A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 30. szám

Jelentős katonai és vallási centrum alakul ki fokozatosan a Morva folyó menti város­ban, olyannyira, hogy jelentősége a közép­korban Prágáéval vetekszik. Katonai s egyházi jellege pedig mindvégig megma­rad az ezt követő évszázadokban is. A város jelentőségét azonban szinte telje­sen visszaveti a harmincéves háború pusztítása, majd amikor ezt követően újabb virágzásnak indul, akkor pedig — a 18. században — ismét hatalmas erődít­ményrendszerré való átépítése állja útját a jelentősebb gazdasági és ipari fejlődés­nek. Az ősrégi város mindezek ellenére ma újra hazánk egyik meghatározó kultu­rális és ipari központja. Az ősi városköz­pont müemlékvárossá lett nyilvánítva, több évszázados múltra tekintő egyete­mén, melyet később Palackyról neveztek el, az orvosi, természettudományi, filozó­fiai és pedagógiai karon ma is folyik az oktatás, három állandó színpaddal műkö­dő színháza van a városnak, s annak ellenére, hogy a jó negyedszázaddal eze­lőtti területi átszervezések után csak járá­si székhelyű státusszal büszkélkedhet, ma is több kerületi jellegű és hatáskörű intéz­ménynek a székhelye. Számunkra érde­kes színfolt a város történelmében, hogy Corvin Mátyás 1469-ben itt koronáztatta magát cseh királlyá. S mindezeken túl Olomouc ma már a virágok városaként is lépését. Ami nem is csoda, ha hiszünk a tájékoztatónak, miszerint az idei tavaszi kiállítás alkalmából mintegy negyedmilli­ót ültettek ki a három parkban ebből a virágból. A Smetana park egyik központi részén pedig akár a legigényesebb tuli­pán-ínyencek is megtalálhatták számítá­sukat, hisz a tulipánok országának is ne­vezett Hollandiából volt egy sokszínű, a legújabb fajtákból összeállított kollekció. Az ősi Szent Vencel templom tornyai a város fölött S ha már Hollandiánál tartunk, említsük meg azt is, hogy rajta kívül még további hét ország, Magyarország, az NDK, Szov­jetunió, Kína. a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság, Franciaország és Ausztria közel húsz kiállítója mutatkozott be az idei tavaszi kiállításon, s mellettük 38 hazai üzem és intézmény szerepelt a csehszlovákiai virágkertészetet képvisel­ve. A Flora persze nemcsak a szűk értelem­ben vett virágkiállítás. Mai környezet­••• Olomouc, ez a ma már több mint százezres város, a morva Haná-vidék köz­pontja. a feltételezések szerint erődít­ménnyel körülvett hatalmi központ volt már a Nagymorva Birodalom idejében is. Az pedig már nem is feltételezés, hanem tény, hogy a Premysl-családhoz tartozó BFetislav 1019-ben újra vár- és erődít­ményrendszer építésébe kezd a Szent Vencel-templom körüli részen, s ez a mo­mentum aztán szinte majd egy évezredre meghatározóvá válik a város életében. Színes kavalkád a volt erődítmény tövé­ben ott él milliók tudatában itthon és külföl­dön egyaránt. A város három nagy kiterjedésű, a volt erődítmény keleti, déli és nyugati oldalán elterülő, másfél évszázados parkja, a Smetana, a Bezruő és a Csehov park, szinte gyűrűszerűén veszi körül a rég városközpontot. Az elmúlt három évtized ben ez a parkgyűrű változott át az ország nemzetközi hírű és tekintélyű virágparadi­csomává. Három évtizeddel ezelőtt való­sult meg itt először egy kerületi szintű virágkiállítás, az ezt követő években foko­zatosan országos jelleget öltöttek ezek a rendezvények, majd 1967-től kezdődően Hóra Olomouc név alatt szerepel a nem­zetközi virágkiállítások sorában. Üveghá­zak, kiállítási pavilonok épültek közben a közel ötven hektárnyi parkok területén, s ma már, amikor a kiállítás kétévente (minden páratlan évben) megnyitja kapuit — a tavaszi részleg április utolsó és május első napjaiban, a nyári pedig augusztus második felében —, százezreknek válik zarándokhelyévé a város. A tavaszi kiállítások, legalábbis azok­nak a szabadtéri része, a tulipánok jegyé­ben zajlanak. Bár néhány további tavaszi virágot is látni egy-egy ágyásban, a termé­szet minden elképzelhető színében pom­pázó tulipánok kísérik az ember minden Egy ezüstérmes kollekció az A pavilon­ból 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom