A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-24 / 48. szám

HÉTVÉGÉ

bőrtípusnak megfelelő arcvizet, esetleg antibiotikumot és neutrális krémet. Sokan hibásan megválasztott krémet használnak arcbőrükre, aminek következménye, hosszú ideig is eltarthat. Téves hit, hogy a hidratáló krémek csodát tesznek. Ha hosszabb ideig alkalmazunk hidratáló krémet, annak az eredménye száraz, hámló bőr lesz. Zsíros, tápláló, vitaminos krémeket kell használni, s csak nyáron ajánlatos a hidratáló krémek időnkénti alkalmazása.

A fiatalok sokszor hibáznak, hogy zsírosnak vélt bőrüket alkohollal tisztítják. Ennek következménye a fokozott bőrhámlás és természetesen az újabb gennyes pattanások lesznek, valamint rövid időn belül a bőr elveszíti rugalmasságát is.

Burgonyalepény

Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 1 db tojás, liszt, só, majoránna, zsír, 10 dkg sajt, metélöhagyma, kecsup

Készítése: A hámozott nyers burgonyát lereszeljük, eldolgozzuk tojással, majoránnával, sóval és anynyi liszttel, hogy formázható legyen. Lepényeket készítünk és zsírban kisütjük. Tányérra rakva mindegyikre sajtot reszelünk, kecsuppal és apróra vágott metélőhagymával tálaljuk.

Élt az afrikai őserdőben egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, hogy senki sem boldogult vele.

Egyszer az elefántcsalád sétára készülődött.

— Menjünk — mondta elefántpapa.

— Nem megyek — felelte a kiselefánt.

— Menjünk — ismételte elefántmama.

— Nem megyek — felelte újra a kiselefánt.

— Menjünk — mondták neki idősebb testvérei is.

— Nem megyek — hajtogatta a kiselefánt.

— No, akkor nélküled megyünk — mondták az elefántok, és elindultak.

A kiselefánt egyedül maradt. Egyszerre úgy érezte, hogy rettenetesen szeretne sétálni menni a többiekkel, és nagyon megsértődött, amikor az idősebbek elmentek nélküle.

„Ha már így történt — gondolta magában —, nem leszek többé elefánt" — és elhatározta, hogy oroszlánkölyök lesz.

Levetette magát a földre, kalimpálni kezdett a levegőben a négy lábával, egészen úgy, mint a kisoroszlánok szoktak.

Odaszaladt hozzá a félénk gazella, megállt egy pillanatig, ránézett a kiselefántra, megijedt és elszaladt. Futás közben könnyedén emelte karcsú lábait, és meg-megrázta a szarvacskáit.

— Én is így teszek! — kiáltott fel a kiselefánt, és elkezdett ugrándozni, mint a gazella. Fülei megrázkódtak, mint a banánfa levelei a szélben, és esetlenül botorkált kövér lábain. Hamarosan egész teste megfájdult az ugrándozástól.

„Nem is olyan jó gazellának lenni" — gondolta magában, azután meglátott egy zöld szemű gyíkot. A gyík egy vékony inda levelén ült, mely lelógott a fákról.

— Jó napot! — köszönt neki a kiselefánt. — Hogy vagy?

N. KÁKAflOV SZILVIA

A fura óra

Az én órám olyan fura, azt hiszi, az idő ura.

Este ébreszt, reggel altat, ha felhúzom, akkor hallgat.

Nem kakukkot, trombitál, ha kedve van, meg is áll, mikor dél van, mutat ötöt, s bemondja a csütörtököt..

— Rosszul — felelte a gyík. Kiengedtem a gyerekeimet a folyópartra, hogy unokatestvéreikkel, a kiskrokodilokkal játsszanak. Félek, hogy a krokodilok a játék hevében véletlenül felfalják őket.

— Én is szeretnék játszani valakivel — mondta a kiselefánt. — Mindjárt felmászom hozzád a levélre, és hintázni fogunk.

— Azt már nem! — sziszegte a gyík.

— Hogyan? — sértődött meg a kiselefánt. — Te nem akarsz velem játszais nyugtalankodom a gyerekeim miatt, másodszor pedig te túlságosan nehéz vagy, és leszakítod leveleimet. Isten veled! — és a gyík egy szempillantás alatt eltűnt a fa sűrű lombjai között, csak a farka villant elő.

Gondolod, hogy nekem éppen egy gyíkra van szükségem? — prüszkölt a kiselefánt. — Találok magamnak jobb játszópajtást is! — azzal továbbment.

Egy tisztáson majmokat pillantott meg. A majmok fogócskáztak.

— Ez nekem való játék — mondta. — Játszhatok veletek? — kérdezte a majmokat.

— Gyere, játsszál velünk — üvöltötték a majmok, olyan hangosan, hogy a kiselefánt majdnem megsüketült.

Nem is tudott magához térni, olyan rettenetes játék volt, amit a majmok vele játszottak. Megfogták a farkánál fogva, huzigálták az ormányát, ráncigálták a fülét. Bukfenceztek a hátán, és csiklandozták a hasát. A kiselefánt pedig, bárhogy igyekezett is, egyetlen majmot sem tudott elfogni.

Hamarosan egészen kifogyott az erejéből.

— Nem jó majomnak lenni — mondta, és otthagyta a majmokat. Azok még sokáig nevettek a lomha, nehézkes elefánton.

Ment, mendegélt a kiselefánt, míg meglátott egy papagájt, amely ágról ágra szállt. Olyan csodálatos tarka tollai voltak, hogy a kiselefántnak káprázott a

szeme.

— Tudom már, mit csinálok! — örvendezett. — Repülni fogok.

— Kezdd el, én majd nézem — felelte a papagáj.

A kiselefánt ugrott egy nagyot, de nem sikerült a levegőbe emelkednie, hanem leesett a földre, és megütötte a lábát. k

Az öreg papagáj félrefordította a fejét, és mosolyogva nézte.

— Itt nem tudok nekifutni — mondta a kiselefánt zavarában.

— Megmutatom neked, hol lehet nekifutni — vigasztalta a papagáj, és elvezette a kiselefántot a meredek folyópartra.

— Nézd — mondta a gazfickó. Odament egészen a szakadék széléhez, ugrott egyet, és felrepült.

A kiselefánt szintén odament a szakadékhoz, ő is ugrott egyet, és... beleesett a vízbe. Kimászott a partra, vizesen, sárosán, tele iszappal és hínárral.

Kétségbeesve körülnézett, és egyszerre meglátta elefántpapát, elefántmamát és testvéreit a parton, amint szótlanul figyelték őt.

Elszégyellte magát a kiselefánt.

— Vigyetek magatokkal sétálni — mondta. — Ezentúl mindig elefánt akarok lenni.

És az egész elefántcsalád elindult sétálni.

GÁBOR ÉVA átdolgozása

ni?

— Persze hogy nem akarok. Először

(NYUGAT-AFRIKAI MESE)

21