A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 39. szám
műnkön kívül csupa tizenéves fiú alkotja a csoportot. Én édesapámtól kaptam rá a citeramuzsikálásra. Aput meg a bátyja tanította meg a hangszer pengetésére. A községben régi hagyományai vannak a citerázásnak, hisz sok nyugdíjas ember ma is kiválóan ért a húrok pengetéséhez. Hagyományőrző citerazenekar LnJ A CSEMADOK ÉLETÉBŐL A huszonöt esztendős lukanényei (Nenince) Tóth László árgus szemmel mustrálja zenekaruk citeráit. — Bizony eléggé megviseltek, elnyüttek ezek a hangszerek — mondja társainak—, a legtöbbjét át kellene húrozni. Lukanényében esztendők óta működik citerazenekar. Az első gárda még a hetvenes évek elején, 1972-ben alakult. A közelmúltban nemzedékváltásra került sor: az újjáalakult, ugyancsak nyolc tagú együttesnek Tóth László a vezetője. S ami szintén örvendetes: Hives Györgyné, a művelődési ház igazgatónője alapiskolás tanulókból szintén szervezett citerazenekart. A Tavaszi szél... népzenei és népdalverseny járási fordulójában versenyeztünk először a mostani fölállásban — árulja el Tóth László —, s máris első helyezéssel jutottunk a kerületi döntőbe. Persze, tudom, hogy előadásunkkal még korántsem lehetünk elégedettek, hisz a zsűri is sok jobbítanivalót talált a műsorunkban ... Igyekezetben, no és lelkesedésben azonban nincs hiány. — Egyébként — veszi át a szót társa. Hives Vince —, Tóth Lacival és Híves Lászlóval mi hárman már 1976 óta tagjai voltunk az előző sikeres együttesnek is. — Citeráink annak idején megrendelésre készültek, jó zeneszerszámok, ám lejárt felettünk az idő — veti közbe Hives László —, s ha a közeljövőben tovább akarjuk folytatni elődeink sikersorozatát, többek között új hangszerek után is kell néznünk. Laci az új csapat harmadik alapító tagja. Ki ne felejtsem, mert mindenképpen érdemes és illő megemlíteni: a zenekaralapitó együttes tagjai, több éves eredményes munkájuk elismeréseként, a népi kultúra ápolásáért, megőrzéséért, továbbadásáért, az idén elnyerték a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja megtisztelő címet. — Szeretnénk az ö nyomdokaikba lépni — szögezi le Hives László —, rajtunk, hár-Az új zenekarnak Tóth László a vezetője A nemzedékváltás — jelenti ki az együttes demokratikusan választott vezetője — zökkenőmentesen zajlott: a zenekaralapitók módfelett megörültek jelentkezésünknek, mert már nehezen bírták a versenyszereplésekkel járó fárasztó utazgatásokat. A helyi ünnepségeken, rendezvényeken azért még szívés-örömest fellépnek. A gárda tavaly ősszel alakult újjá — magyarázza az együttesvezető öccse, Tóth Sándor. — Az én népzenei nevelésemet pedig édesapám vállalta magára — toldja meg Sanyi szavait Lenyicky József —, az első kérő szóra maga mellé ültetett és oktatott türelmesen. — A vezetőnknek nincs sok gondja velünk — kapcsolódik a társalgásba Kovács József is —, hisz mindannyian pontosan járunk a próbákra. — Mehet izgalmas műsor a tévében, vetíthetnek lebilincselő filmet itthon vagy a környéken — szólal meg szerényen a csapat benjáminja, a 15 esztendős Kovács Péter, Jóska öccse —, mi nem hagyunk ki egyetlen betervezett összejövetelt sem. Büszke vagyok rá, nem tagadom, hogy a fiúk befogadtak. És, talán mondanom sem kell, igyekszem is kiérdemelni a megelőlegezett bizalmat ... — Reméljük — bizakodik Tóth László —, hogy a művelődési otthon diákegyüttesével is sikerül minél jobb, szorosabb kapcsolatot kialakítanunk és általuk biztosított lesz számunkra az utánpótlás. A gyermekzenekar oszlopos tagja az első osztályos Gyurkovics Jóska, akinek az édesapja szokta felhangolni a mi hangszereinket is. A próbákra rendszerint a hétvégeken tudunk csak időt szakítani, de az ingázók, meg azok, akik idehaza dolgoznak, gyakorta köznapokon is eljárnak — kocsmázás helyett — a kultúrotthonba, egy kis közös muzsikálásra. — A művelődési otthon egyik helyisége a mi „citeraszobánk" — mondja Híves Vince — Büszke vagyok rá — vallja a 15 esztendős Kovács Péter hogy a fiúk befogadtak A csapat élete első versenyén sikeresen szerepelt —, s eljárnak közénk az előző, számos rangos elismerést, országos díjat nyert csapat tagjai is és jótanácsaikkal látnak el bennünket. Mostanság már hazahordhatjuk hangszerünket, s csaknem mindegyikünk oktat is valakit a citerázás szépségeire. — Minden gyakorió próbára már reggel óta készülök — bizonygatja Lenyicky József —, ha tudom, hogy aznap este összejövünk, vidáman ébredek, s nap közben is jobban megy a munka. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Fesztivál, örömmel és ürömmel Néhány hónapos előkészület után 1983. május 24-én került sor a közép-szlovákiai magyar dolgozók kerületi népművészeti fesztiváljára. Az azóta eltelt időszakban, az irányelvnek megfelelően minden évben megvalósult, más-más járásban (Losonc, Rimaszombat, Nagykürtös), mígnem 1 987-ben a felgyülemlett rendezetlen szervezési problémák és az emberek érdektelensége — vonatkozik ez főleg a Rimaszombati és a Nagykürtösi járásokra —, megálljt nem parancsoltak a rendezvénynek. Ebben az időszakban a Csemadok jelentős szerepet játszott a szervezésben, annál is inkább, mivel az eredeti irányelv értelmében minden járásban a Csemadok volt a fő szervező, vagy legalábbis annak kellett volna lennie. Következett a „mi legyen, hogy legyen, hogyan tovább .. .7" időszak, amikor is az illető rendezőszerveknek dönteniük kellett a fesztivál további sorsáról. Végül is a kerületi kulturális bizottság javaslatára úgy döntöttek, hogy a rendezvényre kétévenként kerüljön sor Füleken (Fiíakovo). A fő szervező pedig a járási kulturális szakosztály legyen. A rendezőszervek ezt elfogadták. Nemsokára napvilágot látott a fesztivál keretterve is, amely 1989—1993-ig meghatározza a fesztivál műsorpolitikáját. Ezek után természetesen 1988-ban már nem kerülhetett sor a fesztivál megrendezésére. A Csemadok fő szervezőből társrendezővé vált. Ennyit az előzményekről, amire azért volt szükség, hogy az olvasó tisztábban lássa a kialakult helyzetet, és véleményt alkothasson. így a már módosított irányelv alapján A közönség 6
