A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 41. szám
A költő apja, id. Madách Imre (1771 — 1834) szintén ügyvéd s a megye alügyésze volt. 1806-ban a napóleoni háborúba átvonuló orosz csapatok ellátásának egyik szervezője. Ő fejezte be a visszaszerzett új kastély rendbetételét, s 1810-ben már ide hozta feleségül Majthényi Annát. Az öreg kastély pedig testvéréé, Jánosé lett. Madách édesanyja, Majthényi Anna, a szigorú és müveit „nagyasszony" szintén előkelő családból származott, amely még a Madáchoknál is régebbre, a 108 honfoglaló nemesség egyikére tudta visszavezetni eredetét. A gazdag Marcibányi család nevelte fel az árva Majthényi Annát; itt ismerkedett meg Vitkovics Mihállyal, a neves íróval, a család jogtanácsosával. Vitkovics 1810-től gyakran megfordult Sztregován. Nemcsak az ősök, hanem Madách testvérei, rokonai is .érdemesek az említésre. Madách Pál (1827—1849) már 21 évesen a megye első aljegyzője lett. Részt vett a megyei tisztikarban, aki nem tette le az esküt báró Majthényi László királyi biztos előtt. A kormányt Debrecenbe követte, ahol Kossuth futára lett. Madách Károly 1848-ban Budán, a helytartótanácsnál szolgált. Ö is beállt a nem zetörök közé, híve volt a forradalomnak. Madách Mária 1847-ben Balogh Károly dragonyos kapitány felesége lett (másodszor ment férjhez). Balogh a forradalom alatt őrnagy volt. Az erdélyi harcok után román rablók támadták meg, s agyonverték őket. Apja költői tehetségéből örökölt valamit Imre fia, Madách Aladár (1848—1908) is, akinek néhány verseskötete és spiritisztikai jellegű munkája is megjelent. Ö halála végéig a sztregovai birtokon gazdálkodott. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Alsósztregova Észak-Nógrád leggazdagabb irodalmi hagyományokkal dicsekedő települése. Rimay János (1569—1631) költő és politikus, a magyar késő reneszánsz jeles íróegyénisége szintén itt született evangélikus középnemesi családból. A kutatók szerint itt van eltemetve a költő. Rimayt baráti kapcsolatok fűzték Balassi Bálinthoz, akinek ott állt halálos ágyánál is, s akivel közös kötete is megjelent. De kapcsolatban állt a sztregovai nemes úr az ország valamennyi személyiségével. Ő mondta a gyászbeszédet Bocskay koporsója felett; Bethlen diplomatája volt. akinek megbízásából többször járt Sztambulban, a török szultánnál. És kapcsolatban állt Justus Lípsuszszal, a kor legtekintélyesebb humanistájával, akinek Sztregováról is több levelet irt. Pázmány Péterrel szintén levelezett a nagy műveltségű nemes. Alsósztregovai udvarháza a XVII. században a magyar szellemi élet egyik központja volt. ahol a kor valamennyi jeles írója és tudósa megfordult. Szenczi Molnár Albert például 1614 végén járt nála. Szécsényböl jött ide Makiári Bálint lelkész és Szigyei Kristóf vicekapitány kíséretében. A Naplóban így emlékezik erre: „Ez két katonával kisórtetött kiskarácson estén Esztergovára (Alsósztregovára) Rimái Jánoshoz. Itt ez tudós embernél az új szerint kezdem el örömmel ez következendő 1615. esztendőt." Sztregován már a XVII. században evangélikus latin iskolát tartott fenn a köznemesség. A tanintézetet természetesen az értelmiség részvételével alapították. Bél Mátyás (1684—1749) tudományos Író, a pedagógiai racionalizmus egyik úttörője is ebben az iskolában tanult 1693-ban, elsősorban írást, olvasást, latint és katekizmust. A Madáchokon kívül Sztregovának más kiváló szülöttei is voltak. Például Severini János (Ján Severiny 1716—1789) pedagógus és író. Ő 1755-től haláláig a Selmecbányái evangélikus líceum igazgatója volt. Néhány történelmi munka mellett filozófiai és állattani könyveket is írt. Komlós Aladár irodalomtudós és író szintén itt született 1892-ben. Ö szervezte a húszas években Simándy Pállal a losonci szabadegyetemet. Később a Nyugat kritikusa s a kor legmegbecsültebb irodalomtörténésze lett. Érdemes szót ejtenünk Alsósztregova egykori s mai műemlékeiről is. A költő idejében még állt az úgynevezett „régi kastély", mely felirata szerint hajdan „castellum", azaz várkastély volt, tehát védelmet nyújtott az ellenséges portyák ellen is. Az ókastély építési idejét pontosan nem ismerjük, azonban „az építési modor után ítélve igen régi" lehetett. 1883-ban Kimnach László budai festő, Benczúr Gyula tanítványa járt a faluban, aki akkor a még meglévő épületet lefestette, s a képeket egy útirajzzal együtt a Vasárnapi Újságban is közötte. Ebben írja a látogató, hogy a kastélynak „az emeleten bolthajtásai A Madách-síremlék A Madách-kastély vannak, s valaha kétemeletes volt. mit a padlás alatti falak bizonyítanak". Ő közölte a homlokfalra felírt latin szöveg magyar változatát is, amely Így hangzik: „Ez épületet, mely hajdan vár vala, s már 1430-ban a Madách-nemzetség által használtatott lakóhelyül, 1552-ben a török vad keze, 1717 s 1758-ban pedig tűz által dulatván meg, ennek szomorú és elégett romjai fölé emelte, építtette Sztregovai Madách Sándor 1799- ben." Az épületben az elmúlt század elején — Mocsáry tudósításából tudjuk — Sztregovai és Kelecsényi Madách János, Imre apjának testvére lakott. Madách apjáé ekkor az új kastély volt, ide hozta, mint már említettük is, feleségét 1810-ben. Talán ez is bizonyítja az újabb állítások hitelességét, miszerint a nagy költő itt, s nem pedig az ókastélyban született. A múlt század közepén a régi épület még lakható volt, hisz 1853-ban, mikor Madáchék visszaköltöztek Csesztvéröl Sztregovára, idősebb Madách Imréné, hogy „ne zavarja meg fiának házasságát", ide költözött társalkodónöjével együtt. A megye legrégibb kastélyát századunk elején már csak gazdasági épületnek használták Madáchék, mígnem a húszas évek végén lebontották. Alsósztregova „jeles kőépületei" közé tartozott az új kastély is. Borovszky monográfiájában azt írják, hogy ezt Madách Sándor, a költő nagyatyja építtette. Más Sztregováról szóló írások szerint Madách apja volt az építtető. Az igazság az, hogy Madách Sándor szerezte vissza a családnak a sztregovai birtok egy részét s az úgynevezett „új kastélyt" is. A szép kéttornyú, földszintes épületet is ö kezdte rendbehozatni (tehát nem építtetni), amit aztán Imre, a költő apja hozatott végleg rendbe még nősülése előtt, s „fejlesztette ki kellemes szép parkkal körülvett rezidenciává". S amint Horváth Károly, az új Madách-monográfia szerzője írja: „Ebben az épültben született költőnk, és nagy müvét, az ember tragédiáját is itt irta." A kastély falán elhelyezett emléktábla is erről tanúskodik, kár, hogy csak szlovák nyelven. Kimnach László festőművész a kastélyra vonatkozólag szintén közöl részletes adatokat a Vasárnapi Újság 1883/6-os számában. „Az új kastélyt — olvassuk útirajzában — a múlt század közepe táján építtette trebosztói Révai Péter, aki akkor a sztregovai birtok felét zálogban bírta, s ezért van Sztregován két lak-épület." Már Kimnach László is hangúlyozta, hogy „Madách az új kastélyban született". Továbbá elmondta, hogy jeles költőnk azóta, amióta Csesztvéröl visszaköltözött ide, egészen haláláig az új kastély „azon terjedelmes boltozott szobájában élt és működött, melyet boltozatáról, valamint sötétségéről Oroszlánbarlangnak nevezett". Tudomásunk van arról, hogy Madách Imre 1855 áprilisa körül átalakította az új kastélyt: „A biliárdszoba melletti folyosóból hálófülkét készíttetett magának; ez meg a biliárdszoba lesz az ő lakosztálya". A Balogh Károly emlékezete alapján készült kastély-alaprajzból tudjuk, hogy az „oroszlánbarlang" és a hálófülke valóban a biliárdszoba mellett volt. Tehát itt irta drámaköltönk a nagy művet, nem pedig a toronyfülkében, mint azt egyik újságírónk állította. Az egyik toronyfülkében ugyanis a család levéltára kapott helyet, a másikból pedig lejárat vezetett az üvegházba. Az alsósztregovai „U" alakú, rokokó-klaszszicista stílusú, barokk szöglettomyokkal ékesített kastély 1964-ben lett Madách-múzeum. Később átkeresztelték ezt Járási Honismereti Múzeumnak. Eredeti relikvia alig akad az épületben. A múzeum tulajdonában van Kubányi Lajos egyik Madách Imréről 10