A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

• Mik a terveid? — Úgy felkészíteni az UK-t, hogy jövőre is miénk legyen az aranyérem. A válogatottal is merész terveim van­nak. Ott szeretnénk lenni a következő világbajnokságon és az olimpián. Ha a szövetség benevezi a csapatot, akkor a selejtezőn játszva túljutunk. • Sikeres edzőnek tartod magad? — Ezt másoknak kell eldönteniük! Az idei év kétségkívül — még akkor is, ha Gorzówban leszerepeltünk — pá­lyafutásom eddigi legsikeresebb esz­tendeje: 1974-töl 15 évet vártam a következő bajnoki címre. Megérte tü­relmesnek lenni. Akkor a CH edzője voltam, most pedig az UK csapatáé vagyok. Nem tagadom, sok konfliktu­som volt, de valamennyi a sportág érdekét szolgálta. Mindig is a saját utamat jártam, s erről a jövőben sem térek le. Érdemes volt ezt választani! • Mégis, kiben bíz(hat)tál. ki támo­gatott) a legtöbbet? — A feleségem, ő a legnagyobb támaszom. Amikor három évvel eze­lőtt elküldték az UK-tól, teljesen ösz­­szeroppantam. Ekkor azt mondta: „Vagy talpra állsz, vagy hagyd el a családot!" Neki köszönhetem, hogy összeszedtem magam. Az életben — hála a vízilabdának — már annyiszor voltam a lejtő legalján, hogy a jövőben aligha érhetnek meglepetések ... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ hetjük a nagynevű budapesti gárdát. Olyan taktikai hibákat vétettünk, me­lyekért még a diákoknál is súlyos bün­tetés jár. Az is igaz: a holland és az olasz bíró a hosszabbításban már szó­hoz sem engedett jutni. Ez érthető (?!) is, hiszen a Vasas minden évben sze­repel az európai kupákban, mi pedig most másodszor! A következő BEK- meccsünket nem láttam ... • Miért? • Ezt hogyan kell értelmezni? — Teljesen kikészültem a Vasas el­leni 6 : 8 után, rosszul lettem, és szív­panaszokkal a gorzówi kórházba vit­tek. Az orvos megtiltotta, hogy a házi­gazdák elleni sorsdöntő összecsapá­son a helyszínen legyek. Csapatom a vízben, én pedig a kórházi ágyon küsz­ködtem. Szörnyű dolog volt. Ha a kispadon lehettem volna, akkor talán nem izgulok ennyire. Amikor megtud­tam, egy góllal kikaptunk, alig jutot­tam szóhoz. A Posilippo elleni talál­kozó már tét nélküli volt. • A gorzówi három vereséggel még nem ért véget a kálváriád? — Ezekkel ugyanis lehetett szá­molni, de azzal, ami két nappal a hazautazás után történt nem! Köztu­dott, hogy az olasz elsöligás Poseidon Catania az EB-t követően szerződést ajánlott fel. Sokáig gondolkodtam, vé­gül rábeszéltek; igent mondtam, s a felsőbb szervek is beleegyeztek. Már indulni akartam Olaszországba, ami­kor kaptam egy telexet: „Nincs rám szükség ..." Mi ez, ha nem szélhá­mosság ?! • Nagyon letört az olaszok sportsze­rűtlen, komolytalan lépése? — Ez van! Nincs mit ezen meditál­ni. Az a fontos, hogy már egészséges vagyok. De azért szólhattak volna ide­jében. Az élet megy tovább. 1. Stoffan Rudolf utasításokat ad védenceinek 2. A mesternek nem váltak valóra „olasz" álmai, Peter Hornák­­nak, a Slávia UK és a válogatott egyik legjobbjának viszont igen. A főis­kolások kitűnő centere novembertől a Brescia játékosa lesz 3. Vidor Borsig sosem villog a vízben, de mindig hasznos, megbízható tagja a csapatnak. A bonni világbaj­nokságon mindössze egy (!) percet töl­tött a cserepadon (Lőrincz János felvételei) Mégpedig ferde torony. A szó­­kapcsolat hallatán valószínű, mindenkinek a leghíresebb, a pisai jut az eszébe. Az, amely ma már több mint négy méternyire hajlik el a füg­gőlegestől, és egyre dől az egyenet­len talajsüllyedés miatt. A szakembe­rek nagyon félnek, hogy leomlik, a turistáknak így érdekes, a közelében lakók megszokták. Persze, a végte­lenségig nem „ferdülhet", megmen­tésén fáradoznak. Aki közelről láthat­ta biztosan nem felejti. Én sajnos nem tartozom ezek közé. Szegény ember vízzel főz. Van ná­lunk is ferde torony, néztem a pisai helyett ezeket. Például a gyűgyit (Du­­dince). Gyakrabban találkozom azon­ban a „nagy ferde" távoli, csallóközi (mondjuk: a történeti csallóközi) ro­konaival. Néhány közülük igaz még csak jó szemügyre véve ferde — in­kább csak ferdécske — ám már szé­pen elhajló is akad közülük. Az újfalusit (Nová Dedinka), amely a szabadságharc idején egyéves volt, jól szemügyre kell venni, hogy ferde­­ségét felfedezzük. A sápi (ez is Nová Dedinka) fiatalabb, ám ferdébb. A zonctoronyi (Túrén) is hasonló. A va­­jasvatai (Maslovce) mellé szinte kí­vánkozik a támasztókaró. Illésházán (Novy Zivot) járva pedig az ember Az újfalusi alig láthatóan ferdült önkéntelenül is átmegy a túloldalra, nehogy a torony véletlenül rádöljön. Tehát az illésházi torony az igazi fer­de. A csallóköziek közül talán a leg­ferdébb. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Egyenes-Egyenes Gáspár el­mondása szerint gabonatározó ver­mek vették körül, melyek később természetes vízgyűjtővé alakultak át, alámosva a tornyot is. Be is szakadt néha a mellette vezető út. A gödrö­ket feltöltötték, a torony remélhető­leg nem süllyed tovább. Tűzre, vízre, ellenségre figyelmez­tettek, harangoztak hajnalt, estét, emlékeztettek a nándorfehérvári győzőre, halottat búcsúztattak. Múl­tunk egy részét mentették át jele­nünkbe ezek a tornyok. Ledölésüktől tartani nem kell, időnként szerencsé­re valamennyit csinosítják, felújítják. GÖRFÓLJENŐ A szerző felvételei Az illésházi rokon 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom