A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-01 / 49. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Lacza Tihamér: VÁROS A MOCSÁR HELYÉN Zolczer László: HA ELKÉSZÜL IS — ROMVÁR LESZ Mács József: A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN Török Zsuzsanna: SZÓTÁRAK ÉS AZ ANYANYELV Miklósi Péter: AUTÓVÁSÁRLÁS - DÖCCENŐKKEL J. Norman: HOLTTEST A MÁSODIK EMELETEN (bűnügyi történet) _______i____________'___________________ Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 81 5 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S Klára Terjeszti a Posta Flírtapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ö. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. pos^hodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A közvélemény a napisajtó szűk­­, szavú tudósításaiból értesült ar­* rój hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya november else­jén önálló napirendi pontként tárgyalta a Szlovákiában élő nemzetiségek kulturá­lis és műveltségi szintjét elemző jelen­tést. Ön vajon mit mondhatna el a szó­ban forgó és valóban átfogó jellegű alap­anyag elkészültének hátteréről? — A szlovák kormány több részkérdésben már a múltban is rendszeresen foglalkozott a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek hely­zetével és aktuális gondjaival; a legutóbb tárgyalt és a korábbiaknál sokkal tüzetesebb jelentés megvitatását viszont a kormányzati munka természetes velejárójaként, már elő­zetesen beiktatta évi munkatervébe. Nyilván azért, mert társadalmilag is, politikailag is fontosnak tartotta a lehető legrészleteseb­ben áttekinteni és ahol kell, ott újragondolni a nemzetiségi politika, illetve a feltételterem­tés elveinek gyakorlati megvalósítását. Mind­ebben szerepet játszott az is, hogy 1989 júniusában a szlovák kormány tanácsadó testületéként működő nemzetiségi tanács szintén megtárgyalta a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek helyzetét. Ez utóbbi fórumon, egyebek között, olyan javaslat szü­letett, hogy kerüljenek a kormány elé — az itt élő nemzetiségek kulturális és műveltségi szintjét vizsgálva — részletekre is kitérő kiegészítő jelentések a nemzetiségi oktatás­ügyről, illetve a kulturális élet napi gondja­iról. Így lényegében az SZSZK kormánya eredeti szándékának megfelelően, de a me­net közben született javaslatok figyelembe­vételével készült el a szakminisztériumok véleményét összegező, terjedelmes alapa­nyag, amelyet azután Stefan Murin, az SZSZK kormányának első elnökhelyettese terjeszthetett elő. A Csemadok elnökét és vezető • titkárát a közelmúltban fogadta a szlovák kormány korábbi elnöke. És nem titok az sem. hogy a csehszlová­kiai magyar értelmiségnek egy szép szá­mú csoportja tavasszal úgyszintén a nemzeti kisebbségek gondjainak rugal­masabb megoldását szorgalmazta. Ké­zenfekvő hát a kérdés: a szóban forgó hivatalos tárgyalásokon megbeszélte­ket. illetve a központi pártszerveknek címzett más kezdeményezések lényegét is tükrözi-e már a kormány elé került komplex jelentés ? — Tulajdonképpen igen. A szlovák minisz­terelnöknek és a Csemadok vezető tisztségvi­selőinek szóban forgó tanácskozásán példá­ul olyan döntés is született, hogy a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsé­ge nyújtsa be Írásban az itt élő magyarság napi gondjait érintő aktuális igényeit. Ha nem is betűről betűre, de ebből a beadvány­ból ma már sok minden konkrét feladatként ott szerepel az elvégzendő teendők sorában. Ezt a kormányban tárgyaltak alapján szüle­tett határozat egyes pontjai is bizonyítják. Vajon melyek azok a fontosabb : tények, amelyeket a szlovák kor­mány elé került elemzés általános része rögzít? — Alapvetően fontos információ, hogy 1988. december 31-én Szlovákiában 576 455 magyar, illetve 38 496 ukrán nem­zetiségű állampolgár élt, ami a szlovák or­szágrész lakosságának 11. illetve 0,7 száza­lékát teszi ki. Az 1980-as népszámlálás adataihoz viszonyítva 16 965 magyar nem­zetiségű lakossal gyarapodott Szlovákia. Nem kevésbé érdekes adat, hogy az 1986- ban tartott választásokon a különböző szintű képviselőtestületekbe 7 849 magyar, illetve 1 846 ukrán nemzetiségű képviselőt válasz­tottak, ami a honatyák összlétszámának 13. illetve 3,1 százaléka. A Szövetségi Gyűlés-Interjú dr. KVARDA JÓZSEFFEL, az SZSZK Kormányhivatalának dolgozójával ben tizennyolc magyar és négy ukrán nem­zetiségű képviselő kapott helyet. A Szlovák Nemzeti Tanácsban 16 a magyar és 4 az ukrán nemzetiségű képviselők száma. Ugyancsak közérdekű adat. hogy a nemzeti bizottságok különböző szintű apparátusa­iban Szlovákiában 1 131 magyar nemzetisé­gű alkalmazott dolgozik, ami az ilyen irányú hatósági munkát végző tisztviselők 8,7 szá­zaléka. Kitér a szlovák kormányban tárgyait jelentés első harmada arra is, hogy az élet­színvonal nívójának kérdésében — Szlovákia vegyes lakosságú tájain — a Bártfai (Barde - jov), a Homonnai (Humenné), a Rimaszom­bati (Rimavská Sobota), az Ólublói (Stará Lubovóa), a Svidniki és a Nagykürtösi (Vefky Krtis) járásokban tapasztalható alacsonyabb szint, mint egyebütt. Ugyancsak az elemző szándék igényét jelzi, hogy a jelentésnek már ez a része is kitér a műveltségi szint, a nemzetiségi intézmények, a tudományos igényű nemzetiségkutatás és a kétnyelvűség sarkalatos kérdésére. Ez utóbbi kapcsán újra leszögezi, hogy a 144/1968-as alkotmány­törvény illetékes cikkelye — a vegyes lakos­ságú területeken — a hivatali érintkezésben is lehetővé teszi az anyanyelv használatát, így a különböző felhívásokat és hirdetmé­nyeket jobbára kétnyelvűén szövegezik, és vannak Dél-Szlovákiában olyan járások, ahol például a bírósági tárgyalásokon szintén használatos a magyar nyelv, noha a jegyző­könyvek vezetése és az ítélethozatal csak szlovák nyelvű. Nincs egység, s ebből eredő­* a hazai nemzetiségek helyzetét elemző és az SZSZK kormánya által tárgyalt jelentésről, a kisebbségi lét hétköznapjait javítandó intézkedésekről en nemegyszer vita is kerekedik a különböző feliratok, tájékoztató jellegű táblák, intéz­ménynevek, valamint a helységnevek nyelv­­használatában. A szlovák kormányban tár­gyalt anyagnak ez a szakasza ezért azzal zárul, hogy majd az új alkotmány megszüle­tése után a kétnyelvűség kérdését nyilván egy körültekintő nyelvtörvényben fog kelleni tisztázni. Milyen tapasztalatokat összegez DD' Szlovákiában élő nemzeti ki­sebbségek kulturális fejlődését ér­tékelő előterjesztés? — Elöljáróban a tényeket és eredményeket sorjázza, illetve a Csemadok és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének sokrétű munkájáról szól. Azonban nem rejti véka alá a legidőszerűbb teendőket sem. A szlovák kormány kulturális miniszterének nevével fémjelzett jelentés hibaként említi például azt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom­ból évente csupán egyetlen mű jelenik meg szlovák fordításban. Fontos feladatként tűnik fel a szlovákiai magyar hetilapok és folyóira­tok tartalmi gazdagítása, az olvasók réteg­igényeinek jobb kielégítése. Időszerű feladat­ként kezelendő a Csehszlovák Televízió uk­rán nyelvű adásának bevezetése, illetve a pillanatnyilag heti fél órában sugárzott ma­gyar adás struktúrájának újragondolása. Ko­moly gondok mutatkoznak a hazai magyar színházművészetben, ahol nemcsak a kassai (Kosice) Thália Színpad önállósodásának di­lemmája okoz gondot, hanem a Magyar Területi Színház szinte valamennyi dolgozó­jának bérezése sem éri el a kívánt szintet. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmi mind Kassán, mind Komáromban rossz társulati közérzetet szül. A művelődés témakörében szó volt továbbá a kormány november elsejei ülésén a nemzeti kisebbségek amatőr művészeti mozgalmáról, illetve azokról a feltételekről, amelyek a kulturális szövetségeknek a ma­inál hatékonyabb munkájához szükségesek. Nyilván sok szó esett a nemzetiségi oktatásügy kérdéseiről is ... — Természetesen. Ráldául arról, hogy a hetvenes évektől kezdődően — a körzetesítés révén — Szlovákiában mintegy ezer alsótagozatos iskolát szűntettek meg; magyar és szlovák iskolákat egyaránt. Mind­ennek lecsapódásaképpen a magyar tanu­lók száma majdnem 28, a magyar osztályok száma pedig több mint 30 százalékkal lett kevesebb, ami jócskán meghaladja az orszá­gos átlagot. Szó volt arról is, hogy jelenleg, a „visszakörzetesités" lehetőségének idősza­kában a nemzetiségi iskolaügy legsúlyosabb problémája a pedagógus-utánpótlás kérdése. Részint új tanerőkre van szükség az újonnan alakuló iskolákba, részint sokan nyugdíjba készülnek. A nemzetiségi oktatásügy problé­mái között szó esett a szlovák nyelv oktatá­sának hatékonyságáról, az anyanyelvi szak­munkásképzés gondjairól, valamint arról is, hogy kevés a nemzetiségi fiatal a felsőfokú tanintézményekben. Bevezetőben említette már. hogy a kormány határozathozatallal zárta a hazai nemzetiségek hely­zetének áttekintését. — Igen, és ez irányú törekvéseit összesen 18 pontba sűrítette. Ezek között esik szó a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályá­nak újjászervezéséről, a nyelvtörvényröl, a pedagógusképzésről, vagy akár arról, hogy a Dunamenti Múzeum a hazai magyar tárgyi kultúra gyűjtőhelye legyen. Az SZSZK kormánya visszatér majd a nemzeti kisebbségek hely­zetének kérdésköréhez ? — Szerintem feltétlenül, hiszen a kormány­zat újszerű gyakorlata, hogy erélyesen rá­kérdez: mi lett korábbi határozatainak sor-MIKLÓSI PÉTER Cd 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom