekkel rendelkező anyagbeszer­zőre — ám nemcsak balek, finnyás is va­gyok ... Járom hát én is a boltokat, ahol tele ugyan a polcok, csak éppen mindig az nincs, amire nekem szükségem lenne: sövényvágó olló, virágcserép, szürke nadrág, kedvemre való lábbeli, vagy mondjuk így nyáron téli szalámi... Szakad rólam az izzadság, ár­nyékban is legalább 35 fok van — dolgom végezetlen, ingerülten indulok haza. Már egyáltalán nem tűnik szórakoztatónak az emberáradattal teli Bevásárló utca, s azon sem csodálkozom, hogy hiánycikk a vidám­ság. Miért épp abból lenne elég ...? Tole­rancia. figyelmesség — lassan regénybe való fogalmakká válnak. Igen, ezek nem csupán az egyéntől függő tulajdonságok, hisz öt is a társadalom, a gazdasági helyzet determinál­ja. A hajsza, az idegeskedés, a „beszerzés" gondja elnyomja az emberekben a civilizált­­ságot és előtör belőlük a legősibb tulajdon­ság : az agresszivitás. — Eképp morfondíro­zok magamban, amikor végre megérkezik az autóbuszom. Tele van nagyon, de nincs már türelmem, energiám a következőre várni. A csúcsforgalomban kialakult mizériában „szardiniaszomszédom" mintegy egymázsá­­nyi súllyal a lábamra tapos. Azt se mondja: „bakfitty", mindenesetre dühös rám, hogy az útjába kerültem... S én már ezen sem csodálkozom. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom