A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 30. szám
ÁTFOGÓ TÁRSADALMI PROGRAM Bizonyosan többen is észrevették, hogy mostanában környezetünkben a sajtó, a többi hírközlő eszközök, sőt az egész közélet figyelme elsősorban a gazdasági élet átalakítására és a demokrácia elmélyítésére összpontosul. Igaz ugyan, hogy széles rétegeket és csoportokat leköt, foglalkoztat a kultúra, annak fejlesztése, de figyelmük gyakran csak bizonyos ágazatokra korlátozódik, sok esetben pőre élvezeti és üzleti célzattal. Márpedig a gazdasági alap és a kultúra nem fejlődhet egymástól függetlenül, nem járhatnak külön utakon. A jövő igényei szempontjából egyre sürgetőbb követelményként kerül napirendre a már régebben is hangoztatott, de lassan üres szólammá lefokozott igazság, hogy a szocializmus építésének folyamatában a kultúra pótolhatatlan szerepet tölt be. Csakhogy természetes, hogy a gazdasági folyamatok stratégiájával egyidejűleg érvényesülnie kell a kulturális fejlesztés programjának. Nem véletlenül hangzott el a CSKP XVII. kongresszusának beszámolójában: „Az elmúlt években kidolgoztuk az esztétikai nevelés országos rendszerét, amelyet fokozatosan és következetesen meg kell valósitanunk." A tervezet alapváltozata tehát már régebben összeállt, időközben azonban egyre újabb igények támadtak, eladdig kellő figyelemben nem részesített témák és szempontok kerültek az érdeklődés homlokterébe, amelyekre az újabb változatnak reagálnia kellett. Hyen előzmények után alakult ki végül az a jelentős dokumentum, amelyet Az esztétikai fejlesztés társadalmi programja címen vázlatosan a napi sajtó is ismertetett, s amely hosszú távon körvonalazza a teendőket a kulturális élet és fejlődés minden szakaszán. Az illetékes párt- és államirányitási szervek a tervezetet jóváhagyták s a jelen időszakban az érintett és érdekelt reszortok, intézmények, a Nemzeti Front tagszervezetei, köztük a Csemadok is — a küldetésüknek, társadalmi szerepüknek, adottságaiknak és az igényeknek arányában beleépítik munkatervükbe a reájuk háruló feladatokat. Hogy világosabban lássuk, milyen feladatokról van szó, nem árt talán tisztázni, hogy a rendszer megnevezésében szereplő „esztétikai fejlesztés" nem értelmezendő hagyományos, leszűkített tartalmában, mivel magában foglalja az etikai, a világnézeti, a politikai és az általános kulturális nevelést és fejlesztést. Magát a kultúra fogalmát a rendszer a marxi-lenini értelmezésében fogja fel. és alkalmazza, szem előtt tartva azt a szabályt, hogy a szocialista kultúra nem korlátozódik csupán a szellemi életre, hanem felöleli a tág értelemben vett munka és a mindennapi élet kultúráját is. A fejlesztési rendszer ilyen minőségében komplex, átfogó jellegű, fokozatosan, hosszabb távon nyújt alapot a kulturális tevékenységnek mindennemű szociális réteg és korosztály vonatkozásában. Ez a jelleg arra a bevált és igazolódott tapaszta-ACSEMADOK ÉLETÉBŐL latra épül, miszerint az ember, a közösség fejlődése, fejlettségi foka közvetlenül befolyásolja kulturáltságát, alkotó képességét s ez közvetlenül vagy közvetetten, de időben tartósan tükröződik vissza a társadalmi élet minden területén. E megállapítás ellenére is tévednénk azonban, ha a jellemzett rendszert valamiféle csodaszernek képzelnénk el s azt várnánk tőle, hogy varázslatos gyógyírként egy csapásra megoldjon minden felmerülő akadályt a kulturális életben. Sok-sok igyekezetre, társadalmi összefogásra, egyéni és csoportos áldozatvállalásra, szervező készségre és képességre lesz még szükség ahhoz, hogy fokozatosan életünk részévé, ember- és értékalakító közeggé váljék és fokozatosan visszatükröződjön életünkben gyümölcsöző hatása, amelyet a tudományos csoport a bevezetőben következőképpen fogalmazott meg: „Feltételezhető, hogy a program megvalósítása kedvezően befolyásolja majd az ember szellemi, erkölcsi és esztétikai gyarapodását. alkotó erejének és cselekvökészségének fellendülését mind a munka szakaszán. mind a társadalmi életben." A programtervezet megvalósítását a végrehajtó szervek alapos megfontolásból három, logikusan tagolt időszakra tervezik, ami lehetővé teszi a kellő felkészülődést, a fokozatosság érvényesítését, a haladást az egyszerűbb feladatoktól a bonyolultabbak és igényesebbek felé. Az első időszak 1990. évvel zárni s felkészülést jelent az 1995-ig terjedő időszakra. Az aktivizálás, feladatok és erők felmérésének időszaka ez, számbavétele mindannak, ami a kultúra terén kialakult, működőképes és érdemes, szükséges továbbfejleszteni a távlati időszak szempontjából is. Az 1995. évhez való kötődést az magyarázza, hogy ily módon lehetőség nyílik majd a 9. ötéves tervvel összhangban biztosítani a tervezethez szükséges pénzügyi, anyagi és személyzeti forrásokat. A második időszakban — 1991-től 1995-ig — és megintcsak távlati tervezéssel a következő ötéves terv időszakára — a tervezet feltételezi, hogy a fő hangsúlyt a munka kultúrájára, az életkömyezet alakításának esztétikai vonatkozásaira, a szocialista erkölcs és életmód kialakítására helyezzék. Az ezredfordulóig, további ötéves távlattal, tehát 2005-ig kell megvalósulnia Az esztétikai fejlesztés társadalmi programjának a társadalmi élet minden területén úgy, hogy az elért színvonal megfeleljen mind az egyéni igényeknek és kedvteléseknek minden szociális rétegnél és korosztálynál, mind a társadalmi elvárásoknak a kultúra és az esztétika vonatkozásaiban. Sok mindent elmondtunk már a tervezetről, ideje, hogy végre legalább vázlatosan megismerkedjünk tartalmával és felépítésével. Szükséges megjegyezni, hogy az öt fejezetből álló program nem abban a sorrendben következik egymás után, ahogy a megvalósítás során egyes időszakokban a fő figyelem az egyes munkaterületekre hárul majd. Ez azonban helyénvaló, a tervezetet ugyanis nem a megvalósítás „menetrendje" szerint szerkesztették, annak más körülmények befolyásolták alakulását. Végül is egy átfogó rendszer sajátos felépítésű kidolgozásáról van szó, amelyet a kulturális élet, az esztétikai nevelés és fejlesztés sok-sok vonatkozásában hasznos kézikönyvként használhatunk majd hosszú éveken át. A rendszer első fejezete az életre és a munkára való felkészítés kérdéskörével foglalkozik. Részterületenként kitér a családi nevelésre, beleértve a szülők (jövendő szülők) felkészítését is feladataikra gyermekeik esztétikai nevelésében. A következő terület az iskolai oktató-nevelő tevékenység feladatait foglalja össze, a harmadik pedig az ifjúság szabadidő-töltésének megszervezését taglalja, felsorolván az e téren mutatkozó lehetőségek széles skáláját. A második fejezet a közösségi munka fogalomkörére összpontosítja a figyelmet s az előbbi fejezethez hasonlóan egyes részterületenként taglalja és közelíti meg ezt a fontos tevékenységet egyéni és közösségi vonatkozásaiban. Hasonlóképpen három részterület keretében foglalja össze a tervezet a környezetről való gondoskodás cimű fejezetet, amely a természet- és tájvédelem, a városfejlesztés és építészet, valamint a kulturális értékek és műemlékek védelmének vonatkozásában határozza meg a feladatokat és elvárásokat. A művészetek és a művészeti tevékenység című. negyedik fejezet külön foglalkozik a hivatásos művészetek szerepével, kidomborítva a szocialista társadalom elvárásait. A további önálló rész a művészeti értékek terjesztésének nagyon fontos kérdéskörével kapcsolatos. Végül az amatőr művészeti tevékenységre tér ki a tervezet, kihangsúlyozva fontos társadalmi szerepét, nevelő hatását, megállapítja folytonossága szükségességét, valamint ennek konkrét anyagi-szervezési módját. Végül az ötödik fejezetről megállapíthatjuk, hogy az emberek, a közösségek társadalmi életében előforduló, alkalmi események kérdéskörével foglalkozik, kihangsúlyozva. hogy ezeknek az eseményeknek nagy jelentőségük van az emberek közötti egészséges kapcsolatok kialakítása és fenntartása szempontjából. Ilyen események az ünnepélyek, szertartások, a szervezett szórakozás, az üdülés, a testnevelés és a tömeges sportolás. Megannyi alkalom szívélyes szóváltásra, barátkozásra. A népművelésben, közművelődésben jártas olvasóinkban bizonyosan fölmerül ezen ismertetéssel kapcsolatban egy szükségszerűen adódó kérdés: Mivel egy ilyen tervezet megvalósítása anyagi igényeket támaszt, ki fedezi majd ezeket? Nos, itt utalnánk arra a részre, ahol a programtervezet megvalósításának fokozatait, időrendjét vázoltuk fel. A jelenlegi, átmeneti időszakban az államirányitási szervek, a tömegszervezetek és kulturális intézmények. minden érdekelt szervezet a saját eddig is meglévő eszközeit használja majd fel a program megvalósítása során. Magának a programnak ugyanis nincs külön költségvetése, csupán irányelvnek, útmutatásnak kell tekinteni, amelynek azonban a kultúra fejlesztése révén, az esztétikai fejlődés vonatkozásában olyan konkrét eredményei is lehetnek — például az ipari formatervezés területén — amelyek az ipari vállalatokat is érdekeltté teszik majd a program támogatásában és megvalósításában. Nagy munka vár társadalmunkra a gazdasági átalakítás terén s ezzel párhuzamosan vált társadalmi szükségességgé az újítás, a tökéletesítés, a módosítás a kultúrában, az esztétikai nevelésben. A Csemadok negyvenéves útja sok-sok fejezetből álló, egyetlen példatára és bizonyítéka a részvállalásoknak, a helytállásnak a kultúra fejlesztésében. Bizonyosan úgy lesz ez most is, amikor nagy társadalmi összefogással, valamennyi társadalmi szervezet részvételével egy jelentős átfogó jellegű fejlesztési programtervezet életbeléptetése, valóra váltása kerül napirendre. PETRIK JÓZSEF Az Anstali (Hroüuriovo/ Alapiskola Csipcsmp színjátszó csoportja 000 Június második hetében gyermekváros lett Dunaszerdahelyböl, (D. Streda) s gyermektábor Pozsonyeperjésből (Jahodná). Itt került megrendezésre — most már tizennegyedszer a Duna Menti Tavasz, amely a csehszlovákiai magyar gyerekek vers- és prózamondó versenyét, valamint a bábcsoportok és színjátszó együttesek országos seregszemléjét (ez utóbbi kettő tehát nem versenyjellegű) foglalja magában. Ezt a központi rendezvénysorozatot — már hagyományosan — különböző egyéb (de témába vágó és alkotó jellegű) ún. „kísérő rendezvények" egészítik még ki. Ilyen pl. a Fórum, amelyen a zsűri értékeli, pontosabban: a seregszemlén megjelent rendezőkkel közösen megvitatja a naponta látott előadásokat. Ezek a „szakmai értekezletek" mostanság kénytelenek helyettesíteni az egykori rendezőképző tanfolyamokat is, mert mióta megszűnt a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya, nem folyik magyar nyelvű rendezöképzés hazánkban, nem folyik központi-módszertani szaktanácsadás, nem jelennek meg módszertani szakkönyvek és segédanyagok, csak elvétve, s ugyanez a helyzet a gyemnekdarabokkal, bábjátékokkal, szövegkönyvekkel és egyéb kiadványokkal; rendezőink nem látogatják csoportostul az országos, illetve külföldi versenyeket, fesztiválokat... A „kísérő rendezvények" közé tartozik még a bemutatóval egybekötött, pedagógiai bejátszásról tartott értekezlet, amelynek elméleti-gyakorlati menetét hazai és külföldi szakember vezeti; ide tartozik továbbá a báb- és rajzkiáltitás, valamint a magyarországi és a szlovák vendégegyüttes fellépése, no és természetesen az ünnepélyes megnyitó és a mindig várva várt eredményhirdetés, amely hol megindítja, hol pedig felszárasztja a könnyeket, hiszen a seregszemle lázában mindenki érzékenyebb, idegállapota felfokozottabb, mint a néha eseménytelenül pergő hétköznapokon ... A seregszemle tehát nem versenyjellegű — s ez Így van rendjén, hiszen egy központi versenyre eljutni már önmagában is érdem. Éppen ezért a zsűri inkább azt igyekszik jutalmazni minden együttes teljesítményében, ami benne a legjellemzőbb volt. Azt azonban a Nagydíj odaítélésével mégiscsak „tudtára adja a világnak", hogy ezen a seregszemlén melyik csoport fellépése volt a legsikeresebb. A zsűri ilyenkor legfeljebb együttérezni tud a bánkódókkal — akik olykor el sem hiszik, hogy pl. a kerületi versenyen „jobbak", illetve „rosszabbak" voltak — mert mindez nem befolyásolhatja az értékelés rendjét és a nézetek tisztaságát. 6
