A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-03 / 45. szám
... A szeptember végi eső napok óta dolkodó embert, hogy környezetét és veri az erdőt. A büszke cserfa bírja, életfeltételeit egyre komolyabb venagyokat lélegzik alatta. A lombok szélyek fenyegetik. Világszerte is, hafedte keskeny út már közel sem eny- zánkban is, ahol az ipar gyarapodása, nyire türelmes: terepjárónk nagyokat az infrastruktúra bővülése, a mezöcsusszan rajta, bár megyünk azért. A gazdaság kemizálása — sajnos — ri-Cseh Óriáshegységben, a Harrachov asztó mértékben járt együtt a körfölötti irtások egyike felé haladunk, nyezeti ártalmak növekedésével. Léaz Ördög-hegy tetejének irányába. nyegében ennek tudatosítása indí-Már hallom a motorosfürész sivító tóttá el a napjainkban már komoly, zúgását, de még így is nehezen talál- hasznos munkának és jó közösségi nánk rá a favágókra, ha nem ienne szórakozásnak számító Brontosavelünk az a vizsgálódó tekintetű, in- urus-mozgalmat... Ezt bizonyította kább alacsony, mint magas és igen az Ördög-hegyen szervezett találkozó mozgékony ember, aki a helyi érdé- is, bár valószínű, hogy veröfényes szét vezetőjeként ideje háromnegyed őszi napsütésben ruccantak volna föl részét a szabadban tölti. Hittel vallja: a megadott találkahelyre, nem elég, hogy ismerősek a fák, is- IMem titok: az ifjú szervezők ugyanmerni kell az embereket is, akik az csak csodálkoztak azon, hogy az invierdőben dolgoznak. És szemmel tar- tált illetékesek közül is csak néhátani azokat, akik kirándulókként jár- nyan jelentek meg. Pedig az akció nak ide. De ami a legfontosabb: tá- lelkes szervezői majd mindegyik mimogatni és felkarolni azokat, akik ' nisztériumba küldtek meghívót, gonóvni és védelmezni akarják az erdőt. dolván, majd ott eldöntik: ki képviígy nyilván az erdészetvezetőnek is selje a tárcát a „Meddig él az erdő?" része van abban, hogy az egyre nép- vitáin és kirándulásain. Ám erre a szerübbé váló brontosaurusok cső- szeptember végi eseményre nemportjainak egyike éppen az Ördög-he- csak a felelős hivatalokból érkeztek gyen tartotta szeptemberben esedé- kevesen. Az egyébként lelkes tagság kés összejövetelét. sem ostromolta seregestül a rendez-Hogy kik a brontosaurusok? Nos, vényt... erre két magyarázatot is tudok! A Közöny? Teljes kudarc? tankönyvek útbaigazítása szerint: Legszívesebben azt mondanám: egy kipusztult ősvilági lény. Saját igen. Bár valószínű, hogy az eső és a tapasztalataim alapján viszont egy hűvös idő sokakat visszariasztott a olyan ifjú környezetvédelmi társaság, túrázástól, az ősz eleji sátorozástól, amely 1974 óta — tehát éppen tizen- Ily módon a megdöbbentés, a ráéböt éve — a SZISZ-ben szervezett resztés most nem sikerült igazán, keretek között mozgósítja a hazai elvégre a fapestis terjedése és a körfiatalokat a természeti környezet nyezetünkre leselkedő egyéb veszémegóvására, tanulmányozására és lyek nagysága akkora, hogy az erről gazdagítására. Tevékenységük jel- tudósítókat nem félszáz embernek mondata: „A brontosaurus sem élte kellene hallgatnia. Már csak azért túl" arra figyelmezteti a józanul gon- sem, mert ha a kémények eregette komor füstfellegek sötétsége és kiterjedtsége alapján ítélnék meg egyegy ország iparának fejlettségét, hazánk az élbolyba tartozna. Gazdaságunk azonban nem világszínvonalú, ellenben tavaly mégis másfél millió tonnánál több kéndioxidot bocsátott a levegőbe. Ezzel a hatalmas mennyiséggel Európában — egy lakosra vetítve —, sajnos, az élmezőnyben vagyunk. Ráadásul nemcsak kén van körülöttünk — bár a legutóbbi időkig csak ezt tartották a légkör legfőbb kártevőjének. A honi levegőt évente több százezer tonnányi szilárd anyag — korom, por és egyebek —, hasonló mennyiségű nitrogénoxid, és ennél is több ólom szennyezi. No meg széndioxid, ám ennek mennyiségére egyelőre nincs pontos adat. Az viszont mára már tisztázódott, hogy ez utóbbiak legalább olyan erősen szennyezik a levegőt, mint a kén! Szó esett a Brontosaurus-mozgalom tagjainak összejövetelén arról is, hogy a környezetvédelmi munka javítása mindenképpen társadalmi feladat, ám nemcsak az államkassza gazdagságán múlik. Az akaraton, a szemléleten is. És ez vonatkozik a „magas" hivatalokra és a kis üzemekre egyaránt; a vezető beosztású személyekre ugyanúgy, mint mindenki másra. És hogy miért kell minderről és minél többet beszélni? íme egy egyszerű példa. A levegőben levő szénmonoxidnak és ólomnak a legnagyobb része a közlekedésből származik. Az Egészségügyi Világszervezet orvosai szerint már káros az egészségre, ha ólomból a felnőtt szervezet napi négyszáz, a bölcsödéskorú gyerek pedig százötven mikrogrammnál többet kap. Hazánknak 12
