A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 36. szám
Kozmetikai tanácsok Bosszantja a nyakán a ránc? Segíthet a következő tanács: lefekvés előtt kenjen a ráncos bőrre vastag réteg gyermekolajat és kösse be meleg ruhával. A naptól keletkezett szeplőket próbálja úgy eltávolítani, hogy citromlével vagy petrezselyemzöldjéböl készült főzettel kenje be az arcot. Az őszibarack leve is nagyon jó vitaminos pakolás. Mindenfajta bőrtípusra alkalmas. Elég, ha húsz percre bekeni vele az arcot (természetesen a nyakat is!), utána meleg vízzel lemossa. ÖTLET Esernyő, sétapálca és hasonló tárgyak tárolására PVC csőből készíthetünk tartót. A 80—100 cm hoszszú, 15—20 cm átmérőjű lefolyócsö felső végét kb. 45 fokos szögben fűrészeljük le. A padlón álló alsó részén hagyjuk meg a peremet. Felül tiplivel és facsavarral rögzítsük a tartót a falhoz, hogy ne borulhasson fel. Az előszobába való ernyötartó cső palástját színesre festhetjük, de tapétával is bevonhatjuk. Volt nagyapónak egy sima szőrű, magas tetejű fekete kalapja. Sokszor meséltek róla. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud. Lám, nagyapó is milyen okos: mindenhez ért: tud olvasni az újságból; szépen szóló fűzfasípot farag; malmot csinál a papirosból, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra. És mindez a sok tudomány, tudjátok-e hol van? A nagy fekete kalapban. Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra; majd ha nagyobb lesz! Pista csodálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi mindent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak. Egy délután a díványon aludt a nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, mikor Pista kinyitotta az ajtót. A mindentudó kalap a kis asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is. Pistának szikrázott a szeme örömében. Lábujhegyen osont a kis asztalhoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot. A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt. Legelőször is azt tapasztalta, hogy sötétség van a kalapban, és hogyha a kalap mindent is tud, azt az egyet nem tudja, hogyan kell Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és így az arca szabad lett. — No, lássuk, hát mit tudok? — kérdezte Pista. Fölvett egy újságot, és olvasni pró> bált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt. — Bizonyosan rossz az újság — szólt a gyerek —, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőlük magas tornyot építeni? Az sem sikerült. — Rossz kártyák — szólt bosszankodva —, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is HÉTVÉGE vannak a világon. Próbáljunk hát repülni. Megfogta kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy arasznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba? — Most már látom — úgymond —, hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember. Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, aztán felhúzta a cipőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette. — No, hát most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni! Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak szoktak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt. — Mit csinálsz, Pistike? — kérdezte a hason fekvő kis polgártól. — Mindent akarok tudni — felelte síró hangon. — Hogyan akarsz te mindent tudni? — Hát a mindentudó kalappal. — Jaj, kis barátom — szólt nevetve a nagyapó —, a kalap csak akkor mindentudó, mikor az én fejemen van. Gárdonyi Géza A LEGEK VILÁGÁBÓL A serdülő fiúknak, lányoknak, akik lassan a fejünk fölé magasodnak, azt szoktuk mondani, hogy úgy nőnek, mint hal a vízben. Tényleg, a vízben az élőlények gyorsabban nőnek és a tengerben sokkal nagyobb állatok élnek mint a szárazföldön. Például az elefánt eltörpül az óriás bálna mellett. Mégis meglepetésként hat, hogy a halak között, amelyek tekintélyes hoszszúságot érnek el, egészen apró, törpe halacskák is léteznek a tengerben. Ezek az úgynevezett akváriumi halak, melyeknek élettere a dél-ázsiai meleg tenger partvidéke. A képen látható Rasbora maculata csupán 2 és fél centiméterre nő meg, de mégse ő tartja a rekordot, mert a Fülöp-szigetek édesvizü tavaiban élő testvére, még nálánál is kisebb. A jól „megtermett" nőstények egy centimétert is elérnek, a hímek ennél három és fél milliméterrel apróbbak. A törpehalak teste színtelen, szinte egészen átlátszó, csak néha találunk rajta fekete pontocskákat. Sűrű rajokban élnek és kitűnően tájékozódnak. Az akváriumi kedvtelésen kívül vajon felhasználják-e még valamire ezeket az apró lényeket? Meglepődve olvashattuk, hogy a bennszülöttek ínyencfalatnak tartják őket. Kitűnő kását és salátát készítenek belőlük. Vékony, nagyon aprószemü hálókkal fogják össze a halrajokat. Egy kilogramm súlyra több mint 1 5 ezer törpehal esik. Ez is bizonyítja, hogy milyen aprócskák a fürge halak. Nálunk inkább az akvárium üvegén keresztül gyönyörködhetünk bennük. L S. 21
