A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 30. szám

A hátfájás megelőzése Kellemetlen, kínzó érzés a hátfájás. Gyakran meghűlésre, reumára, egyéb betegségre, bajra panaszkodunk, pe­dig csak arról van szó, hogy beideg­­ződött, rossz testtartás, helytelen mozdulatok láncolata okozza. Meg­előzhető a hátfájás, ha megtanuljuk a helyes testtartást, a célszerű test­mozgást, amint azt rajzaink mutat­ják. A) A matrac tömör, a párna pedig lapos legyen B) Ülőmunkát ne végezzünk előre­görnyedve, horpadt mellel! Egyenes háttal, jól megtámasztva könnyebb a munka. C) Ne hajoljunk le hirtelen, görbe háttal! D) A cipelendő terhet osszuk egyenlően kétfelé, így könnyebb vin­ni. ••• Fönt, messze északon, egy hatal­mas dombon lakott Stompe Pilt, az óriás. Évek múltak el, és senki sem zavarta a nyugalmát, a madár se járt arra — míg egy szép napon egy kecskepásztor jelent meg nyájával a domb lábánál. Az óriás azonnal neszét vette. — Ki az? — bödült el rettenetes hangon, és előrontott a barlangjából. Egy iszonyú nagy sziklát tartott a jobb markában. — Én vagyok, ha éppen tudni aka­rod! — kiáltott vissza a pásztor, s nyu­godtan terelgetni kezdte a kecskéit föl­felé a dombra. — Ha ide merészkedsz — ordított az óriás —, úgy szétmorzsollak, mint ezt a követ itt, ni! S a sziklát ami a kezében volt, egy szempillantás alatt porrá morzsolta. — Én meg úgy szétlapítlak — vála­szolta a pásztor —, hogy annyi lélek se marad benned, mint amennyi víz van ebben a kődarabban itt, ni! Azzal előhúzott a tarisznyájából egy friss sajtot, s úgy összenyomta, hogy ami nedvesség volt benne, bugyogva fröcsögött ki az ujjai között. — Úgy! Hát akkor nem félsz? — kérdezte az óriás. — Tőled aztán nem! — mondta fity­málva a legény. — Hát akkor gyere, verekedjünk meg! — mondta az óriás, és közelebb lépett. — Hát ha nagyon akarod — vonta SVÉD MESE meg a vállát a pásztor. — De elebb szidjuk egymást egy kicsit, hogy jól bemelegedjünk. Mert úgy van ám, hogy szitkozódás közben jön meg igazán a harag. És ha már jól méregbe jöttünk, a verekedéshez is nagyobb lesz a ked­vünk. — Rendben van, de a szitkozódást én kezdem — mondta az óriás. — Helyes, én meg majd folytatom — felelte a pásztor. Az óriás rettentő sokáig gondolko­zott, aztán végre kibökte: — Egy görbe orrú boszorkányt, azt érdemelnél, nem mást! — Te meg egy repülő ördögöt! — vágta vissza a pásztor, s abban a pilla­natban az íjával egy jó hegyes nyilat lőtt bele az óriás testébe. Az óriás meghökkent. — Hát ez meg mi volt ? — kérdezte, s megpróbálta kihúzni a combjából a nyi­lat. — Ez csak egy jó hegyes átkozódás volt — mondta a pásztor. — De akkor miért van toll rajta? — csodálkozott az óriás. — Hogy jobban tudjon repülni — felelte a legény. — És mért ragad olyan erősen hoz­zám? — faggatta tovább az óriás. — Azért, mert gyökeret eresztett be­léd! — hangzott a válasz. — És van még több is neked ebből az ... átkozódásból ? — érdeklődött Stompe Pilt. — Hogy van-e ?! — kiáltott a pásztor. — Mindjárt kapsz belőle még egyet! És egy újabb nyilat eresztett az óriás­ba. Az meg felorditott ijedten: — Au ... jaj! Hallod-e! Nem vagy még elég dühös, hogy nekilássunk a verekedésnek? — Még nem! — mondta a pásztor. — Még nem szidtalak eleget! És újból kifeszítette az íját. De az óriás már nem várta meg. — Csinálj, amit akarsz, vezesd oda a kecskéidet, ahová akarod! — kiáltotta. — Nekem elég volt az átkozódásaid­­ból... S azzal elfutott, soha többé nem látták a környéken. így lett győztes a pásztor, mert bátor volt, és nem ijedt meg az együgyű óriástól. HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL Magas, karcsú törzs, fent hatalmas zöld levelek, ez a pálma. Nálunk trópusi tenger­partokon készült filmekből ismerik, egyes fajtáit lakásdiszként nevelik. Melegkedvelő növény. Több mint ezer fajtája él a déli féltekén. Legismertebbek a datolya-, olaj-, cukor-, király- és a bételpálma. Természete­sen a pálmák királynője: a kókuszpálma, melynek gyümölcsével karácsony előtt mi is találkozunk néha a gyümölcs- és zöldségüz­letekben. A kókuszpálma a forró trópusi tengerparti homokon él. Őshazája Amerika, de Afrika partjain és Ázsia szigetvilágában is elterjedt. Minden részét felhasználják: törzse kitűnő építőanyag, leveléből háztető, a fiatal hajtá­sokból saláta, a termés alatti rostokból láb­törlő készül. Az egy-két kilós magot csontos termésfal bontja, ebből ivópoharat, és egyéb élelmiszertároló eszközt készítenek. Belül a mag fiatalon folyékony, kókusztej néven is ismert, kellemes szénsavas ital. Az érett magja fehérjékben, zsiradékban gazdag, tápláló élelem, koprának nevezik. Az ebből kivont kókuszzsírt főzésre, szappangyártásra és a műanyagok alapanyagaként használják. A legtöbb kókuszpálmát a Fülöp-szigeteken termesztik. Magról ültetik és csírázása kilenc hónapig tart. Az érett kókuszdiót néhol gyer­mekek, vagy betanított majmok szedik le. A kókuszdió gyakran okoz halálos balesetet és súlyos testi sérülést, mert akinek véletlenül a fejére vagy a hátára esik ez a hatalmas csonthéjas mag — kevés esélye marad az életben maradásra. L S. N. KAKAROV SZILVIA Tipegő-topogo, kicsi lány, zokogó, méregtől, dagadó, könnyektől ragadó. .. Topogó-tipegő, kicsi lány nevető, jó szóért repeső, mosolyért vehető. Milyen hi­bákat kö­vetett el a festő a kor­csolyázó macska ár­nyékának rajzolásá­nál? 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom