A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 28. szám
Most viszik, most viszik Danikáné lányát. Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba. Erre egy fiú — akit a játék elején kijelöltek — kilép a körből, és köszönti az anyát: és legkedvesebbike. Fiúk, lányok együtt is játsszák. Egymás kezét fogva kört alkotnak. A lányok közül ketten középre mennek, egyik az „anya", a másik a „lánya". Az anya és lánya állva maradnak, a többiek pedig körbe járva énekelnek: ■» ■ — Kakas-bakas, jó napot! Az anya vidáman fogadja a köszöntést: — Réce-ruca (vagy: Adjonisten), fogadom! Majd megkérdezi: — Mit kerüli, mit kerüli az én házam táját ? A „vőlegény" versben felel a kérdésre: Azt kerülöm, azt kerülöm A te házad táját, Meg akarom kérni Danikáné lányát. Az anya védőleg széttárja kezét a lánya előtt, s énekelve válaszol. A többiek állva hallgatják. Nem adom a lányomat Aranyhintó nélkül, Abba pedig hat ló legyen. Mind a hatnak aranyfarka legyen. A vőlegény megfogja a leány kezét, a többiek párosával felsorakoznak mögöttük, s elindulnak. Mindnyájan éneklik a kezdő Most viszik, most viszik ... (Taiiós -Tomásikovo) A leírt játék az egykori lakodalmak hangulatát idézi fel. Ha a menyasszony más faluba ment férjhez, akkor a menyasszony és a násznép kocsival indultak az esküvőre. Az aranyhintó és a hat ló a család gazdagságáról árulkodik. Ugyanúgy a menyasszony díszes öltözete is. Egy másik leánykérö játék a Cickom, cickom kezdetű. A gyerekek körbe állnak, megfogják egymás kezét, és az alábbi dalocskát énekelve körbe járnak: Cickom, cickom, Vagyon-e szép lányod? Vagyon, vagyon. De mihaszna vagyon. Add nekem azt, Elkapom azt. Szita, szita, péntek. Szerelem csütörtök. Dob szerda! Egy játékos a körrel ellentétes irányban kívül körbe jár. Az ének utolsó három szótagjának éneklése közben („Dob szer-da!") kezével három játékost megérint. Akit utolsónak érint meg, az vele megy a körön kívülre, s a játék ismétlésekor a kört most már együtt kerülgetik. C: Addig játszanak, míg a körben állók el nem fogynak. (Taiiós) A játék szövegének első hat sora régi leánykérő szokások emlékét őrzi. A szöveg további része régi ráolvasó, varázsló szertartás szövegtöredéke. A dob a pogány magyar hitvilág kelléke volt. Diószegi szerint „A táltosok (az ősvallás papjai) körében használatos volt egy különös erővel rendelkező dob, amelynek segítségével a táltps emberfeletti cselekedeteket tudott véghezvinni." A sámánisztikus varázslásban minden fordítva történt a valósághoz képest, ezért fordított sorrendben sorolták fel a hét napjait is. Az egykori népszokásokra való utalással is találkozunk a szövegben. A péntek és a szerda a szerelem és tűzhely körüli tennivalók, a csütörtök pedig az esküvőtartás egyik hagyományos napja volt. A gyermekjátékok tengerében ki tudja, hány elsüllyedt hajó pihen. Letűnt világok ereklyéi ezek, drága gyöngyszemek. A néprajztudomány búvárainak nemes feladata, hogy a mélyből a felszínre hozzák ezeket a kincseket. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
