A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 44. szám
AZ EMBEREK KÖRÉBEN Napjaink forrongásai, az átalakítás, nem utolsósorban a környező országokban lejátszódó események sok-sok tapasztalatot és tanulságot szolgáltatnak mindenkinek. Egyebek között azt is bizonyítják, milyen fontos a társadalom stabilitásának a megőrzése, és milyen fontos, hogy a társadalom vezető ereje ne szakadjon el a valóságtól. Nálunk a CSKP rendelkezik azzal a képességgel, hogy politikájának megnyerje a dolgozók különböző rétegeit s megszervezze küzdelmüket a szocialista társadalom építése és tökéletesítése érdekében végzett gyakorlati munkához. A most folyó évzáró párttaggyűléseken az is látható, hogy a CSKP vezető szerepe abban jut kifejezésre, hogy a pártnak a gyakorlati munkához a társadalom minden területére van kidolgozott politikai vonala, elvi útmutatása. A Nemzeti Front szervei és szervezetei a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek és intézmények — felismerve alapvető érdekeiket és fő törekvéseiket — a párt politikájának szellemében végzik sajátos feladataikat, szervezik munkájukat. Azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy a szocializmus építése — a történelmi fejlődéstől és egyéb más tényezőktől függően — megvalósulhat egypárt- vagy többpártrendszerben. De a marxista-leninista párt vezető szerepe minden körülmények között szükségszerű. Ellenkező esetben megbomlik a társadalmi rend, demokrácia helyett eluralkodik az anarchia. A történelem tapasztalataiból a szocializmus ellenfelei is tanultak. A kommunista párt politikai befolyásának, vezető szerepének gyengítését ezért is tekintik egyik legfőbb feladatuknak. Tudják, hogy amíg a munkáshatalom vezető ereje politikailag egységes és szilárd, s mögötte állnak a dolgozók, addig a reakció törekvése nem arathat sikert. Az alapszervezetek mindennapi munkájában néhol gondot okoz, hogy akadnak, akik a korábbi direktív módszerektől nem tudnak megszabadulni. A merev magatartás képviselői a meggyőző munka helyett az utasitgatást, a parancsolgatást, a direktív irányítást helyezik előnybe. Ám ennek a stílusnak — nyomatékosan kifejezésre jutott ez a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plénumain, és most kifejezésre jut az évzáró párttaggyűléseken is — nincs létjogosultsága. Az utasításos, direktív vezetési stilus helyett egyre többen, egyre többször a demokratikus irányítási stílust igénylik és érvényesítik. A CSKP számára nemcsak lehetőség, hanem szükséglet is a szoros kapcsolat az emberekkel. Az átalakítás és azok a történelmi feladatok, amelyeket meg kell oldani, másképpen nem valósíthatók meg. Az emberek körében szerzett tapasztalatok és jelzések nélkülözhetetlenek a társadalmi folyamatok megismerésében, a mozgástendenciák megértésében. Az emberek részéről kapott jelzések megóvják a pártot a hibás, vagy elkésett döntésektől, lehetővé teszik, hogy a párt időben érzékelje, felismerje a változások igényeit és szükségleteit. Az évzárók, mint mindig, most is a tapasztalatok és a tanulságok gazdag forrásai. Arról is tanúskodnak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja az idejében felismert realitások számbavételének a segítségével biztosítja politikai érzékenységét, nyitott a fejlődés követelményei iránt. BALÁZS BÉLA ■A," A duklai hadművelet 45. évfordulója és a Csehszlovák Néphadsereg napja alkalmából koszorúzást tartottak a Duklai-hágónál és Svidníkben. Az október 8-án tartott ünnepségeken a párt- és kormányküldötteken kívül részt vett a Szovjetunió katonai küldöttsége, valamint a duklai harcok 45 közvetlen résztvevője is. VISSZAPILLANTÓ Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Nicaraguából Kubába érkezett egynapos munkalátogatásra, ahol Fidel Castro legfel-Kegyeletes aktus színhelye volt Marhoö, az egykori Margonya. Ebben a kelet-szlovákiai faluban van Dessewffy Arisztidnek, a magyar szabadságharc honvédtábornokának, az egyik aradi vértanúnak a sírja, amelyen koszorút helyeztek el Szerencsés János, a A Német Demokratikus Köztársaságban megkezdődtek az NDK megalakulása 40. évfordulójának ünnepségei, amelyeken vendégként részt vettek a szocialista országok párt- és állami képvise-Budapesten a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként megalakult a Magyar Szocialista Párt. Ez nem egyszerű névváltoztatás, nem is megújulása vagy újjáalakítása az MSZMP-nek, hanem teljesen új párt, amely elhatárolja magát annak hibáitól, de a korábbi Csehszlovákiába látogatott Erwin Horn, a nyugatnémet parlament honvédelmi bizottsága SPD-csoportjának vezetője. Itt tartózkodása során találkozott a hazai békemozgalom és a közvélemény Moszkvában megkezdődött az ENSZ-társaságok Világszövetségének 32. ülése, amelyen a világszervezet biztonsági, politikai, humanitárius, gazdasági és ökoló-SZERDA CSÜTÖRTÖK PENTEK SZOMBAT VASÁRNAP OKTÓBER '89 söbb vezetővel és további politikusokkal folytatott tárgyalásokat. Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja, Váradi Lajos konzul és Kiss László, a bratislavai Magyar Kulturális Központ igazgatója, valamint a Bardejovi járás párt- és állami szerveinek képviselői. lői, valamint több tucat országból a haladó pártok és mozgalmak vezetői. A csehszlovák delegációt MiloS Jakes, a CSKP KB főtitkára vezette. reformtörekvések és haladó hagyományok örököse. A politikai színskálán a balközépre állítja magát és szakítani kíván a hatalomgyakorlás proletárdiktatorikus módjával és a demokratikus centralizmussal. képviselőivel, valamint katonai szakemberekkel. A megbeszélések során a közös európai ház építésével összefüggő kérdéseket is áttekintették. giai kérdésekkel kapcsolatos feladataival foglalkoztak. Döntöttek tovább több állam tagfelvételi kérelméről és az 1990—1991-es költségvetésről. Megtartotta 3. önálló ülését a Népi Kamara. Napirendjén az állami vállalatokról szóló törvény alkalmazása tapasztalatainak, illetve a népgazdaságfejlesztési feladatok teljesítésére gyakorolt hatásának megvitatása szerepelt. /fedve; Q/oojő’ A temető egész évben a nyugatom és a csend birodalma. Néha egy-egy emlékező családtag, virágot elhelyező barát jelenik meg, s csak temetés alkalmával népesül be a temető. November elején azonban sátoros ünnepre emlékeztető tömeg lepi el a csendes oázist, megtelnek a gesztenyefák alatti sétányok. Messziről látni ilyenkor, hot van a temető. Elárulja a gyertyák fénye — mintha egy nagyvárosba tévedtünk volna be. Mégsem siet senki. Ilyenkor van időnk egymásra, talán azért is, mert sokszor nem volt időnk azon szeretteinkre, akikre ma emlékezünk. Régi ismerősök találkoznak — sokan közülük csak a halottak napján. Rég nem létező utcák volt lakói beszélgetnek el egymással, messzi földről látogatnak haza távoli rokonok, mint annak idején nagy családi ünnepek, búcsúk, disznóölések alkalmával. Meglátogatják azokat, akik életükben a családok összetartói, vendégvárói voltak. Emlékeket idéznek olyan időkből, amikor a mai „ünnepeltek" biztosították az otthon melegét. A legelhanyagoltabb sírra is kerül virág és egy szál gyertya. Lám, szeretteink sírjukban is összehoznak minket; s mi vállaljuk azt a folytonosságot, ami biztonságot ad, meleget áraszt És elindulunk a temetőkbe. Visszük a gyertyát, meggyújtjuk az elmúlás arasznyi szimbólumát. Szomorúak lennénk, de lelkünk mélyén örülünk annak, aminek eltávozott szeretteink is örülnének — a szeretett személy távozásával nem szűntek meg a baráti, rokoni szálak. A gyertyák pedig égnek. Égnek azokért, akik közt felnőttünk, akik szerettek minket. Azokért, akikkel elindultunk felfedezni a világot, akik megtanítottak bennünket biciklizni, rohantak velünk orvoshoz, ha éppen valami bajunk volt. Azokért, akik örömmel lesték, hogyan rójuk életünk első betűit, akik féltve figyelték, hogyan másszuk össze a környék fáit Akik bevarrták elszakadt nadrágunkat, akikkel botot faragtunk az erdőben, akik megtanítottak csomót kötni a cipőfűzőn s akik olyan szépen díszítették föl a karácsonyfát. Azokért akiktől megtanultunk kenyeret szelni s akik jó süteményt sütöttek. Égnek a gyertyák azokért a fiatalokért, akiknek nem adatott meg a lehetőség megváltani a világot; azokért a szülőkért, akik már nem örülhetnek sikereinknek, azokért a nagymamákért ahol csodálatos nyarakat töltöttünk. Azokért is, akik sírjait nem találjuk meg soha, kilométerek ezrei választanak el tőlük, s azokért is, akik fejfáján nincsen név — mert közös sír is van minden temetőben. Azokért, akik elvesztését nem hittük el soha és azokért, akik sírjukban is össze tudnak hozni bennünket a világ minden tájáról — legalább egy szeretettel teli, emlékező estére. „Mindazokért egy-egy gyertya égjen."
