A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 46. szám
3. Harang a járdaszélen 4. Az új architektúra is a régi vonalakat követi 1—2. A Szent Bölcsesség temploma két nézetből KESZELI FERENC A szerző felvételei MACEDÓN KÉPEK A kagyló gyöngye megférve egymás mellett, mi több, az utóbbiak szokatlan vendégszeretettel igyekeznek a kedvében járni annak, aki messziről jött. A facipőtől az igazgyöngyig, a kaptafától a szamárgyeplöig — bármi kapható. A minarettek és a templomok környékén piac piacot ér. A mecsetek udvarán szentképtől dinnyéig, nadrágszíjtól konyakig bármit vehet az ember. Turistaváros, zarándokhely, kereskedelmi központ egyszerre — annak ellenére, hogy idáig mára sem jutottak el a vasúti sínek, jóllehet, az utcák évszázados kövezete olyan, hogy bátran végigmehetne rajta a vonat. Ezek a különböző méretű, színű, formájú utcakövek szinte egymásba nőttek, s mázsás ékszerekké csiszolódtak az emberlábak, szamár- és öszvérpaták alatt. Mert szamár és öszvér ma is szépszámmal koptatja Ohrid köveit. Nemcsak turisztikai látványosságként tartoznak hozzá az utcaképhez, hanem a mindennapi élet, a közlekedés, a teherszállítás segítői, majdhogynem ugyanolyan módon, mint ezer esztendővel ezelőtt. Ohrid legmonumentálisabb székesegyháza a Szent Bölcsesség temploma olyan pontja a világnak, melynek párját hasztalan keresni. Valamikor a IX. században kezdték el építeni, de mai formáját vagy kétszáz esztendő múltán nyerte csak el. A török időkben dzsámiként használták, belső terét szinte szétrombolták, a freskókat lemeszelték s a dzsámihoz tartozó minarettet is felépítették udvarán a törökök. A háromhajós oszlopcsarnok viszont mára ismét olyan, mint eredetileg volt. Évtizedeken keresztül, gondos feltáró-munkával, jelentős UNESCO-eszközökböl állították helyre. Európa legszebb freskóit, ikongalériáit aligha láthatja az, aki nem jut el Ohridba. Pedig ki hinné, hiszen Ohrid nem Róma, nem Zagorszk, legalábbis a tudatunkban nem az, hiszen a legtöbb ember azt sem tudja, vajon merre van. Ohrid Jugoszlávia legdélnyugatibb csücskében fekszik. Csendesen, szerényen, mint kagyló belsejében a gyöngy. A kagyló maga az Ohridi-tó. Alakjában ugyanis kagylóhoz hasonlatos s Ohrid, a névadó város nemcsak fekvése okán emlékeztet a gyöngyre, de azért is, mert hosszú évszázadok során, nem kevés szenvedés árán formálódott azzá, ami gyöngyhöz hasonlatos. A várost már az időszámítás előtti III. században az illírek deszaretosz nevű törzse lakta, majd a görögök, a rómaiak, később az itt végleg letelepült szlávok a bolgár birodalom részeként birtokolták. Nem véletlen, hogy az UNESCO immár jónéhány esztendeje rajta tartja a szemét e városon, ami jelentős anyagi támogatással járó műemlékvédelmi gyakorlatot is jelent, hiszen Ohridot az emberiség közös kincsének tekinti a szervezet. Joggal. A történelmi idők során e városra mindig is a vallás, pontosabban a vallások nyomták rá bélyegüket. Ohrid püspökségi, érsekségi székhely volt, lakói vallásosak, akik számos templomot építettek, s a felekezeti változásoknak megfelelően számos templomot többször átépítettek. Leghíresebb közülük a város legmagasabb pontján álló Kaneo-templom, melynek képe szinte valószínűtlen módon tükröződik a tó vizében. A látvány még egy optikusnak is rendhagyó, hiszen első pillantásra meglehetősen furcsának tűnik, de azért peme az optika törvényei szerint való a kép. A XIII. században épült templom a méretei szerint még kápolnának is miniatűr, ám úgy tartják nyilván, mint a bizánci architektúra legszebb darabját e tájon. Kár, hogy az idők során az eredeti freskókat átfestették s ezek már messzemenően távol vannak attól az egykori egyensúlytól, ami az épület külső és belső harmóniáját, illetve a környezettel harmonizáló rendjét"jelentette. Ohrid másik HP rés épülete már csak romjaiban maradt az utókorra, de a romok láttán is könnyen képet alkothat az ember arról, milyen is lehetett ez a Pantelaímonról elkeresztelt épület, ahol Cirill és Metód hű tanítványa, Kliment prédikált. Klimentet itt is temették el, de hamvait később egy másik, immár róla elnevezett templomban helyezték el. Dombokra kapaszkodó szűk utcákon, sikátorokon kószál a turista, járhatja Ohrid utcáit akár napokig, de nem érheti meglepetés, ha napok múltán is újabb és újabb, sokszor lakóházak mögött vagy kertek mélyén rejtekező, hasonló templomokra akad. Az áhítat, mely fokozódik benne, nem feltétlenül vallási eredetű, hanem a freskók láttán fakad. Még a legjobb szemű művészettörténész is könnyen megzavarodik itt a tájékozódásban, hiszen az évszázadok során a vélhetönél is gyakrabban festették át a falakat, majd bontották ki a rétegek alól a legszebb faliképek maradványait. Na és az ikonok! Csak kapkodja az ember a fejét! A keleti bazár hangulatát örzö ohridi utcákon turisták s helyiek nyüzsögnek, békésen
