A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 46. szám
1807. október 7-én Kazinczy Ferenc, a századeleji irodalmi élet vezére, többek közt az alábbi sorokat írja Kis Jánosnak: A Schédius és Rumy s Lübeck Zeitschriftjeiben sok van, amit magyarul is kellene olvasni". A magyarul is publikáló nyelvész, esztéta Schedius Lajos, az 1802 és 1804 között megjelenő Zeitschrift von'und für Ungern szerkesztője, illetve az iglói születésű polihisztor Rumy Károly György neve nem ismeretlen a múlt századelő irodalmi-kulturális mozgalmaival foglalkozók előtt. Lübecket illetően azonban hiába lapozzuk fel a legilletékesebbnek gondolt A magyar sajtó története 1705—1848 című akadémiai kiadványt, még csak nevét sem említi. Pedig Lübeck életműve — mégha korai halála miatt befejezetlen is maradt — nemcsak a kortárs Kazinczy, hanem a késői utódok elismerését s tiszteletét is megérdemli. Lübeck János Károly 1776-ban született Pozsonytól nem messze, Bazinban (Pezinok). Érdeklődési körének kialakulásában nagy szerepet játszottak a pozsonyi evangélikus líceumban eltöltött diákévek. A líceum irodalomtanára, Tekusch János Mihály az irodalmat, az írást kedvelteti meg Lübeckkel. Az atyai házból magával hozott növénytani ismereteket pedig azok a botanikai kirándulások gazdagítják, melyeket a Flora Posoniensis (1791) szerzője, Lumnitzer István orvos szervez a líceum diákjai számára. S talán Lumnitzer a ludas abban is, hogy az ifjú Lübeck nem atyja hivatását, a gyógyszerészi pályát választja, hanem — Jénában és Bécsben tanulva — orvosi oklevelet szerez. Rövid ideig Pozsonyban próbálgatja oroszlánkörmeit, egyszerre két területen is. Versei jelennek meg a pozsonyi irodalmi zsebkönyvben (Musenalmanach einiger Freunde ungarischer Musen) és kamatoztatja frissen szerzett orvosi tudását. 1801-ben jelenik meg első önálló munkája, az Emphindungen bei dem Grabe der Grossfürstin ... c. gyászköltemény. Megírására egy szomorú esemény indította Lübecket: 1801. március 16-án váratlanul elhunyt József nádor fiatal felesége, Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő. A nagy népszerűségnek — nem volt osztrák! — örvendő nádorné halála szinte nemzeti gyászt váltott ki az országban. Költők sora — köztük Csokonai Vitéz Mihály — örökítette meg az elhunyt emlékét. Lübeck „érzelmei" a kevésbé ismert megemlékezések közé sorolható. Irodalmi sikerei ellenére, Lübeck rövidesen otthagyja Pozsonyt s háziorvosként próbál szerencsét, előbb a Győr megyei Sövényházán, majd Torontói megyében, Nagyszentmiklóson. Barátja s majd nekrológjának megírója, Rössler szerint e két helyen a gazdászatban képezte magát. E megállapítás különösen a nagyszentmiklósi tartózkodására érvényes. A szentmiklósi földesúr, Nákó Kristóf, a modern gazdálkodási módok megszállottja, uradalmában Tessedik Sámuel szarvasi intézetének mintájára „gyakorlati gazdasági szorgalmassági iskolát" alapított. (A ma Romániához tartozó Nagyszentmiklós hírnevét azonban nem iskolája alapozta meg, hanem a — Lübeck ittlétét pár évvel megelőző — 23 gazdagon díszített aranyedényből álló kincslelet, az ún. Attila-kincs). Csupán valószínűsíthetjük, hogy Lübeck nemcsak mint orvos, hanem mint oktató is működött a Nákó-birtokon. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy ugyanennek az iskolának 1881-ben az a Bartók Béla volt az igazgatója, kinek az év márciusában itt született s ugyancsak Bélának keresztelt fiából a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője s zongoraművésze lesz! Térjünk vissza azonban Lübeckhez, aki valószínűleg 1803 elején már Pesten található s szorgalmasan irogat Schédius bevezetőnkben említett lapjába. A magyar jakobinusok mozgalmának leleplezését követő „penna és prés elzárt szabadsága" idején Schédius német lapja próbálja betölteni azt az űrt, amely a betiltott magyar nyelvű folyóiratok hiányából keletkezett. Nem teljes sikerrel. Lübeck különösen a szívéhez legközelebb álló gazdászati jellegű írásokat hiányolja Schédius lapjában. Ezért a huszonnyolc éves Lübeck doktor merész vállalkozásba fog: 1804 januárjától a pesti Hartleben-kiadónál hetilapot kezd megjelentetni Patriotisches Wochenblatt für Ungern (továbbiakban PWU) címmel. Az igénytelen külsejű, szótár formátumú, hetenként megjelenő füzetek gazdag tartalmat rejtenek magukban. íme, ízelítőül, néhány téma a PWU hasábjairól: a lucerna termesztéséről értekezik Tessedik Sámuel, a szarvasi gyakorló iskola mindenese. Gömör megye főorvosa, Marikowszki György a rozsnyói méhészetről ad jelentést. Egy másik főorvos, Lenhossék Mihály az esztergomi keserűvízről ír. Németh László, győri tanár a keszthelyi Georgikonban kalauzolja a PWU olvasóit, mellékelve a gazdaság térképét is. A PWU-ban jelennek meg Gertinger János Sámuel, eperjesi patikárius alapvető jelentőségű tanulmányai a répacukor előállításáról csakúgy, mint a magyarországi gyümölcstermesztés úttörőjének, idősebb Leibitzer János lőcsei tanárnak — azóta sokszor idézett — értekezése a kertészet állapotáról Magyarországon. Egytállyai orvos, Fuker Frigyes Jakab a tokaji szőlővel s borral szerzett tapasztalatait teszi közkinccsé Lübeck lapjában. A még gyermekcipőben járó ipar is képviselteti magát : Farkas András rozsnyói rektor megyéje, Gömör iparáról ad áttekintést. E rövid, teljességre korántsem törekedő válogatás is elegendő annak felvillantására. minek köszönhette Lübeck lapja sikerét: munkatársai közt ott találjuk a századeleji Magyarország számos német nyelven (is) publikáló gazdasági szakemberét, orvosát, lelkészét. Természetesen maga a szerkesztő, Lübeck sem hagyta tollát kiszáradni: Győr megyei s szentmiklósi tapasztalatait a PWU hasábjain adja át olvasóinak. Legidötállóbb írása azonban nem mezőgazdasági témával foglalkozik, hanem a gyógyforrások és fürdők vízének felhasználásával. A PWU tanulmányainak, értekezéseinek értékét bizonyítja az a tény, hogy 1807-ben a lap változatlan tartalommal. Patriotisches Rathgeber címmel 4 kötetbe gyűjtve, reprint formában, újra megjelenik. Sajnos, a PWU csak egy évfolyam erejéig jelent meg, az 1804. év 52. száma egyben a búcsúszám is. Csupán sejtjük, hogy Lübeck adósságba keveredett s anyagi okok késztették öt a színvonalas, keresett lap kiadásának megszüntetésére. Rendszeres fizetéssel járó állás után kell néznie — így kerül Ipolyságra, az elhunyt de La Rose főorvos helyére. 1805-től, haláláig, 1814-ig tehát Lübeck Hont vármegye „fizikusa", azaz megyei főorvosa. 1808-ban megpróbál ugyan visszajutni Pestre, ám a megpályázott orvoskari professzori állást más nyeri el. Lübeck marad Ipolyságon, amely eltekintve a patikától, posta- valamint sóhivatalától, alig különbözik a környező honti falvaktól. Nyomdája nincs, Így Lübeck helyzete nem rózsás. Ennek ellenére 1805 és 1807 között újra lapkiadással kísérletezik. Ungrische Miscellen zur Beförderung der Industrie und Kultur címmel a PWU-nál szélesebb spektrumú folyóiratot ad ki. Amint a címből látható, már nemcsak a gazdasági, ipari jellegű értekezések, hanem a kultúrával, irodalommal foglalkozó írások is helyet kapnak az új Lübeckvállalkozásban. Irodalmi rovata például — Kisfaludy Károlyt jó tíz évvel megelőzve — követeli az író személyétől eltekintő, csak a művet bíráló kritikai szellemet. Valószínű, hogy főleg e miatt figyelt fel Kazinczy az új lapra, s kívánta annak magyar változatát. Távol a nyomdától — az Ungarische Miscellen is Pesten jelent meg —, könyvkereskedőktől Lübeck 5 szám megjelentetése után ismét kénytelen feladni vállalatát. A fizikusi munkakörrel járó feladatok — a csak nemrégen beindult himlő elleni oltás, a rendszeres gyógyszertári vizsgálatok, meddő küzdelem a szarvasmarhaállományt tizedelő „marhadöggel" — nem teszik lehetővé a szerkesztői munkát. Lübeck azonban ilyen kedvezőtlen „környülállások" közt sem adja fel elképzeléseit. Belátja, hogy folyóirat kiadására erejéből nem futja, ezért eddigi összegyűjtött gazdászati ismereteit, tapasztalatait könyv formájában teszi közkinccsé. 1812-ben a pesti Hartleben-kiadó jelenteti meg az Allgemeine ökonomische Lexikon (Általános gazdászati lexikon) két vaskos kötetét. Az Ipolyságon, 1811 márciusában keltezett előszó hangsúlyozza: a munka fö célja az volt, hogy összegyűjtse, egy csokorba fűzze mindazon gazdasági ismereteket, újdonságokat, amelyek a különféle gazdasági folyóiratokban szétszórva találhatók csak meg. A több mint 850 oldalnyi, ábécésorrendben tálalt ismeretanyagot Lübeck a földbirtokosoknak, mezőgazdászoknak, bérlőknek, kincstári és uradalmi tisztviselőknek ajánlotta. A gazdászati lexikon szerves kiegészítője az a szintén kétkötetes munka, amely ugyancsak Pesten jelent meg 1812 s 1813-ban. Mint címe mutatja — Der allgemeine ökonomische Sammler — olyan gyűjteményről van szó, amely a gazdászat, gazdálkodás tárgyköréből válogatta ki a legújabb, leghasznosabb ismereteket. Mai szemmel nézve, amolyan referáló folyóiratnak is tekinthető. S miről referált? íme a főbb fejezetcímek: talajtan, kertészet, gyümölcstermesztés, erdészet, borgazdálkodás, ló-, szarvasmarha-, birkatenyésztés, méhészet, pálinkafőzés, gazdasági épületek építészete, új „masinák" ismertetése. Lübeck legolvasottabb munkája egy borászati kézikönyv, már csak halála után, 1815-ben jelent meg, ám rövid időn belül ötször is újra kiadják. 1830-ban Némethy József magyarra is átülteti Hellenthal K. segítő könyve a borosgazdák és borkereskedők számára vagy a tökéletesített Pintze- Mester címmel. (Lübeck Hellenthal álnéven írta ezt a művét). E magyar nyelvű változatból idézzük Lübeck doktor véleményét a borivás s az egészség kapcsolatáról: „Az édesek (mármint az édes borok) lágy széket tsinálnak, jól táplálnak, és kiváltképpen azoknak ajánlható, akik sovány complexiójuak és köhögősök. A savanyú borok mérséklik a test hevét, megakadályoztatják a vér felbuzdulásait, és ellent állnak a rothadásnak; de szeleket, belekben való nyughatatlanságot és hasrágást okoznak. A fanyar, kemény, erős boroknak öszve húzó erejek van, erősítik a gyomrot és egyszer smind a beleket, ugyan ezért a szorulás és ingerlés által könnyen okot szolgáltatnak a tüdő nyavalyáira". Sajnos, Lübeck már nem örülhetett idézett munkája sikerének. 1814 tavaszán súlyosan megbetegedett, szeptemberben lemond főorvosi hivatásáról is. Besztercebányára készül átköltözni, ám a halál gyorsabb. 38 éves korában, Ipolyságon ér véget Lübeck János Károly élete, 175 évvel ezelőtt, 1814. november 14-én. Életműve torzó maradt, mert mint barátja, Rössler írja a nekrológban: „ .:. túl korán halt meg". Ám e befejezetlen mű is elég ahhoz, hogy Lübecket a századelő egyik jelentős mezőgazdasági szakírójaként tartsuk számon. Nem kevésbé jelentős szerepe a gazdasági ill. természettudományos sajtó úttörői közt sem. Folyóirataira is érvényesek orvoskollégája, Schedel-Toldy szavai a századelő német nyelvű tudományos lapjairól: „ ... előkészítették a magyar tudományos időszaki sajtót. T. i. megvoltak az emberek, elkészülve az elmék, müködésök iránya kifejezetten nemzeti: csak toll volt német". Ma is érvényesek azok a sorok is, amelyeket az Ipolysági járás akkori szülésznője, a Csokonaival is levelezgetö „poétria", Vályi Klára vetett papírra 1807-ben „Leve" (Lübeck) doktorról: Doktor Leve Károly itt első nevezett, A kit Apollú-is kézen fogva vezetett Most-is, ha tekintet kiadott könyvére. Sok Hazánkfijak közt veheti szivére. Sajnos, Ipolyságon, működési s halálozási helyén, semmi sem emlékeztet a városka egykori neves polgárára. Pedig a mezőgazdasági sajtó s irodalom jeles úttörője, Lübeck János Károly, megérdemelne egy emléktáblát — például a város mezőgazdasági szakközépiskolájának falán. Dr. KISS LÁSZLÓ Orvos és mezőgazdász m - 1 .......-- - - - --- — — -- 175 ÉVE HALT MEG LÜBECK JÁNOS KÁROLY 16
