A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 52. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: HIVATÁSA: ORVOS Fister Magda: KIFIZETŐDŐ-E A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS? Dénes György: AZ IDŐSZERŰ CAPEK Vajkai Miklós: VALLOMÁS A TORONYBÓL II Ozogány Ernő: SZUPERÁRAMKÖRÖK „RÉGI" TECHNIKÁVAL Stollmann András: MADARAKKAL SZEMTŐL SZEMBE (környezetvédelmi sorozat) Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. t. 6 Nyomja a Vychodoslovenskó tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési díj ec Előfizet ésr posta' MartiaUs kissé romantikusan, ám • annál jóindulatúbban ad tanácsot a felebaráti, embertársi szeretet dolgában. Ő azt írja: „Vágysz szeretetne? Szeress/" Sartre ennél szigorúbban, szélesebb összefüggésekben gondolkodik. amikor azt mondja: „Szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget." Csehov viszont egyenesen a lélek paralízisének tartja a közönyt. Önnek vajon mi a véleménye minderről? — Hadd válaszoljak egy. az Újtestamentumból származó idézettel, ahol — egyebek között — az alábbiak olvashatók: „A szeretet hosszútürö, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfed, mindent, hiszen mindent remél, mindent eltűr ..." Már-már tökéletes megfogalmazása ez a szeretet mibenlétének, s egyúttal jelzi, hogy mi. földi halandók a szó eszményi értelmében aligha teljesíthetjük kritériumait. Miközben már évezredes hozzá a vonzalmunk, nehezen tudunk megbirkózni az esendöségünkkel. Általában marad hát az év végi néhány nap, a karácsonyi gyertyagyújtás, amelyet átleng a szeretet, a hála, a kedvesség és a tapintat — hogy azután sok esetben újra egymásnak feszüljünk. Számos szociálpszichológus véli úgy, hogy a szeretet ünnepén éljük ki magunkból azt a szeretetmennyiséget, amelyet év közben nem volt módunk, időnk, okunk, türelmünk kimutatni. Eszerint hamis ünnep hát a karáí csony? — Maga az ünnep nem hamis. Legföljebb csak az illúzióink lehetnek hamisak. Például annyiban, hogy a szeretet, a figyelmesség ajándékcsomagként odarakható a frissen illatozó fenyőfa alá; s ezzel — akár a gyónással — egyszeriben megszabadulunk vétkeinktől. Természetesen, elsősorban rajtunk múlik, hogy az esztendő utolsó napjaiban milyen mértékű és mélységű alkalmat teremtünk arra, hogy ünneppé tegyük az egymás iránt érzett szeretetet és megbecsülést. Egy azonban bizonyos: pusztán a karácsony ehhez édeskevés. Úgy érti. hogy az óesztendő vé; gén olykor oktondi módon enyhítjük szeretetéhségünket ? És egyáltalában: mit tart ön a szeretetről? — Nem könnyű a válasz, hiszen az emberekben akarva-akaratlanul ott működik a rokonszenv, a kölcsönös vonzalom, az egymáshoz való tartozás igénye. A szó szűkebb értelmében vett szeretettel inkább a pszichológia filozofálgató áramlata foglalkozik. Az igazság azonban az. hogy ezt a legtermészetesebb emberi érzést — sajnos — jószerivel csupán az evidencia szintjén kezeljük. A megnyilvánulásának nagyon sok arca van, különböző etikai tanok tárgya; valóban szép jelszavait viszont alig-alig tette igazzá az emberiség. Persze, a szeretet ennek ellenére újra meg újra helyet kér a mindennapjainkban, mégha olykor valami erőtlen passzivitássá is vulgarizálódik közben. Olyannyira, hogy sokan azt mondják: szeretni a tyúkanyó is tudja csibéit. Önmagában ez igaz, én mégis azt mondom, hogy a szeretet a legfontosabb érzelmeink egyike. Még akkor is, ha a szeretetet csupán egyéb megnyilvánulásokkal egyensúlyban lehet elképzelni. Például a gyöngédséggel, a jóindulatú szigorral, kellő határozottsággal. A szeretet talán éppen a maga egyszerűségében jelenti a legbonyolultabb érzések egyikét, amelynek a társadalmi létezés bonyolultságával, konfliktusaival, az emberi fejlődés alaptörvényeivel is számolnia kell. Interjú dr. CZAKÓ MÁTYÁS pszichológussal [~l_ Gondolom, ennek tudatában alignl: ha lenne jó leragadni a szorosan vett szeretetnél, elvégre a tágabban értelmezett emberi kapcsolatok is a tartományába tartoznak. — Nálunk, a kedvezőtlen társadalmi fejlődés sajátos velejárójaként, jellemző tünetté vált az individualizálódás. Széthullottak a korábbi, az igazán jó közösségek, és nem alakultak helyettük újak. Erősödött viszont a személyes