A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 29. szám
Egy angol orvos utazása tájainkon 1814-ben Kiválasztó szerveink, a vesék s húgyutak megbetegedéseit a modern orvostudomány két nagy csoportra osztja fel. Az általában műtéti kezelést igénylő sebészeti jellegű vesebajokkal —- fő képviselőjük a vesekövesség — az urológus, a belgyógyászati jellegű megbetegedésekkel a nefrológus foglalkozik. Az előbbi csoport betegségei „látványos" tüneteik miatt (vérvizelés, vesekő távozása nagy fájdalom kíséretében) már az ókori orvostudomány számára is felismerhetők voltak. A nefrológia azonban csak a rendszeres boncolás s a boncleleteknek az elhunyt panaszaival, tüneteivel való összevetése után alakulhatott ki. Az orvostörténészek a modern nefrológia megszületésének dátumát 1827-re teszik. Ekkor jelent meg Londonban az ottani Guy Kórház orvosának, Richard Bightnak alig száz oldalas Reports of medical case c. munkája. Richard Bright, a nefrológia megteremtője Richard Bright 1789 szeptemberében született Bristolban; Londonban, Edinburghban folytatott orvosi tanulmányokat. Az orbánc — egy sztreptokokkusz okozta bőrbetegség — fertőző voltával foglalkozó disszertációjával 1813-ban szerez orvosi oklevelet. Rövidesen a már akkor híres Guy Kórház orvosa, majd föorvpsa lesz. Pályafutása kezdetétől élénken érdeklődik a kórbonctan iránt. A vesékben kimutatható alapvető kóros elváltozásokat már a kórbonctan (patológia) megteremtője, az olasz Morgagni (1682—1771) leírta. Egy angol orvos pedig 1813-ban már azt is felismerte, hogy némely „vizibetegségben" szenvedő egyének vizeletében fehérje mutatható ki. Bright korszakalkotó felfedezése abban rejlik, hogy megvalósította e fontos részeredmények szintézisét, azaz kimutatta az oki összefüggést a testszerte jelentkező vizenyő, a fehérjevizelés és a vesék kórbonctaniig igazolható elváltozása között. 23 beteg gondos klinikai megfigyelése, majd haláluk után kórbonctani leleteik alapján elsőként körvonalazta a vesegyulladás (nefritisz) klinikai s kórbonctani ismérveit. Bright volt az első, aki különbséget tudott tenni a szív eredetű és a vesegyulladás okozta vizenyő, vízibetegség között. Az 1827-ben megjelent könyv egyszeriben Európa legismertebb orvosai közé emeli a mindössze 38 éves Brightot. S mint az a tudomány történetében számtalanszor tapasztalható, az új felismerést rövidesen a felfedező nevével kezdik emlegetni. így terjed el a nem sebészeti jellegű vesemegbetegedés szinonimájaként a Bright-kór elnevezés. Nem kis büszkeséggel írom le, hogy a magyar orvostudorok a korabeli információs viszonyokhoz képest igen korán, már 1839-ben tudnak a Bright-kór létezéséről. Az első magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Tár hasábjain Flór Ferenc ismerteti meg „az újabb betegségfajjal" az olvasókat: „... Bright tehát így szól: ha valamely betegnél börvagy hasvízkórt, vizes tagdaganatot de csak egyszerű arcduzzadást is tapasztalunk anélkül, hogy valami életműves (organicus) bántalomra, mint gerjesztő okra akadhatnánk, különösen ha a beteg vesetáji nyomásról, — fájdalomrul — vagy élénkebb érzékenységről panaszkodik, akkor a vízkóros baj igen hihetőleg a vesék említett bántalmain alapul, s az ember bizonyossá teheti magát, ha fojtósav (acidum nitricum) — főzés vagy fuvás által a vizelletben jelenlévő fehérnyét fölfedezi". Bright későbbi pályafutása során sem lesz hűtlen a nefrológiához. A Reports 1831-ben megjelent második kötetében például olyan hitelesen s szemléletesen írja le a vesebaj előrehaladott állapotában, az urémiában (húgyvérüségben) jelentkező zavartságot s idegrendszeri tüneteket, hogy azokat a francia orvosirodalom ma is „folie Brightique" néven emlegeti. 1842-től pedig önálló vesebeteg-osztály nyílik a Guy Kórházban, természetesen Bright főorvosi irányítása alatt. Bright 1858. december 16-án hunyt el. Máig megoszlik az orvostörténészek véleménye arról, hogy Brightot, vagy a két „Tamás" valamelyikét tekinthetjük-e a 19. század első felében a legnagyobb angol orvosnak. Brighton kívül ugyanis a Guy Kórházban működik Thomas Addison (1793—1860), az Addison-kór (mellékvesekéreg-elégtelenség) leírója, illetve Thomas Hodgkin (1798—1866) a Hodgkin-kór (rosszindulatú nyirokcsomó-betegség) felismerője. A két „vetélytárssal" összevetve van azonban Brightnak még egy olyan tevékenysége, amely nevét akkor is híressé tette volna, ha történetesen az orvosi pályán nem ér el kimagasló eredményeket. Bright, az utazó orvos Bright vonzódása az utazások, a földrajz iránt már egyetemista korában kimutatható. 1810 nyarán résztvesz egy izlandi expedícióban, s az út eredményeit feldolgozó könyv számára ö írja meg a sziget természetrajzi viszonyairól szóló fejezetet. Az orvosi diploma megszerzése után még egy évet tölt el Cambridgeben, ahol elsősorban föld- és természetrajzot tanul. 1814-ben európai körútra indul; Berlinben jár már, mikor fülébe jut a hír; Bécsben nagyszabású kongresszus kezdi majd meg munkáját, hogy a napóleoni háborúk utáni Európában rendet teremtsen. Bécsbe siet tehát, ahol sorra járja az egyetem orvosi karának intézményeit, szemészeti tanfolyamon vesz részt a kor leghíresebb oftalmológusánál. Beérnél; tiszteletét teszi Jean de Carro-nál, aki a Jenner-féle himlőoltást az európai szárazföldön meghonosította ... S mivel a kongresszus megnyitása csak őszre várható — a bécsi kongresszus 1814. szeptember 18-tól 1815. június 9-ig tanácskozott — útnak indul az osztrák birodalom magyarországi tájai felé. A látottakról 1818-ban Travels from Vienna ... (Utazások Bécsböl Alsó-Magyarországon keresztül, Bécsnek a Kongresszus alkalmatosságával való állapotját illető némely jegyzetekkel 1814-ben) címmel több mint 700 oldalas útleírásban számol be. A könyv magyar címét a korabeli Tudományos Gyűjtemény című folyóiratból vettem át, melynek 1819. évi évfolyamában Teleki József ismerteti az angol orvosutazó munkáját. Richard Bright 1814 „első tavaszi napjaiban" hagyja el Bécset s a mai Dél- s Közép-Szlovákia tájai felé veszi útját. Bright doktort elsősorban a bányászati központok érdeklik. Mint a korabeli recenzens írja: „Itt a bányák, az azokban előforduló machinák és a nemesebb ércek kiválasztásának most szokásban lévő módja, a termékére kiválogatásától fogva a pénzverésig, a Szászországban gyakorlott és B. Born által hazánkban is megpróbált, de az idevaló ércek nagyon vegyített természetek miatt megint elhagyott amalgamációval összehasonlítva, röviden, de értelmesen és elég helyesen íratnak le". Born Jgnác (1742-1791) II. József uralkodása idején dolgozta ki a bányászatban használatos foncsorozási (amalgamációs) eljárást, amelyet a világ első nemzetközi tudományos értekezletén, 1786-ban mutatott be Szklenófürdőben (Sklené Teplice). Bright pontos feljegyzéseket készít az utak, hidak állapotáról is, valamint a mezőgazdaság akkori valamennyi ágazatáról. Különösen értékes az ürményi (Mojmírovce) Hunyady-uradalomról szóló feljegyzése. Az uradalmat a gazdasági „direktor" kíséretében járja be, aki aprólékosan bemutatja a „nemes grófnak részszerént a földmivelés, részszerént a szarvasmarhák, lovak és főként a juhok megnemesítése körül tett fáradhatatlan szorgalmait". A nyitott szemmel utazó angolt azonban nemcsak a nagy gazdaságok érdeklik, hanem az egyszerű nép mindennapi élete is. Léván például egy temetési menetet egészen a sirkertig elkísér, s a hozzátartozók gyásza az alábbi „romántos" (romantikus) sorokra késztetik őt: „ezen magyarországi egyszerű parasztok kimúlt kedveseiknek emlékezetét^ nagyobb kegyességnek szelíd érzésével oly szorosan egyeztették, hogy azt más, nagyobb miveltséggel kérkedő nemzetek tisztelni kénytelenek és e részben példájokat követhetik". Talán megbocsájtható a lokálpatrióta önzése, ha Brightnak Ipolyságról írt sorait hoszszasabban idézem, az angol eredetiből, ifj. Szkladányi Endre fordításának felhasználásával: „Hamar megtudtam, hogy Ságon öt vagy hat cigánycsalád él, akinek apáik és természetesen nagyapáik is ezen a helyen laktak, és akik az iparral, a zenével, a lókereskedéssel és tubákgyártással — a tubák vagy burnót finomra őrölt és illatosított dohánypor, mely felszippantva tüsszentésre ingerel — emelkedtek nemcsak az átlagos cigányok életszínvonala, hanem a magyar parasztság nagy részének színvonala fölé is. Ezekről az emberekről úgy beszélnek, mint figyelemre méltó zenészekről, de a sági cigányokat megbecsülik kézügyességükért is". Az ekkor már nyolc éve Hont megye székhelyének számító Ipolyság osztrák származású vendéglőse elkíséri Brightot a cigányok házaiba is, „amiket elfogadhatónak tartottam". Egy nagyobb szobában három hegedűsből s egy brácsásból hamarosan összeáll a banda, amely az angol vendég kérésére „magyar és szláv" dallamokat játszik. A „koncert" megnyerhette Bright tetszését, mert az ipolysági cigánybandát sajátkezű rajzzal örökítette meg könyvében. A tájainkról útját Füstnek vevő angol orvos melegen érdeklődött a magyar irodalmi élet eseményei iránt is. Az e témában összegyűjtött tapasztalatok már nem fértek be úti könyvébe, de ígéretet tett, hogy önálló munkában jelenteti majd meg tapasztalásait. Csak sajnálhatjuk, hogy Bright ezt az ígéretét nem váltotta be. Megjelentetett azonban az angol Földrajzi Társaság Évkönyvében egy Badacsonyról és Szigligetről szóló tanulmányt. E két helyen 1815 elején, második magyarországi útja során járt, amikor meglátogatta Keszthelyt is. Útleírásában terjedelmes fejezetben mutatja be a keszthelyi Georgicont, részletesen ismertetve a mezőgazdasági iskola tanrendjét is. Mint említettem. Bright útleírását 1819-ben Teleki József ismerteti a Tudományos Gyűjtemény olvasóival. S bár szerinte a könyv szerzője „minden előítéletektől és balvélekedésektől nem menthetik fel", mégis Brightot azon „kevésszámú" idegen közé sorolja, akik a tárgyilagosságra törekszenek s kiknek „honunk olcsárlása" nem célja. E végkicsengésben kedvező fogadtatást bizonyítja az a tény is, hogy Richard Brighton a Magyar Tudományos Akadémia — akkori nevén a Magyar Tudós Társaság — 1833-ban éppen útleírása miatt választja levelező tagjává, mivel „e munkájával hazánkat az angol nemzettel érdeklőbben" megismertette. Bright doktor 175 évvel ezelőtt tájainkon szerzett tapasztalatai megérdemelnék, hogy magyarra átültetve szélesebb körben is ismertekké váljanak. Útleírásának éppen szlovákiai vonatkozásai miatt pedig életrajzának ott kellene lenni a Slovensky biograficky slovník (Szlovák életrajzi szótár) hasábjain is. DR. KISS LÁSZLÓ 16
