A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 37. szám
n_ ni A CSEMADOK U Ll ÉLETÉBŐL Vetélkedő Gyér érdeklődés kísérte a Nagykürtösi (Verky KrtíS) járásban a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett országos vetélkedő járási fordulóját. Mindössze három Csemadok-alapszervezet nevezett be egy-egy csapattal a nagykürtösi művelődési ház klubhelyiségében megtartott járási fordulóba. Az ipolybalogi (Balog nad Iplom) csapatot Balog Gábor, Balog Szilvia és Csáki Melánia, az ipolynyékit (Vinica) Hrubik Béla, Oroszlán Mária és Novák László, míg az ipolyvarbóit (Vrbovka) Pálfi Éva, Richter Eszter és Urbán Árpád képviselte. A vetélkedőn a háromtagú bírálóbizottságnak nem volt nehéz dolga a kérdésekre adott válaszok elbírálásában, hiszen mind a három csapat tagjai jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Ezt bizonyítja az is, hogy az első helyen végzett ipolyvarbói csapat csak egy ponttal előzte meg a második helyezett ipolynyéki gárdát. Ez a két csapat fogja képviselni a járás színeit az ez év szeptemberében megrendezendő területi versenyen, amelyre Nagykürtösön kerül sor. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA tek, amelynek győzteseiről maguk a gyerekek döntöttek. — Örömmel láttam, hogy a tanulók kezdeti lelkesedése nem fogyott el s még nagyobb örömmel, hogy egyre értelmesebbek, olvasottábbak, tájékozottabbak lesznek. Ezeket az észrevételeimet a tantestületben meg a Csemadokban is hangoztattam, majd előadtam azt a javaslatomat, hogy jó lenne a kör tagjai számára nyáron olvasótábort rendezni. Arra gondoltam, hogy egy tábor keretében rengeteg olyan rendezvényt valósíthatnánk meg, amelyekre év közben nem kerülhet sor. Vendégeket hívhatnánk, játékosabb formában foglalkozhatnánk az irodalommal, a kultúra, a hagyományőrzés kérdéseivel, kötetlenebb műsorokra is több időnk lenne. Utánjárások és intézkedések tömkelegé után jutottam el a Csicsói (Cicov) Alapiskola igazgatójához. Auszten Lászlóhoz, aki hajlandó volt helyet, lehetőséget biztosítani az iskolaépületben egy nyolcnapos táborozás megvalósításához. Ennek fejében vállaltam, hogy a magam húsz gyereke mellé még húsz csicsói kisdiákot is elfogadok. így jött össze népes seregünk. így lettünk részesei nyolc csodálatos napnak. Egyedül nem bírtam volna a fárasztó, mégis szép tennivalókat, a törődésben társammá szegődött még az egyik érsekújvári kislány édesanyja, Ficza Edit és a csicsói pionirvezetö. Varga Adrianna — magyarázta Liszkáné. A tábor napirendje változatossá, sokszínűvé sikeredett. A nagymegyeri (Calovo) művészeti népiskola pedagógusainak Mai Folk elnevezésű csoportja zenés gyermekműsorral jött el közéjük. Ágh Tibor a népzenéről tartott előadást. Gágyor József a régi gyermekjátékokkal ismertette meg őket. Reszeli Ferenc eddigi, gyermekeknek írott könyveiről meg jövendőbeli terveiről beszólt nekik. Zsákovics László érdekes hangszereket mutatott be a kör tagjainak. A Kis Építő és a Tábortűz gyermeklapok szerkesztői a lapszerkesztés feladatait vázolták fel előttük. Bödők Zsigmond a csillagászat rejtelmeibe vezette be őket. Bemáth Margit a bábjátszást és a bábkészítést sajátíttatta el velük. Közben jutott idő az olvasásra, az utóbbi időben írt „alkotások" megbeszélésére és játszásra is. A táborozás nagy élmény volt mindannyiuk számára, nagyobb, mint odahaza gondolták vagy mint ahogy a tanító néni remélte. — Hogyan tovább? — kérdeztem tőle. — Folytatom, mindenképpen folytatom — válaszolta határozottan. — Az új tanévben harmadikosokkal kezdek. Hasonló programmal de több tapasztalattal látok munkához. Meggyőződésem, hogy érdemes. Olvasó embereket szeretnék nevelni... Olyanokat, mint ezek, a kör mostani tagjai, akik már nem tudják elképzelni a mindennapjaikat az olvasás gyönyörűsége nélkül. S persze egy év múlva újra szeretném megszervezni a nyári tábort is. Mindegy, hogy hol... Ott, ahol befogadnak, ahol megértik, hogy mindez a gyerekekért, a jövönkért történik. S ha az idén rábukkantam ilyen emberekre, hiszem, hogy ismét találok hasonlókat BENYÁK MÁRIA Biztató jelek A győztes ipolyvarbói csapat. Balról: Urbán Árpád, Pálfi Éva, Richter Eszter Az ipolynyéki csapat: Novák László, Hrubik Béla, Oroszlán Mária „Olvasó embereket szeretnék nevelni . . — Miként is kezdődött? — ismétli többször is kérdésemet, miközben emlékei után kutat Liszkáné Kánai Éva. — Valahogy úgy, hogy eltökéltem, többet adok