sikerekre bazírozó, illetve a valódi vagy szimbolikus javak fölmutatására irányuló egészségtelen versengés. Mindennek eredménye valamiféle érzelmi ridegség lett. A szocialista országépítés évtizedeinék eddigi fejlődése adós maradt a belső kulturáltság minőségi javulásával. Ebben a helyzetben szinte szükségszerűen jelentkezik a pozitív érzelmektől idegen agresszió, ami előbbutóbb túllép az emberek egymás közötti kapcsolatain, s átterjed a tárgyakhoz való viszonyunkra is. Ezt mindenki tapasztalhatja, aki átsétál egy parkon, vasútra ül, vagy telefonálni akar. Úgy gondolom, ezek a jelenségek végül is egymással összefüggő okokra vezethetők vissza. Fokozatosan felhalmozódtak az indulatok, egyes rétegeknél a szociális feszültségek, nőttön-nőtt az elszigeteltség, a bezártság érzete. Sajnos, a vezetés még .ebben a helyzetben is amolyan gazdasági „csőlátással" igyekezett megoldani az éppen legégetőbb gondokat. De Így a proba szeretetről és arról, miként állunk emberi tartalékainkkal lémák nem megoldódtak, hanem csak tolódtak és tovább halmozódtak. Csehszlovákia helyzete szinte ékes példája volt annak, hogy egy valóban komplex társadalompolitikai koncepció hiánya elsősorban a politikai intézményrendszer rossz működésében keresendő. Ugyanis mindaddig, amíg a hatalmon levők pozícióik veszélyeztetés nélkül tudnak a hatalomban maradni anélkül, hogy megoldásuk lenne az alapvető társadalmi gondokra — mindaddig a megoldás megtalálása nem is érdeke e hatalomnak! A lakosság pedig? A balanszírozó tömeg amolyan egyensúlyozó művész módjára próbálja kompenzálni családon belül az egyre bonyolultabbá váló gazdasági és társadalmi gondokat. az egyre rosszabb közhangulat beszüremlő hatásait; miközben ki-ki szép lassacskán föléli emberi tartalékait. Csoda, ha ebben a helyzetben háttérbe szorulnak a gyengédebb érzelmék, ha úgy tetszik, hát hija van a szeretetnek?... Itt keresendő annak oka. hogy ; legalább annyira tudunk gyűlölni, mint szeretni? — Tény, hogy hajlamosak vagyunk szélsőséges érzelmi blokkokba helyezni mindent. Emberi kapcsolatainkban is sok esetben szeretünk vagy gyűlölünk, és ezzel vége is az érzelmek skálájának. A szocializmus fejlődésében is túlontúl az ipar. a mezőgazdaság, az egész társadalom hétköznapjainak átszervezésére koncentráltunk, holott az emberi érintkezésekre, az egyszerű halandók köznapi reakcióira kellett volna odafigyelni. Mindennek eredményeképpen kiforratlanná vált a közösségi élet, szinte teljesen elkorcsosult a társadalmi demokratizmus, az emberek zöméről lepergett az állampolgári öntudat és az összetartásnak, az együttlétnek nem alakultak ki olyan fórumai, amelyek az együvé tartozást jelképezték volna. Egészen mostanáig, pontosabban november második feléig, amikor a tömegek egy új Mózes kőtáblái nélkül is, egyik napról a másikra, lerázták magukról az apátiát. Újra bebizonyosodott, hogy a szeretet, az együvé tartozás nemcsak egy-egy ölelés vagy csók formájában elevenedhet meg, hanem egyúttal a közös siker és áldozatvállalás, a közös érdeklődés és a közösen kitűzött célok elérésének élménye is. Igaza van Csehovnak abban, hogy ; a szeretetet kiebrudaló közönyt a lélek paralíziseként jellemzi? — Más a privátszféra és más a társadalmi élet... Egyvalami azonban mindenképpen leszögezendő: azt kell elérnünk, hogy a meghirdetetett etikai normákat honoráljuk, , és ne boldogulhasson senki az ellenkezőjével. A politika már nálunk is tudomásul vette az intimitás szükségességét, de az egyén lelki és gondolkodásbeli autonómiájának határai csak most vannak kialakulóban. Remélhetőleg, valóban megszűnik a kívülállás apátiája. Véleménye szerint van-e a szereí tetnek részint önépítő, részint társadalmilag is hasznosítható szerepe hétköznapjaink körforgásában? — Remélhetőleg, meghódítva önmagunkat kigyógyulunk a túlzásokból. Ugyanakkor látni és tudatosítani kell azt is, hogy az emberi emócióknak rendkívül nagy szerepük van a lelki egyensúly fenntartásában. Ezért van az. hogy a mindennapi rutinból erős érzelmi helyzetekbe kívánkozunk. Ez is jelzi, hogy csak a tettekben élő szeretet önfenntartó, csak abból lehet táplálkozni és erőt meríteni. Ünnepnapon és a hétköznapokon egyaránt. MIKLÓSI PÉTER
