A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 37. szám
tttípiit €B. f*ö|»ii/ «_ Csak sajnálni lehet azt az embert, akinek úgy múlt el a gyermekkora, hogy egyszer sem vett részt a zálogosdinak nevezett játékokban, aki nem élte át a zálogadás vagy zálogkiváltás izgalmait. Nosza, próbálja meg pótolni az elmulasztottakat, gyermekei vagy unokái kedvéért áldozzon fel egy estét élete párjával! Még fizetést is ígérek érte, és nem is akármilyet: izgalomtól piruló boldog gyermekarcokat. Hogy „munkáját" megkönnyítsem, válogathat az alábbi zálogosdik közül is. Van egy „mondó" vagy „bíró", aki a játékosokkal szemben foglal helyet, s a többiekkel együtt jobb és bal kezének mutatóujjával — az ujjakat váltogatva — ütögeti az asztallap szélét. Ha nem ülnek asztal mellett, kezüket maguk előtt is mozgathatják. Közben a következő dalocskát éneklik: • Kf Dolgozzatok, legények. Holnap lesz a vásár. Kifizetlek benneteket, Ha jó lesz a vásár. Ezután a mondó egyedül folytatja: — Röpül a, röpül a, röpül a... kecske (vagy más)! A mondó feladata az, hogy az előbbi mondatba mindig más állat- vagy tárgynevet helyettesítsen be, s kezét hirtelen a magasba emelje. A többi játékos csak akkor emelheti fel a kezét, ha a megnevezett állat vagy tárgy valóban tud repülni. Tévedés esetén az illető játékosok a mondónak zálogot (pénzt, órát, gyűrűt, tollat vagy egyéb apró személyes tárgyat) adnak. Ha már elég zálog gyűlt össze, a játék azok kiosztásával folytatódik. (Deáki — Diakovce) A zálogosdik egy másik fajtája az, amikor az ad zálogot, aki elmosolyodik. A gyerekek sorba ülnek, a zálogszedő pedig — velük szemben állva — a következő versikét mondja: Mély kútba tekintek. Asszonyomat látom. Bíborba-bársonyba. Gyöngyös koszorúba. Aki száját mosolyintja. Bíró vöszi zálogát. Közben a zálogszedő kézzei-lábbal mutogat, fintorokat vág, hogy a sorban ülőket megnevettesse. Aki nem bírja ki mosolygás nélkül, annak zálogot kell adnia. (Nagyfödémes — Veiké Úlany) Más esetben zálogot kell adnia már annak is, akinek — miután mosolyra húzta a száját — kilátszanak a fogai. A versike: Kukorica Jancsi, Zálogot kell adni. Aki fogát vicsorítja. Zálogot fizet. (Vága — Váhovce) ' Egy másik zálogszedő játékban a gyerekek egymásnak különböző neveket adnak (pl. Kandúr, Foxi, Cirmos, Vilma, Béni, Frédi stb.), aztán körbe ülnek. A játékot a megegyezés szerint bármelyikük kezdheti. Felkiált: — Ajjaj! A többiek megkérdezik: — Mi a baj? Erre így felel: — Szerelmes vagyok. Tovább érdeklődnek: — Kibe? Valakit megnevez a játékosok közül, például: —■ Bénibe. Erre a megnevezettnek azonnal kiáltania kell: — Ajjaj! A játék a leírt módon ismétlődik, természetesen mindig más és más játékos megnevezésével. Aki megfeledkezik a párbeszéd folytatásáról, illetve aki tévedésből más helyett kapcsolódik be a párbeszédbe, annak Zálogot kell adnia. (Pered — TeSedíkovo) A következő zálogosdit öten játszszák, esetleg cserélődve többen is. A játékhoz szükség van egy kendőre, melynek egy-egy sarkát megfogják a játékosok. A mondó felváltva rájuk mutat, és ezt mondja: — Húzd mmeg! Vagy: — Ereszd meg! Aki eltéveszti, az zálogot ad a mondónak. Bizonyos számú zálog összegyűlése után a mondó a zálogokat letakarja a kendövei, majd kiosztja Őket. (Pozsonyvezekény — Vozokany) Hogyan történik a zálogok kiosztása ? Sorozatunk következő számában arra is bemutatunk néhány példát. GÁGYOR JÓZSEF Fotó: Gyökeres György
