A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 28. szám

HÉTVÉGE Kezdő háziasszonyoknak Újra itt a befőzés Szörpöket többféleképpen készíthe­tünk, de sose keverjünk a gyümölcslé­hez vizet, mert felesleges a vizet tárolni. Télen a tömény szörpöt lehetőleg szó­da- vagy ásványvízzel hígítjuk, de bólé­kat is ízesíthetünk vele. Nyers ribiszkeszörp. A jól megmo­sott, lecsepegtetett ribiszkét szárastól jól összenyomkodjuk, a levét szűrőka­nálon egy hibátlan zománcú edénybe szűrjük, a sűrűjét ritka vászonba kötve kicsavarjuk, vagy passzírozó gépen át­hajtjuk és minden liter léhez 75 dkg cukrot öntünk. Időnként megkeverjük. Amikor a cukor teljesen felolvad (kb. fél nap alatt), üvegekbe töltjük, szalicilos vízbe mártott dugóval lezárjuk és helyé­re állítjuk. Főtt ribiszkeszörp. Ugyanúgy járunk el, mint a nyers ribiszkeszörpnél, de a ribiszkemasszát felforraljuk, majd az át­tört levét kevergetve — hogy a cukor elolvadjon — literenként 75 dkg cukor­ral újra felforraljuk. A habját leszedjük, a szörpöt üvegekbe töltjük, lezárjuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Meggyszörp /. A kimagozott meggyet kilónként 70 dkg cukorral elkeverjük, és állni hagyjuk (időnként kevergetjük), míg a cukor elolvad. Ezután a levét leszűrve üvegekbe töltjük, dugóval le­zárjuk és a végleges helyére állítjuk. A visszamaradt meggyhúst dzsemnek főzhetjük meg. Meggyszörp II. A meggydzsem főzé­sénél keletkezett bö levet öt-tíz percnyi forrás után leveseskanállal leszedjük, üvegekbe töltjük, bedugaszoljuk, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Eperszörp. Ugyanúgy készül, mint a főtt meggyszörp, de egy kiló gyümölcs­höz csak 50 dkg cukrot, adunk. (Folytatjuk) TANÁCSOK Utazási előkészületek — Az útiholmi összeállításához hasz­náljunk papírt és ceruzát! Jóval a cso­magolás megkezdése előtt írjuk össze a szükséges kellékeket! — Csomagoláskor csoportosítsuk kü­lön az úti iratokat, a tisztálkodó szere­ket, a fehérneműket, a cipőket és végül a felsőruhákat! — Ha programunkban több éjszakai szállás szerepel más-más helyen, cél­szerű külön kis táskába elhelyezni: pi­pereholmit, hálóruhát, törülközőt, két váltás fehérneműt, esetleg köntöst, pa­pucsot. — A piperetáska tartalma: fogkefe, fogkrém, szappan, férfiaknak borotvál­kozó szerek, desodor, fésű, hintőpor, olló, tű, cérna, biztosítótű, néhány gomb, patent, gyors sebtapasz, kötszer, vatta, alapgyógyszerek, nőknek kozme­tikumok, körömlakklemosó. A LEGEK VILÁGÁBÓL Nemrégen egy szovjet újságban képes riport jelent meg egy óriás platánfáról. Ez Azerbajdzsánban a Krasznij Bazar falu határában található, és törzsének üregében ötven bárány a pásztorral együtt kényelmesen elfér. A fa mellett egy kristálytiszta forrás buzog, amely nemcsak az emberek és állatok szomját enyhíti, de megmenti a platánfát a ki­száradástól is. A világon sokféle óriásfát tartanak számon. Különösen a tölgyek, platánok, mamutfenyők, hársak és a baobafák érnek el tekintélyes vastagságot és életkort. Mindezeket eddig felülmúlta Mexikó egyik falucskája mellett „viruló" mexikói tiszafa. A magassága csak 40 méter, viszont derékbösége eléri a 35 métert! Egy egész iskolai osztály (30 gyerek) éppenhogy át tudja „ölelni". Koronájának átmérője 132 méter! A mexikói tiszafa korát eredetileg 6 000 évre, később 4 000 esztendőre becsül­ték, a szakemberek pontos mérések