A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 36. szám
TUDOMANT TECHNIKA val bizonyos agyrészek kiirtása illetve működésképtelenné tétele, s ezáltal a beteget leginkább korlátozó remegés megszüntetése. A sztereotaxiás módszer „lelke" a koponyára felszerelhető célzó készülék, amely lehetővé teszi, hogy a tulajdonképpeni beavatkozást (roncsolás, fagyasztás stb.) vég-Az első agysejt át ültet és Szlovákiában 1989. július 13-án napilapjaink előkelő helyen hozták a tudományos szenzációnak számító esemény hírét: előző nap hajtotta végre Bratislavában a dr. Sramka vezette idegsebész-munkacsoport az első hazai neurotranszplantációt egy Parkinson-kórban szenvedő betegen. Mint minden kiemelkedő s úttörő orvosi teljesítmény, így az agysejtátültetés is hosszú, fáradságos alapkutatás, állatkísérletek szürke hétköznapjainak eredménye. írásunk az 1989. július 12-i „premier"-hez vezető utat vázolja fel. A Parkinson-kór Kevés olyan idült idegrendszeri betegség létezik, melynek annyira szembetűnő jelei lennének, mint a Parkinson-kórnak. Az addig egészséges, általában középkorú embernek jellegzetes módon remegni kezdenek ujjai, feje; álló helyzetből nehezen tud elindulni, ám ha már mozgásba lendül, lépései bizonytalanok, teste előredől. A remegés mellett a másik fontos tünete betegségének az izommerevség, amely érinti az arc izmait is. A beteg arca ezért mimikaszegény, lárvaszerü, mintha állandóan maszkot viselne. A kór előrehaladtával annyira károsodnak az izmok összehangolt munkáját igénylő mozgások, hogy a beteg képtelenné válik egyedül felöltözni, táplálkozni. Szembeötlő tünetei miatt az angol J. Parkinson már 1817-ben leírta e, később róla elnevezett, jellegzetes kórképet, melynek kórbonctani s kórélettani alapjait azonban csak a huszadik századi kutatások tisztázták. Mai ismereteink szerint a kórkép lényege a középagy ún. fekete állományának elfajulása. A fekete állomány azon ídegsejtek összessége, melyek egy ingerületközvetítö anyagot, a dopamint „termelik". Nyúlványaik az agy egy másik részének, az ún. farkait magvak idegsejtjeivel vannak kapcsolatban. Normális körülmények közt a farkait magvak sejtjei bizonyos típusú izommozgásokat indítanak be s szabályoznak. Ha mármost a fekete állomány sejtjei nem termelnek dopamint, a farkait magvak sejtjei nem jutnak e fontos ingerületközvetítöhöz. Dopamin hiányában viszont zavar áll be a farkait magvak sejtjei által összehangolt mozgásokban, maguk a sejtek pedig elsorvadnak. Máig sem tudjuk azonban, hogy mi áll a kórfolyamat elején, azaz mi is okozza tulajdonképpen a Parkinson-betegséget. Tudni kell ugyanis, hogy a klasszikus Parkinson-kóron kívül létezik egy hozzá hasonló tünetegyüttes is, orvosi nyelven: Parkinson-szindróma, mely a legkülönfélébb, ám főleg az idegrendszert ért károsodások következménye. így például az első világháború után lezajlott járványos agyvelőgyulladás túlélőiben évekkel később Parkinson-szerü tünetek jelentek meg. Az agyvelőgyulladás okozója vírus volt, ezért némely kutató a Parkinsonkór létrejöttét is vírusfertőzésnek tulajdonítja. Egy másik hipotézis orvosföldrajzi meggondolásokból indul ki. A csendes-óceáni Guam szigetén élő benszülöttek körében ugyanis több mint ötvenszer gyakoribb a Parkinson-kór. mint például az USA-ban. Ilyen betegség-halmozódás általában akkor következik be, ha a szervezetbe folyamatosan, éveken keresztül jut be valamilyen mérgező anyag. E feltételezett méreg valószínűleg a szágópálmák (cikászok) magjában található — a cíkászmag viszont a helybeliek kedvenc csemegéje! Amerikai orvosok állatkísérlettel igazolták is, hogy a cikászmag olyan vízben oldódó mérget tartalmaz, amely a majmokon Parkinson-szerü tüneteket provokál. Ám nem terem mindenütt szágópálma, s így ez a tetszetős feltételezés sem ad magyarázatot a rejtelmes kór okára. A mi tájainkon is szóba jöhet azonban egyes növényvédő szerek káros mellékhatása, illetve a nem megfelelő talajösszetétel (sok alumínium, kevés kalcium s magnézium a termőföldben) szerepe a kór előhívásában. A bár a kórokozó máig ismeretlen, a kórélettani összefüggések ismeretében megindulhattak a kísérletek a gyógyításra. Mivel a betegség lényege a dopamin-hiány, elvileg ennek pótlása megoldhatja a problémát. Igenám, csakhogy az agyunk, mint szervezetünk legértékesebb területe, különleges védelmet élvez a vérrel szállított anyagokkal szemben. Az úgynevezett „agyszűrő" csak bizonyos, az idegsejtek működéséhez feltétlenül szükséges anyagokat enged azok közelébe. így a kívülről, orvosság formájában a szervezetbe juttatott dopamin is fennakad ezen a szűrőn. A hatvanas évek második felében született meg az a felismerés, hogy a dopamin előanyaga, az ún. L-dopa áthatol az agyszűrön. Azóta az L-dopával végzett kezelés a Parkinson-kór gyógyításának bevált, standard módszere. Felmerül tehát a kérdés: mi szükség van még új módszerek, többek közt a bevezetőben emlegetett idegszövet transzplantációra, ha van hatásos gyógyszerünk? A válasz igen egyszerű: míg a rendes élettani körülmények közt termelődő dopamin csak oda jut el, ahol szükség van rá, addig a kívülről bevitt L-dopa, illetve a belőle keletkező dopamin ott is kifejti hatását, ahol nem kellene, azaz a hatáson kívül mellékhatások is kísérik a kezelést. Nem vezetett teljes sikerhez a Parkinson-kór sebészi kezelése sem. Miután a sebészek a három nagy testüreg, a has-, mellkas-, koponyaüreg utolsónak említett részébe is bemerészkedtek, számtalan szellemes műtéti megoldás született. Lényegük : sztereotaxiás módszerek kihasználásáző kanül hegye csak a „megcélzott" területen fejtse ki hatását. Az agysejt is átültethető Az emberiség ősi vágya, hogy az elhasználódott, működésképtelen szerveket „kicserélje", csak a 20. század során válhatott valósággá. A transzplantáció, a szervátültetés „újkora” 1952 karácsony estéjén kezdődött, amikor Párizsban J. Hamburger az első élő emberből származó vesét átültette. Ma az átültetett vesével élők száma meghaladja a százezret, de túl van már az első ezren a szív-, a máj- illetve a hasnyálmirigyátültetések száma is. A szövet- és szervátültetések eme sikere adta az ötletet: ne a dopamint, illetve elöanyagát juttassuk be az agyba, hanem olyan idegsejteket, melyek ott megtelepedve képesek lesznek a létfontosságú anyagot újra termelni. Az első kísérleteket egyesült államokbeli kutatók végezték. Egérembriók agyának feketeállomány-sejtjeit olyan egerek agykamrájába fecskendezték, amelyek művi úton létrehozott Parkinson-kórban szenvedtek. AZ átültetett sejtek az agyban megtelepedtek, dopamint termeltek és az egerek Parkinson-szerü tünetei szinte teljesen eltűntek. E kisérietekből kiindulva 1982-ben a svéd Backlund doktor hajtotta végre az első sejtátültetést az emberi agyba. Ő még nem agysejteket ültetett át, mint amerikai kollégái állatkísérleteikben, hanem az emberi mellékvesék védőállományának sejtjeit. Ezek a sejtek ugyanis szintén képesek a dopamin előállítására. Backlundot két elgondolás vezette a beteg mellékvese-sejtjeinek felhasználásában: egyrészt így szándékozott elkerülni a testidegen szövet kilökődésének kockázatát, amely minden transzplantáció során fenyeget, másrészt, lévén az ember két mellékveséjéből az egyik nélkülözhető, így kerülte el a megfelelő emberi embrió „megszerzésének" s felhasználásának technikai s orvosetikai akadályait. További állatkísérletek, nevezetesen az egerek agyából származó sejtek kilökődés nélküli megtapadása a patkányok agyában, illetve immunológiai tanulmányok azt sugallták, hogy az agy nemcsak a külvilág anyagai ellen védett, hanem saját védekező rendszere ellen is. Azaz: mivel az agyba nehezen jutnak be a védőanyagok s a nyiroksejtek is, a beültetett testidegen sejtek sem váltanak ki viharos védöreakciót, nem jön létre kilökődés. Ezen ismeretek birtokában 1985-ben egy mexikói idegsebész, dr. Madrazo viszszatért az eredeti modellhez: saját mellékvese-sejtek helyett egy 13 hetes embrió agysejtjeit ültette át Parkinson-kóros betege agyába. Sikerrel! Úttörő tettét azóta több ország (Svédország, USA, Kuba) idegsebészei megismételték s az átültetett agysejtekkel élők száma ma már 150 körül mozog. Számukat növelte július 12-én az a 42 éves, gyógyszerekkel már nem befolyásolható súlyos Parkinson-kórban szenvedő doktornő, kinek agyába a pozsonyi idegsebészek ültették át egy 11 hetes magzat agysejtjeít. Maga a beavatkozás, a magzati idegsejtek bejuttatása a farkait magvakba nem jelent különösebb problémát a sztereotaxiás módszerekkel jól bánó idegsebészek számára, főleg ha, amint ezt Bratislavában is tették, kihasználják a legmodernebb számitógépes rétegvízsgálat adta lehetőséget is. Természetesen a műtét csak a végső fázisa volt annak a hónapokon át tartó előkészületnek, melynek során megfelelően előkészítették a terhesség művi megszakítása során nyert magzati agyszövetet, illetve gondos ideggyógyászati vizsgálattal kiválasztották a magzati sejtek „befogadóját". A pozsonyi siker részese volt a grúz Cschenkeli orvosprofesszor is. aki már évek óta együttműködik a szlovák idegsebészekkel. Sejtátültetés — a 21. század gyógyító módszere? A súlyos Parkinson-kór gyógyítására alkalmazott eljárás új perspektívákat nyit meg az orvostudomány előtt. Mintájára elképzelhető minden olyan betegség befolyásolása, melynek kórélettani alapja az, hogy az idegsejtek nem termelik valamelyik életfontosságú váladékukat. Nemcsak a dopamin, hanem egyéb hormonszerű anyagok, ingerületközvetítök hiánya is pótolható lesz a megfelelő idegsejt átültetésével. Állatkísérletekben például már sikeresen termeltettek beültetett idegsejtekkel a vizet visszatartó antidiuretikus hormont. Az „agyátültetés" ugyanakkor ösztönzőleg hat a biológiai, élettani alapkutatások végzőire is. Az átültetett idegsejteknek ugyanis nemcsak megtapadniuk kell az idegen agyban, hanem kapcsolatba is kell kerülniük az ott honos agysejtekkel. A kapcsolatfelvétel módja az idegnyúlványok kibocsájtása. Elsősorban az olasz Rita Levi- Montalcini kutatásai alapján ismeretes, hogy az idegnyúlványok növekedését egy fehérjeszerű anyag, az ún. idegnövesztő faktor (nerve growth factor, NGF) serkenti. Az 1986-ban felfedezéséért orvosi Nobeldíjjal jutalmazott professzorasszony azt is bebizonyította, hogy az idegnövesztő faktor nemcsak az idegnyúlványok növekedéséhez, hanem az idegsejtek működéséhez, életben maradásához is nélkülözhetetlen. A Parkinson-kórban „kipróbált" idegsejtátültetés sikere és rutin gyógymóddá válása tehát attól is függ, mennyire sikerül tisztázni s kihasználni az NGF szerepét az átültetett idegsejtek életben tartásához. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
