A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 39. szám

>v »•-•vat.-üw? 1 »"WS? ■ , . -■ * Ä K.*?* r,_Í3P' « A zálogosdik befejező része a zálogki­váltás. A zálogkiadás feltétele lehet egy­­egy tréfa elmondása, éneklés, négy­­kézlábra állás, fütyülés, táncolás (pl. söprűvel), megadott mondat három­szor való kikiáltása (pl. Szamár va­gyok!), bukfencezés, stb. A zálogkiváltás módjai közül nem egy önálló játékként is előfordul. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat. A Sarkok nevű játékot rendszerint bent játsszák. A zálog tulajdonosát kiküldik a helyiségből, s amíg ez kint tartózkodik, a bentiek minden sarok­nak nevet adnak; ha fiút küldtek ki, akkor általában a jelen levő lányok neveit választják, ha pedig leányt küldtek ki, a jelen levő fiúk nevei közül választanak. Ezután szólnak a kint várakozó já­tékosnak, hogy bejöhet. Miután az illető játékos belépett, a zálogszedő megkérdezi a gyerekek­től: — Mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? Erre a gyerekek egyike ismerteti a feladatot (pl.): — Köszönjön minden saroknak! Ha a játékos köszönt, a bentiek megbízottja további feladatok végre­hajtására szólítja fel: Mit érdemel az a bűnös... — Mondja meg mindegyik sarok­nak, hogy hova menne vele! — Hova fektetné őt ? — Mit kíván neki? — Mit főzne neki ebédre? Stb. Közben a feleleteken a gyerekek jól mulatnak. A feladatok elvégzése után a játékosnak visszaadják a hol­miját, majd felfedezik előtte az egyes sarkak nevét. (Taiiós—Tomásikovo). A Szegeshíd nevű játék a „bűnös" számára már sokkal nagyobb kelle­metlenséggel jár. A gyerekek egy­mástól kb. másfél-két lépésnyire sor­ba állnak, egymás felé fordulnak, és ökölbe zárt kezüket ide-oda mozgat­ják, mintha dagasztanának. A „bűnösnek" ezen a „szegeshí­­don" kell átmennie, hogy zálogként beadott holmiját visszakaphassa. (Zsigárd—Zihárec) A Gyóntatni nevű játékot csak ketten játsszák. Az egyik játékos — a zálog tulajdonosa — letérdel, a másik pedig — általában a zálogsze­dő — a háta mögé áll, és különböző cselekvéseket mutogat. Közben megkérdezik: — Hányszor csináltad ezt? A kérdezett mond egy számot, például: — Négyszer. Erre a többiek derültségére a „gyóntató" kijelenti: — Négyszer csókolództál. A játékot addig játsszák, míg meg nem unják. (Taiiós) A Hónapok nevű játékot a zálo­gosdi két „bűnöse", általában egy fiú és egy leány játssza. A „bíró" a következő feladatot adja nekik: For­dítsanak egymásnak hátat, s miköz­ben valaki a hónapok neveit sorolja, minden egyes hónapnévnél fejüket fordítsák tetszés szerint jobbra vagy balra. Ahányszor egymás szemébe néz­tek, a játék csattanójaként annyi­szor kell egymást megcsókolniuk. A csókolódzás után visszakapják zá­logként beadott holmijukat. (Taiiós) A Telefonálni nevű játék a zálogo­lásban általában akkor fordul elő, ha például az idő rövidsége miatt a zálogokat egyszerre akarják kioszta­ni. A zálogok tulajdonosai egymás mögé felsorakoznak. Hátra nézni egyiküknek sem szabad. A sor végé­re odaáll a „bíró", s valamit csinál az előtte állóval, például meghúzkodja a haját, megráncigálja a fülét, meg­csípi, oldalba böki stb. Az elszenve­dett büntetéseket a játékosoknak „tovább kell adniuk", vagyis ugyan­ezt kell tenniük az előttük állóval. Mihelyt az első büntetés „megin­dul", nyomban követi a második, a harmadik és a többi. A büntetések elszenvedése után a játékosok visszakapják holmijaikat. (Taiiós) Sikeres zálogkiváltást kívánok! GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György ■HMM mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom