A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 40. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Tavaszi szél. . . előzetes Kora tavasszal lezajlottak a Tavaszi szél... verseny járási döntői. Ezekben a hetekben kerül sor a területi döntőkre. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban mindenkinek, aki a járási döntőn továbbjutott felkínálták a bősi (Gabóíkovo) dal- és táncünnepélyen való fellépés lehetőségét. Aki csak tehette, élt is ezzel a lehetőséggel. Ott készültek ezek a felvételek. 1. Az első képen a nyárasdi (Topofníky) éneklőcsoportot és a citeraegyüttest láthatjuk. A citerások már tizenöt éve sikeresen pengetik a húrokat, igaz közben egy időre kicsit „elhalkultak", de most már 1981-től megszakítás nélkül, rendszeresen gyakorolnak, tíz állandó tagja van az együttesnek. Évente húsz-huszonöt fellépést vállalnak. Rajkovics Alfréd a vezetőjük. A nyárasdi művelődési otthon igazgatója Beke Zoltán és ő egyben a citeraegyüttes szervezési vezetője, de az éneklöcsoportot is menedzseli. Az éneklöcsoport csak az elmúlt évben alakult. Juhos Júlia vállalta a vezetés szép és nehéz feladatát. 2. Következő képünk az albán (Dolny Bár) éneklőcsoportot mutatja. Énekelgettek ezek a csinos hölgyek már előbb is, de igazi csoporttá a Tavaszi szél... verseny kedvéért szerveződtek. Az alakulás időpontját 1987-re tehetjük, Vanyek Henrietta a vezetőjük. A Csemadok albári alapszervezetét most először képviselték a Tavaszi szél.. . versenyben s lám, mindjárt tovább is jutottak a területi döntőbe. 4. Alig egy év telt el azóta, amikor a nagyszarvai (Rohovce) hölgyek is gondoltak egy nagyot, s éneklöcsoportot alakítottak. Vezetőjük a Csépi házaspár. Ha mindenki eljön a próbára, akkor tizenhatan vannak. Annak ellenére, hogy még csak egy éve alakultak, ha összeszedik minden tudásukat, akár félórás műsort is adnak. Természetesen 3. Udvamok nem is egy van, hanem kettő: Kis- és Nagyudvamok (Dvomíky na Ostrove). Az éneklőcsoport tagjai is mindkét falut képviselik. Ök is a régi gárdához tartoznak, még 1975-ben alakult a csoport, Orbán Gyula a vezetőjük. Rendszeres résztvevői a járási rendezvényeknek, a területi döntőbe most jutottak be negyedszer. PALÓC A Füleken (Fifakovo) megrendezett Közép- Szlovákiai Kerületi Népművészeti Fesztiválról sok jót és kevésbé jót lehet mondani. Vitathatatlanul a jól sikerült rendezvények közé tartozik a Radnóti Miklós halálának 45. évfordulójára készült „Meredek út" című öszszeállítás Szabó Árpád rendezésében, a Fülekí Művelődési Központ irodalmi színpadának előadásában. Ugyanez a központ adott otthont a másik külön említésre érdemes kiállításnak, amely SZOBA a „Palóc szoba" címet viselte. Ezt a Csemadok jb néprajzi szakbizottságának két legaktívabb tagja Duray Éva és Böszörményi István állították össze. A rendelkezésre álló kis hely komoly fejtörést okozott a két tervezett szoba berendezését illetően. Közülük az egyik a XIX. század második felének, a másik századunk elejének állapotát próbálta bemutatni. Anyagát a fesztivált rendező három járásból (Losonc, Nagykürtös, Rimaszombat), valamint a bussai (Buáince), hidegkúti (Studená) és kalondai (Kalonda) néprajzi szobákból kölcsönözték. Pár évvel ezelőtt örömmel értesülhettünk arról, hogy a kalondaiak helyi kezdeményezésnek köszönhetően szép néprajzi szobát nyitottak meg. Valóban öröm volt benne sétálni, nézelődni az érdekes néprajzi tárgyak között. Sajnos, az ide érkező ma valami egész mást talál. Rendetlenséget, a szobákban elhelyezett tárgyak lassú pusztulását. A tető beázik ... De nem csak ezt láthatja. A szobákat magában rejtő épülettel szemben, az út túloldalán egykor egy igen szép kis parasztház állt, amely nagyon alkalmas lett volna tájház berendezésére. Akkor, amikor a szobákat rendezték szó esett ilyen jövőbeli elképzelésekről is. A „sors", a meggondolatlan tervezés más eredményt hozott. A házat mára lebontották. Visszatérve a kiállításra: a rendezők egy kis füzetet is kiadtak. Sajnos, külalakjában ez sem lett olyan, amilyennek eredetileg elképzelték. Tartalma azért megmaradt, rövid áttekintést adva a palócok lakásairól. A palócföldi faházakról szóló legrégibb tudósítás a XVII. század második feléből maradt fenn. Részletesebb leírást Bél Mátyás közöl az 1742-ben megjelent Notitia IV. című kötetében. 6
