A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
EMBERI SÖRSOK jzltőnnek o putrik* Folytatás a 13. oldalról A párt és az állami szervek a cigányság problémáját ezért is kezelik kiemelten mind a szociálpolitika, mind az oktatás- és lakáspolitika területén, és milliókat fordítanak arra, hogy leküzdjék a cigányság nehézségeit. A cigányok társadalmi beilleszkedésének támogatása és kulturális elmaradásuk megszüntetése körültekintően történik. A közvetett és közvetlen segítségnek az is a célja, hogy a cigányok megőrizzék pozitív jellegű egyéni jegyeiket, emberi adottságaikat, kulturális értékeiket. Tehát legyen identitástudatuk és ne az egyéniségüket „elsorvasztó" asszimiláció, hanem — önértékeikre ébredve, a cigányság értékeit tudatosan vállalva, ápolva és továbbfejlesztve — az integráció irányába haladjanak. Mindez — eredményesen — természetesen csak a cigányok közreműködésével történhet, és csak a cigányok aktiv közreműködésével érhető el. — A párt- az állami- és a társadalmi szervek ezért is törekszenek arra, hogy a közmegbecsülésnek Örvendő közéleti tevékenységet vállaló cigányok megfelelő szerepet kapjanak a közéletben, s az elvégzésre váró feladatokat a cigányok segítségével oldják meg. Mind a cigány, mind a nem cigány lakosság körében egyre nyilvánvalóbb, hogy a cigányság identitástudatának a kialakítása és megerősítése érdekében nélkülözhetetlen az is, hogy a cigányságnak legyen saját értelmisége, és a cigányságot saját értelmisége reprezentálja. Arról, hogy a cigányság helyzetének a javítása érdekében az utóbbi években hozott központi és az ezt követő helyi intézkedések eredményeként a cigányok életkörülményei sokat változtak és változnak, lépten-nyomon meggyőződhetünk. A változások azonban távolról sem érintik egyformán az egész cigányságot. Sokuk életszínvonala még ma is mélyen a táfsadalmi átlag alatt van. Sok gondot okoz a felnőtt cigányság alacsony KURT LOSCHWITZ Kitalálós játék — Baumann úr, „Nemigen hihető, mégis" című sorozatunk mai adásának résztvevőjeként szeretnénk önt bemutatni. Üdvözöljük! — Köszönöm. — Üdvözöljük játékostársát, Abraham urat is, aki néhány ügyes kérdéssel igyekszik kitalálni az ön hivatását vagy munkakörét. Uraim: kezdődik a játék! — Baumann úr: munkája során emberekkel van dolga ? — Igen. — Munkájához különleges kiképzésre volt szüksége? — Igen. — Baumann úr, ön sportos ember benyomását kelti. Mondja, munkája során szüksége van jó reagálási képességre ? — Okvetlenül. — Az önvédelem mesterségéhez ért? — Igen, eredményesen elvégeztem egy karate- és egy ökölvrvó-tanfolyamot. Most az a szándékom, hogy fegyverviselési engedélyt szerzek. iskolázottsága és műveltségben lemaradása, ugyanakkor nagyon kedvezőtlen jelenség, hogy a cigány gyerekek iskolai végzettségi szintje — a vitathatatlan fejlődés és eredmény ellenére — még jelentősen elmarad a társadalmi átlagtól. Különösen a még putrikban lakó cigányok élnek rossz körülmények között. Rontja a helyzetet, hogy nem ritkaság a cigányokkal szembeni előítélet, a faji alapon álló szemlélet. Az előrelépés jelenlegi üteme tehát távolról sem felel meg az elvárásnak, és nem ad okot elégedettségre. A probléma többségét a cigányságot jellemző évszázados „beidegződések", a rendhagyó sajátos életforma, nem utolsósorban a kultúrálatlan lakásviszonyok: a Péró, illetve a putrik embertelen életkörülményei okozzák. Államunk sok millió korona ráfordítással ezért is tekinti egyik legfontosabb lépésnek a cigánytelepek felszámolását. A Rozsnyóhoz közel fekvő Pelsőcön (Plesivec) a cigányok néhány éve még a vasút mentén folyó Sajó egyik szigetén éltek. Az arra utazók a vonatból közelről láthatták, hogy az összetákolt putrikban miként élnek a cigányok. A putriknak itt már a nyoma sem látható. A cigányok emberhez méltó lakásokba kerültek. De a Péró és a putrik felszámolására vonatkozó tervet nem sikerül mindig mindenütt teljesíteni. Lemaradás történt ezen a téren Rozsnyón is. A 8. ötéves tervben felszámolásra szánt cigánytelepek és putrik mindegyikét itt sem sikerült likvidálni, ám siker, hogy a járás területén a cigányok számára épülő 138 lakásegység közül, az év júliusában — a tervezett határidőnél három hónappal előbb — Rozsnyón 24 lakásegységet építettek fel. A putrik mindegyike még nem tűnt el. A fölemelkedéshez és a kulturált élethez az utat a cigányoknak is megmutató korszerű lakások azonban már szép számmal épültek és épülnek. BALÁZS BÉLA Könözsi István felvétele — Munkája tehát nem veszélytelen ? — Egyáltalán nem. Mindig résen kell lennem. — Alkalomadtán rendőri védelemre is szüksége van? — Igyekszem egyedül kivágni magam a bajból. — Sokszor szidják? — Igen, a szidással bizony együtt kell élnem. — Jól gondolom, hogy munkája során lármázással is találkozik ? Ügy értem, kiabálást, ordítozást is el kell tűrnie ? — Elég gyakran. — Tehát erős idegekre is szüksége van? — De még mennyire! — Vigyáznia kell arra, nehogy olykor megdobálják? — Sajnos, ez egyre gyakrabban fordul elő. — És munkája közben 45 percenként szünetet tart? — így igaz. — Akkor ön futballbíró! — Nem, kérem: tanító vagyok. Ford.: Gellért György MÉRGEZŐ TŰSZÚRÁSOK? ... Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket! Ez a tréfásan hangzó mondás — sajnos — ma már egyre több családban előfordul. A válások számának rohamos növekedésével ugyanis együtt jár az újraházasodások számának gyarapodása is. A statisztika azt mutatja, hogy különösen azok a férfiad lépnek hamarosan új frigyre, akik gyermek és lakás nélkül maradnak. Az elvált férfiak kis híján ötven százaléka járul újra az anyakönywezetö elé, míg az elvált nőknek alig egynegyede mondja ki ismét a boldogító igent. Ez utóbbi statisztikai adat azonban nem fedi pontosan a valóságot, mivel az elvált 'asszonyok jelentős hányada — egy esetleges újabb bontópertől tartva — inkább a papír nélküli együttélést választja. Mindebből nyilván már világos, hogy a családok felbomlásának, átalakulásának természetes következményeként egyre több különböző anyától és apától származó gyermek nevelkedik együtt. — Érré a jelenségre érdemes odafigyelni! — mondja dr. Ján Poleda, a házassági tanácsadók gyakorlott pszichológusainak egyike. — Már csak azért is, mert még abban a házasságban, ahol a férj és a feleség közösen nevelik gyermekeiket, ott is rengeteg a konfliktusforrás. Hát még ott, ahol az egyik, esetleg mindkét fél előző házasságából hozott gyermekével élnek együtt. De ez részben érthető, hiszen a korábbi kapcsolatukban már elfogadott normákat, követelményrendszert igyekeznek az új körülmények között is érvényesíteni. Nagyon sok kompromisszumra van szükség ahhoz, hogy a mostohatestvérek az új házastársat szülőtársként is elfogadják. Hadd említsek csak egyetlen példát! Míg a vér szerinti apától — ha rosszul viselkedik a gyerek — szidás jár és alkalmanként egy-két pofon is elcsattanhat, addig hasonló esetben a mostohaapától hasonló reagálást az anyák zöme nem visel el. Még akkor sem, ha a büntetés a gyermek javát szolgálná. Persze, ez fordítva is érvényes: a férfiak sem szívesen engedik a második asszonynak, hogy az megbüntesse korábbi házasságukból született gyermeküket. — És vajon mi van akkor, ha mindkét szülő vitt a házasságba gyermeket? — Akkor többnyire árgus szemmel figyelik egymást, vajon a másik nem juttat-e többet a vér szerinti csemetének ... Sőt! E méricskélést néha túlzásba is viszik, miközben a gyerekek szerencsés esetben már jó barátok. A tapasztalatok szerint ugyanis a mostohatestvérek gyakran jól megértik egymást. Főleg, ha az új testvér személyében jó pajtásra, hasonló érdeklődésű barátra is lelnek. A gyerekek persze azonnal megérzik, ha a felnőttek valakivel kivételt tesznek, ha az egyikkel elnézőbbek, mint a másikkal. Olykor édes testvérek között sem ritka a féltékenység, hát még ha féltestvér érkezik a családba! — Talán ez okozza a legnagyobb traumát a gyerekeknek? — Távolról sem, ez inkább csak a dolgok természetes velejárója ... Az igazi traumát maga a válás okozza, hiszen ennek következményeként a gyermek óhatatlanul elveszti egyik szülőjét. Ezen legföljebb az tud némiképp segíteni, ha rendszeresen tartják az élményekben is tartalmas kapcsolatot. — Mindennek tudatában kialakulhat-e egyáltalában valamiféle egyensúlyi rendszer az újraházasodással „rekonstruált" családokban? — Igen, bár a kutatások és a felmérések azt bizonyítják, hogy még a legjobban működő „mostohacsaládoknál" is legalább három esztendőt vesz igénybe, amíg sikerül létrehozni egy valóban stabil és kiegyensúlyozott kapcsolatrendszert. Általában ennyi idő alatt kiderül, vajon az új anya vagy apa el tudja-e fogadtatni magát a gyerekekkel, megfelelő megoldást találnak-e a problémákra, megszilárdul-e az új családszerkezet — vagy pedig összeroppan a kisebb-nagyobb konfliktusok súlya alatt s újra felbomlik a család. — E problémakört a gyermekek szemszögéből vizsgálva, vannak egyéb bizonytalansági tényezők is? — Vannak, bár többnyire csak másodlagosan. Például abban, hogy a gyermek miként fogadja el a kialakuló új családot, nagy szerepet játszik, hogy milyen viszony alakul ki a „vasárnapi-szülő" és a gyermek között. A felügyeletet nem gyakorló szülőnek a reakciója ideig-óráig nagy mértékben befolyásolhatja a gyerek véleményét. Ilyen helyzetben növekszik a sebezhető pontok száma, és gyakoriak a nevelési problémák is. — Válás, illetve új család alapítása esetén a „mostoha" elfogadása a gyerekek számára a vér szerinti szülő elutasítását jelenti? — Előfordulhat ilyesmi, de távolról sem szabályszerűen. E tekintetben sok múlik az új szülőpár intelligenciáján, diplomáciai érzékén; a legtöbb azonban érzelmeik őszinteségétől függ. Nem árt tudatosítani, hogy a családok túlnyomó többségében a gyermekek nevelése és gondozása — még akkor is, ha az apák besegítenek — az anyákra hárul; így a nevelőanyákkal szemben sokkal nagyobb az igény, mint a nevelőapákkal. Ezzel is magyarázható, hogy az újjáalakított családban a mostohaanyák nehezebben illeszkednek be. Az összetett feladatoknak olykor csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudnak eleget tenni. A tapasztalatok szerint a mostohaapák ritkán harcolnak olyan aktívan a helyükért, mint a mostohaanyák. A konfliktusok elől is inkább visszahúzódnak, ha azt érzik, hogy a gyerekek nem fogadják el őket. Inkább nem vesznek részt a gyermeknevelésben, csakhogy fennmaradjon a családi béke. — Hogyan alakul a helyzet ott. ahol mindkét fél hoz gyereket a házasságba ? — Ott viszonylagos szerkezeti egyensúly alakul ki, bár ezt az egyensúlyt sok minden megbonthatja. Például a lakóhely megválasztása, hiszen nehezebb helyzetbe kerülnek azok, akiknek el kell hagyniuk a régi otthonukat és új környezetben, új szokásokhoz alkalmazkodva kezdik meg a közös életet. Olykor valóban nehéz az összecsiszolódás, hiszen egészen aprócska dolgokban is meg kell találni a közös hangot. A közös napirend kialakítása, a gyerekekkel szemben támasztott követelmények összehangolása sok-sok kis kérdésben kíván kompromisszumot. Általános tapasztalat, hogy a házastársak közötti viszonyt jól tükrözi a mostohatestvérekként összekerült gyermekek közötti kapcsolat. Persze, az újrakezdés buktatóit sorjázva, nem árt tudatosítani, hogy az új házasság, az új családi légkör kialakítása nem alakulhat ki egyik napról a másikra. (M-) 19
