A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
KAREL CAPEK Kinek mit ajándékozzunk A családi élet normális menete karácsony közeledtekor körülbelül Így alakul: december elején a család értelmes tagjai (kivéve a gyerekeket) határtalan megkönnyebbüléssel megegyeznek abban, hogy az idén nem adnak egymásnak ajándékot. Mert az mind csak fölösleges kacat, meg az ember úgy sem ér rá, hogy ajándékok után szaladgáljon, és különben sincs semmire szüksége; azonkívül úgyis van más kiadás annyi, hogy majd belefúlunk és így tovább. Áll az alku. Vagy tíz nap elteltével a család minden előbb említett felnőtt tagját bizonyos nyugtalanság fogja el, amelynek lényege a következő: Tudom, hogy nem ajándékozunk egymásnak semmit, és szörnyen örülök, hogy senkitől semmit nem kapok, de valami apróságot azért mégis adhatnék a többieknek; ők ezt nem várják, annál nagyobb lesz az örömük. Becsületszavunkat adtuk ugyan, hogy az idén nem lesz jézuska, de üsse kő, hisz én úgyis csak valami apróságot veszek. Az ajándék kiválasztásának módszerei különbözők. Egyesek egyszerűen addig járják az utcákat, nézegetik a kirakatokat, amíg valamin meg nem akad a szemük, s holmi sugallatot nem éreznek: igen, csakis ez az, amit Hugó bácsinak adni szeretnék, ez a manikűrkészlet pedig csupán azért bukkant fel a világmindenségben, hogy Anezka húgomnak ajándékozhassam. Aki abból választ, amit meglát, egy kicsit könnyelmű, de gavallér. Az óvatosabb ember igyekszik előbb feltűnés nélkül kinyomozni, milyen ajándéknak örülne a megajándékozandó, mi volna az, ami hézagot pótolna az életében. Fel is keresi Anezkát, és nagy hangon állítja, hogy csak .benézett, mert épp erre járt", közben jól szemügyre vesz mindent a lakásban, hogy megállapítsa, nem hiányzik-e valami. (Légsúlymérő? Váza? Éjjeli lámpa?) Anezka egy kicsit nyugtalankodni kezd, és magyarázza, hogy „ma nem ért rá takarítani, annyi dolog van az ünnepek előtt". Az óvatos ajándékozó esetleg beszédbe elegyedik Hugó bácsival, hogy a társalgás során ki-Hát nem csodálatos itt... — súgtam a feleségemnek. — Lassan pirkad ... az ég alja egészen piros ... Feleségem fázósan összehúzta magán a kabátot. — Csak ne volna olyan hideg . .. — Téli reggel, akár a képeskönyvben — folytattam —, jó, hogy ilyen korán kijöttünk ... — Tulajdonképpen kitől kaptad ezt a tippjét ?— kérdezte a feleségem. — Klaustól... — Valóban idillikus hely .. . Nagyon tetszett a feleségemnek. Klaus nem túlzott. — Akár télen, akár nyáron ... és még nem zsúfolt... Csuprán néhány bennfentes ismeri ezt a zugot... A tisztást egészen körülvették a magas fák, sem az autóútról, sem a tó felől nem lehetett idelátni. Azonkívül az autóval egészen közel hajthattunk. — De biztos, hogy ezen a magaslesen senki sincs? Feleségem aggódva kémlelt körül. — Ilyen korán biztosan senki sincs ... — igyekeztem megnyugtatni. — És okvetlenül ilyen korán kellett idejönszedje belőle, mit szeretne. Hosszas puhatolózás után megtudja, hogy Hugó bácsi leginkább egy mennykövet szeretne, hogy elküld - je az adóhivatalba vagy hová. Végül a legmódszeresebb emberek (ezek közé tartozom magam is) elővesznek egy iv papírt, sorban felírják rá a családtagok nevét, és feljegyzik, kinek mit adjanak. Éz a jegyzék körülbelül ilyen: Mária Anezka Tonik Hugó bácsi..........bor Jirí Bozenka Nagyapa..........dohány Franci Hedvig néni Pepi sógor Andulka És most a módszeres ajándékozó töprengeni kezd, kinek mit adjon. Felsorolja magában valamennyi lehetséges tárgyat, ami csak előfordul a világon; magában morog, amerre járt: „Nézzük csak: nyakkendő, harisnya, kép, hőmérő, zsebkés, varrókészlet, nyakkendő, zsebkés, hőmérő, nyakkendő — a fenébe is, más már nincs? Aztán zsebkés, hőmérő — nyakkendő — és kézitáska." Egyre inkább elhatalmasodik rajta az az érzése, hogy egyáltalán nincs elég ajándékozható tárgy a földkerekségen. Az apróhirdetésekből értesül, hogy ,ß legjobb karácsonyi ajándék a sztórfüggöny", de hát azt nem vehet, vagy hogy „vásároljunk szeretteinknek értékes könyvet karácsonyra". Igen, de honnan tudja az ember, mi minden könyve van már meg annak a sehonnai Toniknak? Az ember agyongyötri a fejét, s a végén olyasmit ajándékoz, ami a másiknak csak útjában lesz. Őmaga csupa fölösleges dolgot kap, és azt színleli majd, hogy szörnyen örül... Jövőre igazán meg kell fogadnunk, hogy semmit sem ajándékozunk egymásnak. (A szedőterem megjegyzése: A kéziratot eltenni, és jövőre újra közölni!) (1935) nünk? — csóválta a fejét a feleségem. — Meg sem reggeliztünk... — Igen ... — mondtam és közben figyelmesen néztem a tisztást —, hiszen tudod, hogy a be- és kirakodás néha tovább tart, mintsem gondolnánk... és nem akartam fölöslegesen ... Pszt... — emeltem fel figyelmeztetően az ujjamat. — Hallgasd csak... — Mindenütt csönd ... — suttogta a feleségem. — Az ott... — dadogtam a nevetéssel küszködve — csak egy varjú ... vagy kettő... Néhány percig még a kocsiban maradtunk. — Semmit sem hallani, semmit sem látni... — mondta végül a nejem —, valóban nagyszerű tipp volt... — Ugye? — kérdeztem az örömtől sugárzón. — Ez a csönd . .. Úgy látszik, valóban mi vagyunk itt az egyetlen élőlények ... — Kiugrottam a kocsiból. — Nagyszerű... Senkinek nem kell látnia ... Rajta! Eddig a tisztásig autóval csupán tiz perc az út. A szeméttelepig pedig majdnem egy órát kellett volna zötykölődni. Ford.: G. Gy. JOGI TANÁCSOK „Nemdohányzó" jeligével olvasónk az iránt érdeklődik, hogy milyen újabb rendelkezések érvényesek a dohányzás elleni propaganda terén. Azt hallotta, hogy a nemdohányzók érdekében bizonyos korlátozások érvényesek a nyilvános helyeken és a munkahelyeken is. Mi ezeknek a törvényes alapja ? Ez év július elsején lépett hatályba a Szlovák Nemzeti Tanács 1989. évi 46. számú törvénye, amely az alkoholizmus elleni harcról szóló 1962. évi 120. számú törvény helyébe lépett. Az új törvény — a régivel ellentétben, amely csak az alkoholizmus elleni rendelkezéseket tartalmazta — szélesebb körű, mert ezenkívül minden más toxikomániára is vonatkozik, így a dohányzásra is, amelyet szintén olyan negatív jelenségnek minősít, amely jelentős társadalmi károkat okoz s főleg az emberek egészségére hat károsan. A törvény általában minden olyan szerv, szervezet, vagy személy kötelességévé teszi, amely árueladással foglalkozik vagy más szolgáltatásokat nyújt, hogy védje az állampolgárokat és társadalmat az alkoholizmus és egyéb toxikománia káros hatásai ellen, az utóbbihoz tartozik a dohányzás is — és megszüntesse ezek okait és következményeit. Az új törvény a dohányzást a toxikománia különleges fajtájának tekinti, amely a dohányosok és a dohányzás hatásának közvetlenül kitett nemdohányzók egészségére károsan hat. Elsősorban a dohányzásnak az egészségre káros hatását kell megfelelő propagandával és felvilágosító munkával a lakossággal és főleg a gyermekekkel és az ifjúsággal megismertetni és már az iskolában és egyéb iskolai létesítményekben rájuk ilyen irányban hatni. Ez a feladat az állami szervekre és szervezetekre, elsősorban a nemzeti bizottságokra és az iskolákra hárul. A törvény értelmében tilos 16 évnél fiatalabb személyeknek dohányárut eladni. Mindenki, aki dohányárut árul, köteles ezt megtagadni akkor, ha olyan személyről van szó, akit illetően kétség merülhet fel, hogy e tilalom rá is vonatkozik, hacsak nem igazolja magát hivatalos okirattal (pl. személyazonossági igazolvánnyal vagy más irattal, amelyből a kora kiderül). Tilos a dohányzás a vasúti személyszállító kocsikban, valamint a belföldi személyszállító tömegközlekedési eszközökben (autóbuszokban) és a közlekedéssel összefüggő zárt térségekben, amelyek az utazók céljaira szolgálnak (várótermek, várócsarnok). Kivételt képeznek a vasúti kocsikban a dohányzók részére fenntartott kocsirészek. Ugyancsak tilos a dohányzás a zárt helyiségekben megtartott gyűléseken, megbeszéléseken és tanácskozásokon, valamint az olyan munkahelyeken (helyiségekben), ahol a dohányzás hatásának nemdohányzók