alapján most 1 500 évet mutattak ki. Persze, ez se lebecsülendő! A tiszafa egy pár éve kezdett kiszáradni, már majdnem lemondtak róla, amikor rájöt­tek a betegségének az okára. A közel­ben egy kutat ástak és ennek a vize hiányzott a fának. Ez az óriás kb. 4 500 liter vizet fogyaszt naponta. Most a hiányzó vizet csatornán keresztül vezet­ték a gyökereihez. így ma már újra a régi egészségnek örvend és zöld lomb­koronával fogadja a naponta érkező turistákat. L S. és megkérte a baglyot, hogy üljön nyu­godtan. A bagoly egy kőre telepedett, a holló meg szép óvatosan festeni kezdte a tollát. Festette, ékesítette, és azt gon­dolta magában: „Olyan gyönyörűre festem, amilyenre csak tudom! Ha meglátja a munkámat, ő is szépre festi az én toliamat." Sokáig munkálkodott a holló. Elunta a bagoly az üldögélést, azt gondolta magában: „Agyonfáraszt ez a holló! Majd ha rákerül a sor, én meg­mutatom neki, hogy egy pillanat alatt el tudok készülni!" A holló végre az utolsó pöttyöt is rápöttyentette a bagolyra, és azt mond­ta neki: — Nézd, milyen szépre festettelek! Most szárítkozz meg a szélben, aztán te fess be engem! Úgy tett a bagoly. A szélben megszá­­rítkozott, aztán megkérte a hollót, hogy üljön nyugodtan. A holló egy kőre telepedett, de a bagoly azt mondta neki: — Ne oda, a kő mellé! Én másképp festelek téged! Hunyd be a szemed, csak akkor nyisd ki, ha szólok! Leült a holló a kő tövébe, összehu­nyorította a szemét, várt. A bagoly meg gyorsan jó zsíros kor­mot gyűjtött, rátelepedett a kőre, és fejétől a farkáig végigöntötte a hollót. Az egy szempillantás alatt koromfekete lett. — No — mondta a bagoly —, most szárítkozz meg a szélben, aztán nyisd ki a szemed és nézd meg magad. Egy pillanat alatt befestettelek, mégis ész­revesz ezentúl mindenki télen is, nyáron is. Megszárítkozott a holló a szélben, aztán kinyitotta a szemét, megnézte magát, és rárivallt a bagolyra: — Mit csináltál velem ?! Koromfekete lettem — most majd messziről észre­vesz minden nyulacska, minden egérke! Hogy szerzem meg magamnak az ele­­séget? Mindenki meglát! — Hiszen magad akartál szép lenni — mondta a bagoly. Most haragudott meg csak igazán a holló! — Mennyit vesződtem én veled! Te most valóságos szépség vagy! Engem meg befeketítettél. Feketék lesznek a fiókáim is. Takarodj, bagoly, takarodj előlem! A bagoly most sem mer a holló szűrne elé kerülni — fél tőle. eszkimó mese Réges-régen együtt élt a holló meg a bagoly. Békén éltek, jó egyetértésben. A holló fehér volt. Fehér volt a bagoly tolla is. Sok évet megértek, megöreged­tek, s ahogy őszültek, fehérebbek lettek a hónál. Azt mondja egyszer a bagoly a holló­nak: — Megvénültünk anélkül, hogy vala­ha is szépek lettünk volna. Milyen szép tarka a többi madár tolla: piros, fekete, szürke. Bennünket, kettőnket, csak a rövid nyarakon vesznek észre, amikor minden kizöldül. — Bizony — mondta a holló, — ami­kor a havon ülünk, senki sem vesz észre bennünket. — Fessük be egymást — tanácsolta a bagoly. — Először te engem, aztán én téged. Ráállott a holló. Jó fekete, zsíros kormot kapart a mécses kanócáról, ecsetnek kihúzott egy tollat a farkából, N. KÁKAROV SZILVIA Irkák, könyvek, sarokba, hátizsákom — marokra, szellő — hintóm befogom. Napsugár lesz cinkosom. elvágtatok. nyaralgatok, szeptemberig maradok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom