A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-01 / 36. szám

Kozmetikai tanácsok Bosszantja a nyakán a ránc? Segít­het a következő tanács: lefekvés előtt kenjen a ráncos bőrre vastag réteg gyermekolajat és kösse be meleg ruhával. A naptól keletkezett szeplőket próbálja úgy eltávolítani, hogy cit­romlével vagy petrezselyemzöldjé­­böl készült főzettel kenje be az ar­cot. Az őszibarack leve is nagyon jó vitaminos pakolás. Mindenfajta bőr­típusra alkalmas. Elég, ha húsz perc­re bekeni vele az arcot (természete­sen a nyakat is!), utána meleg vízzel lemossa. ÖTLET Esernyő, sétapálca és hasonló tár­gyak tárolására PVC csőből készít­hetünk tartót. A 80—100 cm hosz­­szú, 15—20 cm átmérőjű lefolyócsö felső végét kb. 45 fokos szögben fűrészeljük le. A padlón álló alsó részén hagyjuk meg a peremet. Felül tiplivel és facsavarral rögzítsük a tartót a falhoz, hogy ne borulhasson fel. Az előszobába való ernyötartó cső palástját színesre festhetjük, de tapétával is bevonhatjuk. Volt nagyapónak egy sima szőrű, ma­gas tetejű fekete kalapja. Sokszor me­séltek róla. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud. Lám, nagyapó is milyen okos: min­denhez ért: tud olvasni az újságból; szépen szóló fűzfasípot farag; malmot csinál a papirosból, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra. És mindez a sok tudomány, tudjá­tok-e hol van? A nagy fekete kalapban. Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra; majd ha nagyobb lesz! Pista csodálkozva nézte a nagy feke­te kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi min­dent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt egy­szer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak. Egy délután a díványon aludt a nagy­apó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, mikor Pista kinyitotta az ajtót. A mindentudó kalap a kis asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is. Pistának szikrázott a szeme örömé­ben. Lábujhegyen osont a kis asztal­hoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot. A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt. Legelőször is azt tapasz­talta, hogy sötétség van a kalapban, és hogyha a kalap mindent is tud, azt az egyet nem tudja, hogyan kell Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kala­pot, és így az arca szabad lett. — No, lássuk, hát mit tudok? — kérdezte Pista. Fölvett egy újságot, és olvasni pró­­> bált, de nem tudott arról egyebet olvas­ni, mint amit maga kigondolt. — Bizonyosan rossz az újság — szólt a gyerek —, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belő­lük magas tornyot építeni? Az sem sikerült. — Rossz kártyák — szólt bosszan­kodva —, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is HÉTVÉGE vannak a világon. Próbáljunk hát repül­ni. Megfogta kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy arasznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba? — Most már látom — úgymond —, hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember. Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, aztán felhúzta a ci­pőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette. — No, hát most legelőször is repül­jünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni! Nekiszaladt a repülésnek, mint a lu­dak szoktak, de ekkor jött csak a várat­lan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt. — Mit csinálsz, Pistike? — kérdezte a hason fekvő kis polgártól. — Mindent akarok tudni — felelte síró hangon. — Hogyan akarsz te mindent tudni? — Hát a mindentudó kalappal. — Jaj, kis barátom — szólt nevetve a nagyapó —, a kalap csak akkor min­dentudó, mikor az én fejemen van. Gárdonyi Géza A LEGEK VILÁGÁBÓL A serdülő fiúknak, lányoknak, akik las­san a fejünk fölé magasodnak, azt szoktuk mondani, hogy úgy nőnek, mint hal a vízben. Tényleg, a vízben az élőlények gyorsabban nőnek és a ten­gerben sokkal nagyobb állatok élnek mint a szárazföldön. Például az elefánt eltörpül az óriás bálna mellett. Mégis meglepetésként hat, hogy a halak között, amelyek tekintélyes hosz­­szúságot érnek el, egészen apró, törpe halacskák is léteznek a tengerben. Ezek az úgynevezett akváriumi halak, melyeknek élettere a dél-ázsiai meleg tenger partvidéke. A képen látható Rasbora maculata csupán 2 és fél centiméterre nő meg, de mégse ő tartja a rekordot, mert a Fülöp-szige­­tek édesvizü tavaiban élő testvére, még nálánál is kisebb. A jól „megter­mett" nőstények egy centimétert is elérnek, a hímek ennél három és fél milliméterrel apróbbak. A törpehalak teste színtelen, szinte egészen átlátszó, csak néha találunk rajta fekete pontocskákat. Sűrű rajok­ban élnek és kitűnően tájékozódnak. Az akváriumi kedvtelésen kívül vajon felhasználják-e még valamire ezeket az apró lényeket? Meglepődve olvashat­tuk, hogy a bennszülöttek ínyencfalat­nak tartják őket. Kitűnő kását és salá­tát készítenek belőlük. Vékony, nagyon aprószemü hálókkal fogják össze a halrajokat. Egy kilogramm súlyra több mint 1 5 ezer törpehal esik. Ez is bizo­nyítja, hogy milyen aprócskák a fürge halak. Nálunk inkább az akvárium üve­gén keresztül gyönyörködhetünk ben­nük. L S. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom