A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 47. szám
HHSgH 8H ■ s -lesz fölül. A fogadás után valamelyik játékos elvégzi a dobást; a pénzeket markában jól összerázza, majd derékmagasságból a földre ejti. Aki a fogadást nyeri, azé mindkét pénzérme. A „leütött" pénzek közti távolság nem lehet nagyobb egy arasznál; ha nagyobb, vagy ha egy írás és egy fej kerül fölülre, akkor az illető játékosnak a dobást meg kell ismételnie. A játékot a leírt módon ismétlik. A játékosok felváltva dobnak. (Deák; — Diakovce) Ismerkedjünk meg a Csergetni nevű pénzjátékkal is. Ezt is — mint általában a pénzjátékokat — fiúk szokták játszani, ketten vagy hárman, aprópénzzel, lehetőleg egyforma értékűekkel. Két játékos esetén a játék menete a következő: Az egyik játékos kosárszerüen öszszetett két markába vesz egy pénzérmét, jól megrázza, majd jobb markával az asztalra fordítja és letakarja. A másik játékos erre a saját pénzérméi közül letesz melléje egyet, fontolgatva, hogy a „szám" vagy a „báb" legyen-e felül. Ha a pénzérmét úgy tette le, hogy ugyanaz az oldala van felül, mint a letakartnak, akkor mindkét érme az övé, ellenkező esetben a másiké. A játékosok felváltva „csergetnek". Három játékos esetén a játékosok szintén felváltva csergetnek, az előbbi változattól, eltérően azonban mindig két érme kerül a letakart pénz mellé; egyiket az egyik játékos teszi oda, másikat a másik. A „csergető" csak akkor nyer, ha a két játékos egyforma, de az övétől eltérő oldallal fektette le pénzét az asztalra. A letett pénzt csak az utolsó játékos nem takarja el. Ha mindhárom érme azonos oldallal van fölfelé, a csergetést meg kell ismételni. (Sókszeiőce — SeliceJ Közismert a Falas nevű pénzjáték is. Tetszés szerinti számban játsszák. Valamely faltól kb. 30 cm-re húznak egy vonalat, ettől 2—3 cm-re egy vele párhuzamos másik vonalat. A játék eredetibb változatában — erre utal a falas név is — az első vonalat maga a fal alkotta. A gyerekek a második vonal elé állnak, s egyforma értékű pénzérméiket igyekeznek úgy előredobni, hogy az első vonalhoz minél közelebb kerüljenek. Akinek a dobás a legjobban sikerül, az az összes pénzt felszedi, tenyerében jól összerázza, majd feldobja. Mindazokat a pénzérméket, amelyek úgy esnek a földre, hogy fejrészük van fölfelé, ő nyeri. A maradék pénzzel ugyanezt elvégzi a dobásban második, majd harmadik stb. helyre került játékos is. Azok a játékosok, akiknek a pénzük egyforma távolságra volt a vonaltól, s így a dobás sorrendjében ugyanarra a helyre kerültek, a megszerzett helyen való elsőbbségért a megegyezés szerint vagy újra dobnak, vagy csak az egyikük dob, és a nyert pénzen egyenlő arányban megosztoznak. A játékot a leírt módon tetszés szerinti ideig játsszák. Közben akinek elfogy a pénze, az kiesik a játékból. (Diószeg — S/ádkoviőovo) A játék Pénzezni nevű változatát is sikerült lejegyeznem. A gyerekek a faltól 2—3 m-re meghúzzák a dobóvonalat, és előtte állva sorra a falhoz dobálják pénzérméiket. A dobó, ha pénze a faltól nincs távolabb egy arasznál, minden egyes dobás után visszaveheti a pénzét, és nyereményként még azokat a pénzeket is felszedheti, amelyek az ő pénzétől az említett távolságon belül fekszenek; ha pénze a faltól távolabb van, a földön kell hagynia. A dobást mindig a nyertes játékos folytatja. Sikeres dobás esetén az előbbihez hasonló módon jár el. Tetszés szerinti ideig játsszák. Akinek elfogy a pénze, az kiesik a játékból. (Vága — Váhovce) A pénzjátékokat sokan nem kívánatosnak tartják, mondván, hogy gyermekeinket könnyen a káros szenvedélyek útjára vezethetik. Meggyőződésem, hogy ezekben a játékokban gyermekeinket nem a pénz utáni sóvárgás, a haszonszerzés vágya motiválja, hanem maga a versengés. Persze azért az óvatosság itt sem árt. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György A pénzjátékok — a golyójátékokhoz hasonlóan — szintén a nyerő játékok csoportjába tartoznak. A játékosok egymással versengve, ügyességükkel, leleményességükkel vagy szerencsével elnyerik egymás játékeszközeit. A Pénzütés nevű játékot általában fiúk szokták játszani, kettesben. Egyikük is, másikuk is letesz a földre egy „pénzt". A pénzérméknek egyenlő értékűeknek kell lenniük; legtöbbször tízfilléresek. Ezután „fogadnak", hogy melyikük hogyan „üti le" a pénzeket. Az egyik játékos abban fogad, hogy mindkét pénzérme „fejjel" lesz fölfelé, a másik pedig abban, hogy mindkettőn az „írás"