tanítványaimnak, mint amennyi a tanítási órákba belefér. Rászoktatom őket a rendszeres olvasásra, arra, hogy elemezgessék az elolvasott könyveket, szűrjék ki belőle azt. ami őket „építheti", ért sékmeg.milyensokatad egy jóolvasmány. így határoztam el, hogy az Érsekújvári (Nővé Zámky) Alapiskola negyedikeseiből megszervezem az olvasókört. Támogatást, segítséget a Csemadok vezetőségétől kaptam, helyiséget is a Csemadok székházában. Gyerek, érdeklődő volt bőven, így hát húsz tanulóval nekiláttunk, hetente hétfőn és pénteken jöttünk össze. A foglalkozások programját úgy állította össze a tanító néni, hogy azoknak ne előadás jellegük legyen, a gyerekek önállóan dolgozhassanak, véleményt nyilváníthassanak, beszélgessenek. Az elolvasott könyve- • két közösen megtárgyalták, megpróbáltak rövid elemzést írni róluk. Majd maguk is írtak rövidebb-hosszabb verseket, meséket, elbeszéléseket. Később pályázatot szervez-Ha az utunk Kavára (Komárno-Kava) visz, akkor a gondolataink szabadon csaponghatnak a szép fekvésű, rokonszenves Vág- Duna menti településen. Valamikor Jókai Mór. Feszty Árpád is megcsodálta a füzeseit, ápolt almás- és szilvásligeteit, el-elbeszélgettek a vidék szorgalmas parasztjaival, halászaival, szemrevaló menyecskéivel... A neves író és a piktor hintája ezen a tájon szokott keresztülhajtani a kingyespusztai Feszty-nyárilakba ... Egyesek úgy tudják, hogy Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című híres körképére e táj asszonyarcait is ráfestette. De visszatérve a mába: úticélunk ezúttal nem a nevezetes nyárilak. amely sajnos, napjainkban már-már romokban hever, nincs ki megmentse az utókornak az enyészettől, hanem a kávái iskola, hogy ott elbeszélgethessünk Czafrangó Imrével, a volt igazgató-tanitóval. a Csemadok alapszervezete titkárával, valamint Czafrangó Imrénével, Emília asszonnyal. Beszélgetésünk során legtöbb szó a Csemadok életéről, a tanyaközpont kultúrájáról és az iskoláról esett. — Megtiszteltetésnek vesszük, hogy a szervezetünk munkája felöl érdeklődnek — halljuk a vendéglátóinktól —, hiszen emberemlékezet óta nem járt erre a Héttől senki sem. Szervezetünk 1950 májusában alakult, azóta fontos szerepet vállalt s vállal lakosainak szórakoztatásában, életük formálásában. Úgy is mondhatnánk: hozzánk nőtt. Zászlóbontáskor 25 taggal indultunk. „Hőskorunk" az ötvenes-hatvanas évek fordulójára esik. a hatvanas évek derekán-végén csúcsosodik ki. Akkortájt évente két-két népszínművet is betanultunk és bemutattunk, színjátszókörünk nagyon lelkesen működött. Többek Jcözött színre vittük Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. művét, a Dankó Pistái, a Vén bakancsost stb. Saját zenekarunk volt és a tánccsoportunk is sok-sok elismerést szerzett. Ezekkel a műsorainkkal a szomszédos kisebb falvakon, tanyákon, pusztákon is föl-fölléptünk, mindig nagy sikerrel „vizsgáztunk". Tagjaink sorát a helyi szlovák ajkú fiatalok is gazdagították (90 tagunk volt az alig 500—600 lelket számláló közösségből). Később (hetvenes évek), a televízió elterjedése, de méginkább az aktív zöldségtermesztés (fóliázás) visszaszoritotta a „fényes szellők"-et. Ám az utóbbi időben újra a fölélénkülés jelei bíztatnak bennünket — reménykedik Emília aszszony; aki a .babérokat" korántsem magának tudja be, hanem megosztja valamennyi taggal. Elismeréssel beszélt Vilimek Ferenc elnök áldozatkész munkájáról, és Vilimek Ferencné, Jolánka asszony fáradhatatlan ügyszeretetéről, az egykori és a mai Csemadok - vezetők mindegyikéről, dicséröen szólt a középiskolások stafétabot-vállalásáról; ellenben fájlalta az ipari és a mezőgazdasági értelmiség távolmaradását... — Hallhatnánk napjaink munkájáról is? — kérdem. — Hogyne. Miként a bölcs mondás tartja: változnak az idők és mi is vele változunk. Ez a szövetségünkre is érvényes. A színjátszás helyett színházlátogatást szervezünk Komáromba. rendszeresen megnézzük a Magyar Területi Színház előadásait. A Jókai Napok seregszemléjén is jelen szoktunk lenni. A kolozsnémai népünnepélyre rendre elmegyürk, sőt gyakran még Zselizre is. A polgári bizottság kérésére szintén mi adjuk a kultúrműsorokat. Jó viszonyban vagyunk valamennyi tömegszervezettel. Velük közösen szoktuk megnézni a fent említett műsorokat. Példásan működik a könyvtárunk. Közel ötven tagunk van. A vezetőségi, valamint a taggyűléseink családiasak, termékenyek. Hadd jegyezzem meg, hogy sokszor be-6
