A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 48. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Készéii Ferenc: RAJZOLJ MESÉT... Németh Gyula: A PRÁGAI MAGYAR KULTÚRA Gál Sándor: HÁROM ÚJ ISKOLA Gordon László: A FENNSÍKOK VIRÁGAI Nagy Lajos: FOGÁSZAT AZ ŐSERDŐBEN (mese) L. Szalai: A HOFFMAN-FÉLE REPLIKÁTOR (fantasztikus történet) Címlapunkon a CSMTKÉ fellépés közben Fotó: Gyökeres György A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: Sí 5 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Bevezetőben nyitván a közvéle• mény fogalmának meghatározására kellene kísérletet tennünk! És talán megválaszolni azt is, hogy a közvélemény mennyiben lehet fokmérője a demokráciának? — Az alapigazság, hogy a közvéleménynek többféle társadalomelméleti, politológiai és szociológiai meghatározása van. A mindennapi életben manapság már nálunk is egyre komolyabb társadalmi szerepet kapnak a köz véleményét tükröző közlések és elemzések. Egyre inkább erősödő társadalmi és politikai igény, hogy tudjuk, sőt egyre pontosabban tudjuk: miről, miként ítél a közvélemény? Mindebből szinte természetszerűleg következik, hogy minél demokratikusabb a politikai rendszer, a közvélemény annál inkább tudja betölteni ellenőrző szerepét. Fontosnak érzem még hozzáfűzni, hogy a köz véleményének fogalma mögött nem a többség és nem az úgynevezett „átlag" áll, hanem a vélemények megoszlása. Bátran leszögezhető hát, hogy a közvélemény-kutatások — ha szakmailag megfelelő színvonalúak — éppen a felszínre kerülő nézetek sokszínűségével rekonstruálják a közvéleményt. Mindennek logikus következménye, hogy mind a politikai, mind a társadalmi vonatkozású döntéseknél — éppen a demokrácia egyik természetes megnyilvánulási formájaként — érdemes figyelembe venni a körültekintő szakértelemmel végzett közvéleménykutatások tudományosan megalapozott információit. Úgy tűnik, hogy a fentiek a/ap• ján akár azt is mondhatnék: a közvélemény — s vele együtt maga a közvélemény-kutatás is — a napi politika értékes és okvetlenül megszívlelendő jelzéseket sugárzó „szolgálóleánya7 Igaz ez? — Ez erősen sarkított fogalmazás, bár azt mindenképp fontosnak tartanám tisztázni, hogy a jelenség, amit köznapian közvéleménynek hívunk, az a közérzet, a közhangulat és a közvélemény szövevénye. A gyakorlatban ezek lényegében el sem választhatók egymástól. És az is csak nehezen határozható meg, hogy mikor, miként szerveződik az egyéni vélemény, az egyéni érzés és beállítódás. az egyéni közérzet közhangulattá, majd_ pedig közvéleménnyé. On, a szakember miként látja: • ha most egy felmérés keretében nekifognánk faggatózni az aktuálisnak tartott kérdések bármelyikében, akkor a megkérdezettektől őszinte véleménynyilvánításokat kapnánk? — Valóban döntö kérdés, vajon bíznak, bízhatnak-e az állampolgárok abban, amit egy-egy felmérés kapcsán a kutatók mondanak vagy kérdeznek. Én a bizalom, a nyíltabb gondolkodás, az őszintébb szókimondás jelének érzem, hogy amíg az emberek néhány esztendeje még nagyon is óvatoskodó válaszokat adtak, mostanában már markáns véleményeket jegyezhetünk fel és összesithetünk. Az emberek zöme ma sokkal inkább vállalja a véleményét. Az érem másik oldalát tekintve viszont azt is el kell mondani, hogy pillanatnyilag még — a széles körű nyilvánosság előtt — meg kell küzdenünk a közvélemény-kutatások presztízséért. Sajnos, a valósághoz ugyanis hozzátartozik, hogy az elmúlt évtizedekben sem kellő nyilvánosságuk és ebből eredően megfelelő tekintélyük sem volt a köz véleményét tükröző közléseknek. Hazánkban ezért a közvélemény-kutatások módszereit is kevesen ismerik, sőt. vannak. akik azok hitelében is kételkednek. A lakosság zöme előtt például rejtély, hogy Interjú SZABÓ FERENC szociológussal mennyiben tükrözi a közvéleményt az az elemzés, amelyet egy-egy adott kérdésről már ezervalahány ember megkérdezése után közzéteszünk. Sokakban fölmerül annak gondolata, vajon másfélezer megkérdezett képviselheti-e — mondjuk — egy egész foglalkozási ágazat, egy teljes nemzedék, vagy akár egy félmilliós nemzeti kisebbség véleményét. És az ön válasza ? Igen! Ha a mintavétel korrekt volt. Akaratlanul is adódik hát a kér: dés, vajon milyen a közvéleménykutatás gyakorlati mechanizmusa ? — A közvélemény-kutatás lényegében sajátos statisztika. Természetesen, tudományos igényességgel végezve, ami éppen olyan fontos, akárcsak az információk feldolgozásának valóban korrekt módszere. Alapelv például a véletlen kiválasztás, aminek több fajtája és modellje van. Szlovákiában a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete foglalkozik a közvélekedés rögzítésével. Kérdezöbiztosainknak leginkább a valóban véletlen módszerrel kiválasztott * a véleményalkotásról, a társadalmi közérzetről és arról, vajon hiteles közvélemény-kutatás-e a közvélemény-kutatás egyének, illetve családok személyes felkérését és kikérdezését javasoljuk. Természetesen. megvannak az objektív visszaellenőrzés módszerei is, ami azért lényeges, hogy semmiféle szubjektív előfeltevés ne torzíthassa az eredményeket. Magától értetődik, hogy sajátos szakértelmet kíván a véletlen mintavétel megtervezése, illetve az adott becsléshez szükséges mintanagyság kiszámítása.’A jó mintavétel mellett rendkívül fontos a kérdőív megtervezése és összeállítása is. Fontos szempont a közvélemény-kutató adatgyűjtő személyes fellépése, viselkedése. Ez pedig már nemcsak a statisztika, hanem a szociológia és a pszichológia tárgyköre is, hiszen a közvélemény-kutatásnál többnyire nem olyan egyszerű és egyértelmű kérdésekről van szó, mint akár a népszámlálásnál, ahol a megkérdezettnek szinte félszavas válaszokat is elegendő adnia. A közvélemény-kutatás lényegében a politikai véleménynyilvánítás egyik eszköze, ezért sem a kérdőíven megfogalmazott kérdés, sem a kérdező nem terelheti a választ valamely meghatározott irányba ... Egyetlen kérdés sem indulhat olyan formulával, amelyben félig-meddig már a válasz is benne van. További fontos eleme a társadalmi felelősséggel végzett közvélemény-kutatásnak, hogy egyetlen megkérdezettet sem lehet manipulativ, netán egyéb „ráhatásos" módszerrel véleménynyilvánításra kényszeríteni. Miért kell is, érdemes is ragasz' kodni a tiszta játékszabályokhoz? — Elsősorban az őszinteség, a hitelesség, a szavahihetőség kedvéért. Nem árt tudatosítani, hogy a közvélemény-kutatás egyben afféle mini népszavazás is. A kutatások nyilvánosságra hozott, vagy a politikai döntéseket befolyásoló eredményei maguk is kihatással vannak a közvéleményre; visszahatnak az egyén gondolkodására és álláspontjára. Általános tapasztalat, hogy az emberek szívesen igazodnak a többség véleményéhez. Ismert jelenség, hogy sokan nem akarnak kilógni a sorból. És mert a közhangulat fontos tényező, jogosnak tűnik az a követelmény, hogy a közvélemény-kutatások során szerzett információk valóságtartalma hiteles legyen; hogy valóban reprezentatív legyen a mintavétel és kifogástalan a kikérdezési eljárás, nemkevésbé szakszerű az adatfeldolgozás; valamint az is. hogy mindemellett meglegyen a szavatolt ellenőrizhetőség lehetősége. Ha most én kérdezem öntől: mi • a véleménye arról, hogy a közvéleménynek mekkora mértékben lehet „tanácsadó" szerepe a politikai döntések előkészítésében — akkor a köz véleményében jártas szakember milyen választ ad a riporternek ? — Tömöret: a politikának ismernie kell a közvéleményt, s amiben lehet, célszerű közelítenie hozzá az elképzeléseit. Másfelől viszont tudni kell. hogy a közvélemény sem varázsszer, amelynek segítségével csak jó döntések hozhatók. Az igazság nyilván ebben is valahol a félúton van: a közvélekedés ismeretében, nyilván, a döntési határokra is könnyebb rálelni. MIKLÓSI PÉTER 2
