A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
5PJ Búcson ez már a második járási szüreti ünnepély volt. Jelszavát a színpadról idézem, arról a színpadról, amelyen föllépett többek között az Apró Szőttes, a Szőttes, a Palóc, a Dunaj népművészeti együttes és a dunamocsi, meg a bécsi népművészeti csoport. Azon töröm a fejem, hogy milyen lehetett az első, mert ha az is ilyen szép, kedves és vidám volt, mint ez a második, akkor nagy hajlandóságot érzek arra, hogy megsértődjem, mert tavaly nem hívtak meg. Nem azért voltam itt, hogy a népi együttesek fellépését értékeljem, értékelte azt a közönség sokszor szűnni nem akaró tapsa. Ami viszont ettől az alapállásomtól függetlenül is nagyon tetszett, az az Apró Szőttes műsora volt, pontosabban egy, az ősz eleji kánikulában nagyszerűen bevált ötlet: műsoruk végén teljesen váratlanul valamennyiünket nyakon öntöttek vízzel. S a víz elsősorban az ELSŐ SORBAN ülő, meghívott vendégek nyakába csörgött, tekintet nélkül a protokollra. Nagyszerűen sikerült a szüreti fölvonulás is, lovas bandérium, lovas fogatok, táncoló legények és lányok, sőt, pénzt kalapozó cigányok, még e sorok írója is adott nekik öt koronát, s véletlenül hozzáért az egyik kunyeráló roma karjához, s ettől az érintéstől még most is kormos a ruhája. Volt még könyv-, kerámia-, bőrdiszművásár, gyümölcs- és zöldségkiállítás. Láttam egy akkora paprikát, mint a fejem, tehát elég nagyot, Gál Sándor költőnk édesanyja termesztette. Frissítők is voltak bö választékban. Amikor hazaindultunk, valaki ezt énekelte (nem a színpadon) „Ellőtték a jobb karomat, folyik a piros vérem!". Kiszálltam a kocsiból. Megnéztem az énekest. Egyik karja sem hiányzott. Jókedvűen értünk haza.-zsélyi-Fényképezte: Gyökeres György „Érik a szőlő, hajlik a vessző" 6
