A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-10 / 46. szám

VÉDJÜK MAGUNKAT Nem először írok a környezetvédelem fontossá­gáról. Most azért vetek ismét papírra néhány gondolatot, mert társadalmunk vezető ereje leg­felsőbb testületének Prágában és Bratislavában minap megtartott ülése is ezzel a kérdéssel foglalkozott. Az üléseken elhangzott alapos, és a témát sok szempontból elemző beszámolókból és a vitafelszólalásokból egyaránt az csendült ki, hogy a környezetvédelem érdekében az utóbbi években tett nagyméretű intézkedések ellenére sem lehetünk elégedettek, a teendő továbbra is rengeteg. Elsősorban azért, mert hiába ismerjük a veszélyt, és az illetékes szervek és szervezetek hiába fordítanak milliókat az életkörülmények minőségének a javítására, változatlanul' igen nagy mértékben szennyezzük a levegőt, és a vizeket növekszik a termőföld és az erdőtalaj tönkretétele, pusztulnak az erdők, veszélybe ke­rül és eltűnik számos pótolhatatlan növény- és állatfaj. Országunk lakosságának mintegy har­mada él erősen káros hatású környezetben. Környezetvédelmi szempontból az észak-cseh­országi terület, valamint Prága és Bratislava tartozik a legjobban veszélyeztetett területek közé. Büszkék vagyunk arra, hogy Bratislava a vegy­ipar központja, de igen sokat bosszankodunk azért, hogy az itt működő vegyiművek miatt milyen sok port, valamint kén - és nitrogénoxido­­kat vagyunk kénytelenek belélegezni. Sajnos, a város levegőjének portartalma többszöröse a megengedettnek. Nagy mértékben rontja fővá­rosunk levegőjét az is, hogy a városi tömegköz­lekedés és a városon áthaladó gépkocsiforgalom következtében évente mintegy 30 ezer tonna szennyezőanyag kerül a levegőbe. A romlás megfékezése, illetve a lakosság tájékoztatása érdekében a Bratislavai Közegészségügyi Állo­más, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézettel együttműködve rövidesen megkezdi a nyilvá­nosságnak szánt rendszeres adatszolgáltatást Bratislava levegőjének az állapotáról. E szolgálat egyebek között arra hivatott, hogy felhívja az emberek figyelmét az ökológiai problémákra, a levegő állapotáról megbízható adatokat nyújt­son, egyben ösztönözzön arra. hogy a környeze­tét mindenki, mindig, mindenhol védje. A Bratislava levegőjéről tájékoztató rendsze­res adatközlés nagyon fontos, de csak egyetlen lépés a sok-sok elvégzésre váró feladat közül. A környezet védelme érdekében sorozatos intéz­kedések szükségesek az élet minden területén. Számos tudományos kutatóintézet és vállalat a figyelmet már most a meglevő szennyeződés­­források mielőbbi megszüntetésére, a hulladék­­mentes technológiák széleskörű alkalmazására, a nehézségek és toxikus anyagok környezetbe való kerülésének minimalizálására, s a szilárd ipari és kommunális hulladék felhasználására össz­pontosítja. A környezetvédelemből részt vállalnak a Nem­zeti Front szervei és szervezetei is. A korábbinál is nagyobb mértékben bevonják tagjaikat az ökológiai problémák megoldásába, munkaterveiket kiegészítik a környezet védelmé­re és szépítésére vonatkozó intézkedésekkel. A nemzeti bizottságok is következetesen és komp­romisszummentesen akarják érvényesíteni jog­körüket, s a környezetvédelem érdekében min­denkitől megkövetelik a törvényes előírások be­tartását. A környezetvédelem: önvédelem. A környeze­tet védve magunkat, az életet és a jövőt védjük. BALÁZS BÉLA II. János Pál pápa Vatikánban fo­gadta Tadeusz Mazowiecki len­gyel kormányfőt. Az egyórás PENTEK megbeszélés során véleményt cseréltek a lengyelországi hely­zetről. Ladislav Adamec szövetségi mi- KEDD vetségi kancellár fogadta, délután niszterelnök kétnapos hivatalos pedig a szövetségi kancellár szék­látogatásra Becsbe utazott. A VI házában megkezdődtek a hivata­schwechati repülőtéren a vendé­­los csehszlovák—osztrák tárgya­get Franz Vranitzky osztrák sző­­lások. Az ENSZ nevelési, tudományos és kulturális szervezetének, az UNESCO-nak Párizsban folyó fő­­konferenciáján felszólalt Evzen Vacek, a csehszlovák küldöttség SZOMBAT 21 vezetője, külügyminiszter-helyet­tes. Méltatta azokat a pozitív vál­tozásokat, amelyek az új főigazga­tó, Federico Mayor vezetése alatt bekövetkeztek. Befejeződtek Kassán (Kosice) a XVIII. Fábry-napok, melyen ven­dégként az idén részt vett a Ma­gyar Köztársaság kormányának küldöttsége, amelyet Tabajdi Csa-VASARNAP ba miniszterhelyettes, a minisz­tertanács nemzeti és etnikai ki­sebbségi titkárságának elnöke ve­zetett. Budapesten az Országház előtt megtartott ünnepi nagygyűlésen Szűrös Mátyás ügyvivő államfő, az országgyűlés elnöke kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Az or­szág nevének megváltoztatása al­kalmából megrendezett ünnepi HÉTFŐ 23 aktuson több tízezren vettek részt. Szűrös Mátyás elmondta, hogy a Magyar Köztársaság „a polgári demokrácia és a demokra­tikus szocializmus értékeit vallja a magáénak". Október 21-én Csehszlovákia 41 járásában tartották meg az efsz-ek járási konferenciáit. Ezekkel a tanácskozásokkal befejeződött az efsz-ek XI. kongresszusa előkészítésének jelentős szakasza. Az országos kongresszus­ra december elején kerül sor Prágában. A Senicai járási konferencián részt vett Ivan Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára is. Jasszer Arafat, a Palesztinái Fel­­szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke, a palesztin állam elnöke a Cernín-palotában találkozott a prágai diplomáciai CSÜTÖRTÖK 19 testület tagjaival. Röviddel a ta­lálkozó után a vendég befejezte prágai látogatását s Jozef Lenárt társaságában Bratislavába uta­zott. OKTÓBER '89 Berlinben a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak 9. ülésén Erich Honeckert egészségügyi okokból felmentet­ték a párt főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének és a SZERDA 18 Nemzetvédelmi Tanács elnöké­nek tisztségéből. A központi bi­zottság Egon Krenzt, az NSZEP KB PB tagját, a KB titkárát választot­ta meg a párt új főtitkárává. VISSZ'XPIUANTÓ Medve/ QbojŐ! Szeretném gyorsan megírni ezt a levelet, levelet a dohányzásról, illetve a dohányzással kapcsolatos néhány észrevételemről, gyorsan, még mielőtt elfogy a cigarettám, mert cigaret­­tázás nélkül nem tudok írni, megszámoltam, mindössze tíz cigarettám van a dózniban, attól tartok, kevés lesz ahhoz, hogy ezt a levelemet befejezhessem, a cigarettás boltok már zárva vannak; tulajdonképpen csak erről van szó: nekem még soha sem jutott eszembe, hogy autóbuszban cigarettára gyújtsak, mint ahogy például templomban, krematóriumban, kórhá­zi kórteremben, múzeumban, mauzóleumban sem kísértett meg a dohányzási vágy, mon­dom, soha még eszembe sem jutott Hyen helyeken rágyújtani, mígcsak tegnap reggel, úgy hat óra körül, az egyik helyi autóbuszon, nagyszerű cigarettafüst nem csapta meg az orromat, kitűnő füst volt, épp az amelyet a legjobban szeretek, valaki Spartát szív, düny­­nyögtem magamban, és már nyúltam is a zsebembe, és elővettem egy cigarettát (nem Spartát!) és rágyújtottam; azt talán monda­nom sem kéne. az Olvasó úgy is kitalálja, hogy az autóbusz fékezett, megállt, kék egyenruhás vezetője körülnézett utasai között s amikor megpillantott engem füstölgő cigarettával a számban, hozzám lépett és figyelmeztetett: vagy azonnal eloltom a cigit vagy most rög­vest leszállók, vagy lerúg a buszról — választ­hatok; közben, mert nem vagyok vak, láttam, hogy az ö cigije, félig égve ott füstöl a (nyitott) vezetőfülkében; segítségkérőn szétnéztem, csupa zárkózott visszautasító, semleges arcot láttam, de azért még megkérdeztem a vezetőt (az egyik kezében pajszer volt), vajon neki ki engedte meg a dohányzást, azt válaszolta, hogy ahhoz nekem semmi közöm, de az autóbuszban dohányozni tilos, ő a vezetőfülké­ben azt csinál, amit akar, s erre én, tekintettel az erőviszonyokra (s főleg a pajszerre) eloltot­tam cigarettámat a cipőm sarkán; de azért a meglepetéstől még mindig nem tértem ma­gamhoz, tanúság rá ez a levél; kérem az Olvasót. ítélje meg, hot itt az igazság, van akinek szabad cigarettáznia bárhol, másoknak csak itt vagy amott; közben azért vegyük tekintetbe azt is, hogy a dohányzás igen ártalmas szenvedély, a tudomány állítólag már bebizonyította, hogy rákkeltő hatása van, ezenkívül is egy sereg istenverést okoz, ideg­bajt, érelmeszesedést, pénzhiányt, asztmát stb., az okos ember idejében abbahagyja, a mégokosabb eisern kezdi a dohányzást, no és ők mit tegyenek, szegények, kímélik az egész­ségüket amennyire tudják, s akkor jönnek ezek a (hozzám hasonló) vad „bagósok" és tönkreteszik azt amit nagy akarattal, serény munkával, szorgalommal fölépítettek: az egészségüket; úgy vélem, a megoldás pofon­egyszerű, az ember szinte szégyenli leírni, annyira közhely, méghozzá többezer eszten­dős: legyünk egymásra tekintettel!, pl. úgy, ahogy jóapám volt édesanyámra; Apám düh­rohamot kapott és kirohant a szobából, ha cigarettázni kezdtem, utált minden dohányost, ha szivarozott ha pipázott, ha cigarettázott, édesanyám viszont azt mondogatta (hálisten még mindig mondogatja!) nagyon szereti a cigarettafüst szagát s ő bizony (ha ez falun nem volna szégyellni vak) egy idős asszony Számára!) néha szívesen rágyújtana; nos sze­gény (két éve halott) apám ilyenkor valahon­nan mindig előkotort egy cigarettát, rágyújtott, és krákogva, könnyezve, de mosolyogva fújta a füstöt mosolygós édesanyám szeme közé; úgy gondolom, valahogy így kellene ezt csinál­ni, ám fordítva is: nyomban eloltani cigaret­tánkat. ha látjuk, hogy valaki nem kedveli annak füstjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom