A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 47. szám
megver az isten! — szisszent fel Angyalossyné eltorzuló arccal. — A tények akkor is tények maradnak, ha nem mondjuk ki, anya ... Sajnálom, nem akartalak megbántani, őszintén sajnálom. A mindig magabiztos asszony ezúttal nem tudott mit mondani. Lesújtottan botorkált ki a lakásból. Úgy érezte magát, mint akit megszégyenítettek és meggyaláztak a nagy nyilvánosság előtt. Nóra már megbánta, hogy az anyja fejére olvasta múltjának keserűséggel és csalódással teli szakaszát. Megbánta, visszacsinálni azonban már nem lehetett. Megrendültén nézett távozó anyja után, s szemét elöntőt - ték a könnyek. Az üzem kapuján sűrű összevisszaságban tolultak ki a munkások, köztük Tóth András a sógorával. Jóízűen beszélgettek, mint mindig. — Nem ugrasz el hozzánk, sógor? — kérdezte Varga Pál sunyi ábrázattal. — Etelka babfőzeléket főz pörkölttel. Mindig nagyon szeretted ... András elnevette magát. Varga is rötyögött. Akkor toppant elibük Jucika. Mintha a föld alól bújt volna elő. — No, én megyek, szervusz sógor! — köszönt el Varga Pál, s gyorsan eliszkolt a közelük'böl. — Mi újság, Jucika? — kérdezte András kissé meglepetten. — Elsősorban nekem volna rá okom, hogy megkérdezzem, de mindegy, nem érdekes — rpondta a lány. Látva András zavarát, igyekezett megnyugtatni őt. Ne félj, nem akarlak sokáig macerálni. — Nem félek. — Egy szóval felelj, András: mindennek vége? Igen vagy nem? — Igen ... és ne haragudj, Jucika. én ... — Nem haragszom — mondta a lány szomorkásán, csak tudod, tőled akartam hallani. Szervusz! — mondta még, azzal sarkon fordult és pillanatok alatt eltűnt. Tóth András sajnálatfélét érzett, aztán legyintett: így van ez jól. Elöbb-utóbb úgyis tisztázni kellett volna vele ezt a kérdést. Nem gondolta, hogy ilyen könnyen fog menni. Végre elérkezett augusztus utolsó szombatja, az esküvő napja. András sötétszürke öltönyt csináltatott magának abban a bizonyos szabóságban, melyhez nem a legkellemesebb emlékei fűződtek. Mennyire fogadkozott annak idején, hogy soha többé nem lépi át a szabóság küszöbét, s lám, most mégis újra oda lökte be a sors keze. Nóra gyönyörű volt a halvány rózsaszínű kiskosztümjében. Aki végignézett az ifjú páron, keresgélhetett a jelzők közül, hogy melyik illik hozzájuk leginkább. A legirigyebb szem sem találhatott rajtuk kifogásolnivalót. Tóth Bálint legszívesebben odahaza csinált volna a fiának akár százházas lakodalmat is, de mivel a fiatalok nem akartak nagy felhajtást, tudomásul vette. így is annyi mindennel felpakolva jöttek, hogy akár ötven vendég is pukkadásig ehette, ihatta volna magát. Most már csak azt kellett eldönteni, kinél fogyasszák el az ünnepi ebédet. Végül abban állapodtak meg, hogy Eteikáéknál. Tóthék számára az volt a megszokottabb. Nórának sem volt kifogása ellene. A harmadik városkörzet eskedtetö termének hűsében aránylag rövid ideig tartott a hangulatos szertartás. Etelka állandóan a könnyeivel küszködött, nerp úgy Tóthné, született Gazsó Erzsébet: ő szabadjára engedte a könnyeit, ha ki akarnak buggyanni, ám jöjjenek és gördüljenek végig a napbamította arcán. Imára kulcsolt kézzel, egyenes derékkal ült-Folytatjuk-A Mindenes Gyűjteményről 200 ÉVE JELENT MEG KOMÁROMBAN AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ TUDOMÁNYOS JELLEGŰ FOLYÓIRAT Ozsvald Árpád kitűnő szakismeretű kétrészes sajtótörténeti cikke Kölapok-rotációs gépek címen jelent meg a Hét 39 és 40. számában. Ehhez adalékul említem a kétszáz évvel ezelőtt Komáromban Péczeli József által kiadott Mindenes Gyűjteményt. A magyar felvilágosodás szorosan összefonódott a komáromi irodalmi törekvések és az új újságírás kezdetével. Hiszen Pozsony, Bécs, Pest és Kassa után Komárom sem maradhatott le az újságírásban; itt jelent meg 200 évvel ezelőtt 1789 januárjában Magyarország első tudományos jellegű folyóirata, a Mindenes Gyűjtemény. Ez minden valószínűség szerint a város pezsgő kulturális és szellemi életének a Tudós Társaság tevékenységének, valamint II. József 1781-ben kiadott türelmi rendeletének és kedvező politikájának volt köszönhető. Ugyanis az 1783. év fordulópont volt a város életében, ekkor vált lehetővé a türelmi rendelet megvalósítása. Péczeli József kitűnő érzékkel fogta fel e kor engedékeny szellemét és egyházi tevékenysége mellett minden erejét és idejét a magyar nyelv és irodalom ápolásának, fejlesztésének szentelte. E cél érdekében szervezte meg 1790-ben a Komáromi Tudós Társaságot. Felvilágosult nézetére az is jellemző volt, hogy felekezetre való tekintet nélkül tömöritette maga köré a város és a környék 40 fős tudósgárdáját. A társaság elég heterogén volt; az ismertebb tagok közül Fábján Júlia költönőt, Döme Károly műfordítót, liléi János drámaírót. Mindszenti Sámuel történetírót. Zay Sámuel orvost. Édes Gergely egyházírót és költőt említhetjük. Valószínűleg a Tudós Társaság működésének köszönhető, hogy Weber Simon Péter pozsonyi nyomdász 1789-ben fióknyomdát nyitott Komáromban és így a szellemi élet mellett a harmadik feltétel is adva volt az újság megjelenéséhez. Péczelit egy komáromi lap kiadásának gondolata már évekkel előbb is foglalkoztatta, egy enciklopédikus, tudományos szakközlöny kiadása, mely nem konkurrálna a többi lappal. Erre utal az 1786. december 6-án Ráday Gedeonhoz írt levele is. Két évvel később a Mindenes Gyűjtemény programját Péczeli és két szerkesztőtársa (Mindszenti és Perlaky) a Magyar Kurír 1788. november 19-i számában fogalmazta meg. Péczeli kétségkívül nagyon merész feladatra vállalkozott. Három akadállyal kellett megküzdeniük a szerkesztőknek: a csekély létszámú olvasóközönség (mindössze 318 előfizetője volt a lapnak), a kortársak meg nem értése és a nyomdászat kezdetleges állapota. Ezt bizonyítja az 1789. július 1 -jén megjelent programadó cikke is: „Ha ezen Gyűjteménynek annyi Olvasója lésznek. íntutptt ■« Nyomtatott . J| tir- xomJmomban, Vfbtt Simon Péter* betítjhreL ■»«»• ■ * . • .* J •< «•»-_ . I • A mindenes GYÜLYTEMÉNY NEGYE Mind A. Hantnak tlfl Hofjdtil fogon Kardtson-Havának ntotfó Napáig. amennyien vágynak a Magyar Kurírnak, t. i. kilentz-száz vagy ezer, tehát a haszonból minden Esztendőben leg-alább ezer Tallért fogunk a Magyar Literatúra virágoztatására fordítani.. A Mindenes Gyűjtemény tehát 1789. január 1-jével megszületett, s szerkesztője, írója bőven volt. Az előfizetők száma azonban nagyon ingadozott, hiszen még 1790- ben is csak 137 előfizetővel rendelkezett, és volt időszak, amikor hónapokra elnémult a heti kétszeri megjelenésre hivatott folyóirat. Az első számot csak fél évvel később követte folytatás 1789. június 1-jével. Az olvasóközönség mellett meg kellett küzdeni a más lapok féltékenységével is, amit a Magyar Kurírban megjelenő cikkek is bizonyítanak; ez a lap csak pocskondiázta a Gyűjteményt. Erre föl Péczeli a Magyar Merkurius január 28-i számában bejelenti az újság abbmaradását. Pedig Péczeli a Gyűjteményt a legtisztább szándékkal adta ki. A Komáromi Tudós Társaságot óriási csapás érte, de a támadás nagy visszhangra talált. Az újság támogatói biztatták Péczelit, hogy ne adja fel a harcot. Kazinczyhoz írt levelében jelzi is, hogy a „hazafiaknak kérésére talán a jövő Júliusában, ha elébb nem, hozzá is kezdünk." És így e megpróbáltatásokat átélve jelent meg a folytatás 1789. június 1 -jén, mégpedig ezek után minden héten kétszer. E rendszeres megjelenés egy évig tartott 1790. június 30-ig. Ugyanis a június 5-i számban a szerkesztő kéri az olvasókat az előfizetési díj beküldésére. Ezzel az értesítéssel a szerkesztőség jelezte anyagi nehézségeit és egyben a lap várható megszűnését is. Hogy milyen eredményt hozott e felhívás, azt nem tudjuk, csak biztos, hogy az anyagi gondak miatt nagyobb szünet után a lap (harmadik nekifutásra) 1791 augusztusában jelent meg ismét, már nem hetilapként, hanem évkönyv formájában. Péczeli a bevezetőben jelzi az okokat és említi hogy a lap folytatását Hont vármegye támogatása tette lehetővé. Ami pedig a Gyűjtemény jellegét, nyelvét illeti, a lap címe is arra enged utalni, hogy a kor emberének készült; ami érdekelhette, benne mindent megtalált. Eltérően a kor újságíróitól nem a friss aktuális eseményeket tárgyalta, hanem „az anyagot s még eddig az olvasásban kevéssé gyönyörködő Nemeseinket kapassuk az olvasásra s a magyar könyveknek szeretetekre ..." A szerkesztők arra törekedtek, hogy minden olvasó megtalálja az öt érdeklő írást. Tájékoztatást kapott az ország történelmi eseményeiről, a földrajzi ismeretekről a természettudományok, pl. a növénytan, geológia egyes kérdéseiről, a világegyetemről, a Földről és a bolygókról. Hasznos tanácsokat találhatott a borászattal vagy az asszonyok számára közölt háztartással foglalkozó cikkekben, helyet kaptak a szépirodalmi írások, valamint a helytörténeti cikkek és még sorolhatnánk tovább. A Mindenes Gyűjtemény hatnegyedét áttekintve egy komplex képet kapunk Péczeli szellemi tudásáról és egyéniségéről, hogy e nehéz időben ilyen anyagi és szellemi nehézségek mellett is képes volt egy színvonalas lap szerkesztésére. A folyóirat sokrétűsége azonban a gazdag szerzőgárdának is köszönhető volt. Az esztétikus kivitelű újság Weber Simon Péter komáromi nyomdáját dicséri. Mint érdekességet kell még megemlíteni, hogy ez volt az első folyóirat a sajtó történetében, melyet postán terjesztettek. („Tudós Péczeli Úr és az ö Mindenes Gyűjteménye, mely már az által, hogy, levelenként postán járván hasznos kezek közé jutott, a tudományos ismertetés terjesztését nagyon segítették.") A Mindenes Gyűjtemény Péczeli halálával szűnt meg 1792-ben. Utána már nem akadt olyan vállalkozó szellemű szerkesztő, aki Péczelihez hasonlóan hajlandó lett volna a lap fenntartására évente 300 forintot költeni. A kétszáz éves lapokat olvasgatva elismeréssel kell adózni annak a teljesítménynek, annak az akaratnak, melyet e kisvárosi szerkesztötársaság felmutatott abban az időben, amikor az újságírás még csak gyerekcipőben járt. SZÉNÁSSY ÁRPÁD DÉNES GYÖRGY Elvérzik minden gondolat Hámlik az égbolt, árnyak fosztanak róla. Ne kérj senkitől együttérzést csókot. menekül a szerelem alóla. mint sápadt tavirózsa a részvét becsukódott. elrohannak az ibolyaszagú álmok, keserűlapu gondok, rejtezik az is, akit a világ boldognak mondott Nincs ég, nincs föld. Elvérzik minden gondolat a gáton. Ki kibe fogódzón ? Megvédené-e szív a szivet ? valami szörnyű nadály csüng a vak világon. Nem tudom, nem tudjuk, miféle jövő intett. Alant köröz az áruló tekintet Eldobhatjuk-e még a szennyes Nessus-inget? 15 »
