A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
Virágápolás télen A központi fűtés levegőszárító hatása vízhiányt idéz elő a növényeknél, amelyek még a bő öntözés ellenére is lankadtak lehetnek, sőt tönkre is mehetnek. Ezért szükség van valamilyen vízpárologtatóra, amely biztosítja a levegő állandó páratartalmát. Figyeljünk arra, hogy a párologtatókban mindig legyen megfelelő mennyiségű víz. A növényeknek árt a huzat. Erre a szellőztetésnél ügyeljünk. Szellőztetés után ne öntözzünk, mert a frissen öntözött növények gyökérzete fokozottan érzékeny a lehűlésre. Télen a növények helye az ablak közelében van, de távol a fűtőtesttől. Tegyünk a cserepes növények alá szivacsot, melyet állandóan nedvesen kell tartani. biztositótüre tesszük és helyette 5 új szemet készítünk. Újabb 5 cm után elkezdjük a kesztyű fogyasztását úgy, hogy a kézfej (12 szem) és a tenyér (12 szem) első és utolsó 2 szemét kétsoronként összekötjük. Az első 2 szemet mindig áthúzva (1 szemet simán leemelünk, 1 szemet simán lekötünk és a leemelt szemen áthúzzuk), az utolsó 2 szemet mindig simán kötjük össze. Az utolsó 4—4 szemet kötést utánzó öltésekkel öszszevarrjuk. Ezután elkészítjük a hüvelykujjat. A biztositótüre tett 5 szemhez a tenyérnél felszedett szemekből 5 új szemet szedünk fel és 10 szemmel patentkötéssel dolgozunk, 2 barna, 2 drapp, 2 barna, 2 piros, 2 barna, 2 zöld sort készítünk. Barnával folytatjuk a szemeket kettesével összekötjük, szálra füzzük, összehúzzuk és a munka visszáján eldolgozzuk. Jobb kesztyű: Kötjük mint a balt, de a hüvelykujj részére a 4. tű utolsó öt szemét tesszük biztosítótűre. TÉLI VISZKETÉS A BŐRÖN Télen sokan panaszkodnak, hogy bőrük száraz, finoman hámlik, berepedezik. Ez azt jelenti, hogy a bőr veszített zsírtartalmából. Száraz, meleg levegőben a zsirköpenytöl megfosztott bőr gyakran párologtatja el víztartalmát, veszíti rugalmasságát, ellenállóképességét. Ezért olyan gyakori a téli viszketés. Fürdéskor legjobb, ha csak babaszappant használunk, arcunkat hidratáló krémmel, testünket pedig testápoló balzsammal kenjük. Étrendünkben szerepeljen minél több vitaminos étel, főzelékfélék, tej, gyümölcs. Házilag elkészíthető maszkok: a) 1 evőkanál tejföl, fél tojássárgája, néhány csepp méz; b) 1 evőkanál joghurtban elkevert késhegynyi vaj. E rajzon némelyik tárgy kétszer is megtalálható. Melyek ezek ? Pacsaji, a lelkiismeretlen róka, legutóbb fölcsapott a erdőben ószeresnek. Fától fáig járt, és rekedt hangon minden reggel hosszasan üvöltözött: — Ószeres! Itt az ószeres! Mindenféle használt holmit, tollat, nyúlbört veszek! Pacsaji, ahol tudta, ott csapta be az erdő lakóit. A bagoly szemüvegéért egy használt egérfarkat adott cserébe, a szemüveget pedig rögtön eladta egy pápaszemes kígyónak, aki a legutóbbi erdőbálon elveszítette a sajátját. A kígyótól pedig — aki esténként egy cirkuszban lépett fel mint táncos, egy indiai kígyóbűvölövel — az egész esti jövedelmét követelte. Hát ezért volt lelkiismeretlen Pacsaji. Őróla szól az a közmondás is, hogy ha tehetné: egy rókáról két bőrt húzna le. Pacsaji ravaszsága páratlan. Nemrégiben megszólította Mókit, a fiatal mókust, amint éppen mogyorót hámozott ebédre: — Szervusz, te béka! Mókinak nem volt otthon a mamája, és minthogy még nem járt iskolába, meglehetősen buta volt. — Szervusz! Csakhogy én nem vagyok béka! — De igenis az vagy! Én is béka vagyok! Tehát csak tudom. így voltaképpen rokonok is vagyunk. Mókit bizony könnyen be lehetett csapni. — Add csak ide azt a mogyorót — mordult rá Pacsaji —, egy béka nem eszik mogyorót! Azzal elszedte Mókit ól az ebédjét, és beledugta a zsákjába. És képzeljétek:, egy fityinget sem adott érte! — Brekegj csak kicsit! — szólt most rá Pacsaji Mókira. — így: brekk! brekk! Móki mit tehetett: brekegett. No, nem sikerült valami túlzottan, de úgy látszik, Pacsaji meg volt elégedve vele. mert így szólt:/ — Bravó, Béka Béla! Bravó! — Ki az a Béka Béla? — kérdezte Móki. — Hogy ki az? — válaszolt tettetett felháborodással Pacsaji. — Hát már a nevedet is elfelejtetted ? Hiszen te vagy Béka Béla! Szegény Móki annyira megzavarodott már, hogy valóban elhitte, hogy ő nem mókus, hanem béka. — Egy békának semmi szüksége sincs mókusbundára! Vedd le azonnal! — Jó, jó... — adta be a derekát Móki — de mit kapok érte? — Mit? — ráncolta össze szemöldökét Pacsaji, mintha mélyen gondolkozna. — Mondd csak, szereted te a mogyorót ? — Persze hogy szeretem! — lelkendezett Móki. — No, akkor kapsz érte egy kis mogyorót — ezzel elövette a mókustól elszedett mogyorót, és odaadta Móki bundájáért, amiből szegény kibújt ezalatt. Hát így szedte rá Mókit Pacsaji. De nem is mert többé abban az erdőben ószereskedni, mert Móki papája és mamája egy-egy nagy sodrófával lesett rá! VÉGH GYÖRGY N. KAKAROV SZILVIA Hull a hó. fúj a szél, cseng a jég. csíp a dér. hermelin fedi a Jókat, hétember őrzi a házal. Hull a lió, Juj a szél. udvarunk is hófehér, Mikulás jön csengő szánon, cipő, csizma a párkányon. Hull a hó, fúj a szél. picinké cinke mit regét? Panaszolja sírva, ríva, nincsen cipő, nincsen csizma. Hull a hó. Juj a szél, a kürtőbe be-betér, mosolyog a hóember. Bizony, itt van december!