is ki vannak téve, továbbá az egészségügyi intézményekben, az iskolákban, a kulturális és zárt sportlétesítményekben. Kivételt képeznek az erre a célra kijelölt helyek (helyiségek). Végül tilos a dohányzás a közétkeztetési létesítmények térségeiben — kivéve a dohányzók részére kijelölt helyeket. Ott, ahol nincs épitésileg elkülönített étterem a dohányosok részére — tilos a dohányzás a reggeli, az ebéd és a vacsora kiadására vagy felszolgálására kijelölt időben. Tilos a dohányzást a sajtóban és a többi hírközlő szervekben (rádió, televízió) népszerűsíteni. ROMEIKAT Nagyszerű tipp Ezen általános tilalmakon kívül a nemzeti bizottságok megtiltják azt is, hogy bizonyos napokon vagy bizonyos órákban, vagy bizonyos helyeken a közétkeztetési üzemekben, az élelmiszerüzletekben vagy más, a nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken dohányárut áruljanak, vagya kirakatban kiállítsanak. A kiskorú személyek törvényes képviselői (szülői), valamint azok a személyek, akiknek gondjaira a kiskorúak rá vannak bízva (pl. nevelök), kötelesek ügyelni arra, hogy a kiskorúakra vonatkozó tilalmakat betartsák. A gyártónak (a dohánygyáraknak) a dohányáruk csomagolásán figyelmeztetniük kell a fogyasztókat a dohányzás káros voltára. A dohányárut áruló szervezeteknek és a különféle szolgáltatásokat nyújtó állampolgároknak pedig feltűnő helyen kifüggesztett figyelmeztetéssel kell a nyilvánosságot a fenti tilalmakra figyelmeztetni. Azokat a szervezeteket, amelyek a törvényben meghatározott tilalmakat vagy korlátozásokat, vagy kötelességeket megszegik, a járási nemzeti bizottság 50 000 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. Azokat a fizikai személyeket pedig, akik árusítással vagy egyéb szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak és megszegik a rájuk vonatkozó tilalmakat, korlátozásokat vagy kötelességeiket, 5 000 koronáig terjedhető pénzbírsággal lehet büntetni. Végül meg kell jegyezni, hogy a nikotinfüggőségben szenvedő egyének — amennyiben ezt az egészségi állapotuk megköveteli — az egészségügyi létesítményekben megelőző orvosi gondoskodásban részesülnek. — A nemzeti bizottságok pedig az egészségügyi létesítményekben dohányzásellenes tanácsadókat létesítenek. „Ajándékozás" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy milyen ajándékozási illetéket kell a külföldről behozott személygépkocsi után fizetni. A közjegyzői illetékekről szóló 1984. évi 139. számú törvény és ennek végrehajtására kiadott 141. számú pénzügyminisztériumi hirdetmény szerint az élők között minden ingyenes vagyonszerzés ajándékozási illeték alá esik. A kivetés alapjául az igazolható terhek levonása után a vagyon tiszta értéke szolgál. Külföldről behozott ingóságok (pl. autó) esetében leszámítandó a kifizetett vám is. A vagyonszerzést a megajándékozottnak kell 15 napon belül az állami közjegyzőnek bejelenteni, de az a kötelezettség az ajándékozót is terheli. A illetéket a megajándékozottnak kell megfizetnie, de ennek megfizetéséért az ajándékozó is felel. Az illetékkötelezettség szempontjából a megszerzők három csoportba vannak osztva. Az I. csoportba tartoznak az ajándékozó házastársa, gyermekei, unokái és szülei; ezeknél az illeték az alap 1 százalékát teszi ki. A II. csoportban vannak az ajándékozó testvérei, nagyszülei és azok a személyek, akik vele az ajándékozást megelőző egy évben közös háztartásban éltek és ez okból a , közös háztartásról gondoskodtak vagy az eltartásukkal az ajándékozóra voltak ráutalva, ezeknél az illeték 5 százalék. A III. csoportba minden más személy tartozik, ezeknél az ajándékozási illeték az alap 20 százalékát teszi ki. Az I. és II. csoportba tartozó megszerzőknél illetékmentesek az 50 000 koronát meg nem haladó személyi tulajdonban lévő ingóságok, mig a III. csoportba tartozó megszerzőknél az illetékmentesség értékhatára 3 000 korona. Magasabb érték esetén csak az ezt meghaladó összeg után vetik ki az ( ajándékozási illetéket. o. b. q, 19 s
